Ízlelgessük a következő kijelentést: Marc Marquez a MotoGP idei világbajnoka. Amikor tavaly bejelentetették, hogy ő váltja Stonert, mindenki tudta: ez a kijelentés egyszer el fog hangozni, de arra, hogy ez már idén megtörténik csak a legnagyobb Marquez rajongók számítottak. Mert valljuk be nem ő volt a legnagyobb esélyes: ott volt a címvédő Jorge Lorenzo, aki tavaly szinte lemosta a mezőnyt. Aztán ott volt Daniel Pedrosa, akitől mindenki a nagy szezonját várja, immár 2006 óta, meg persze azt, hogy elkerüljék a sérülések. S ne feledkezzünk meg arról, hogy Valentino Rossi visszatért legnagyobb sikereinek helyszínére a Yamahához, s mindenki újra azt a csoda-kettőst várta, mely 2004 és 2010 között elkápráztatta a világot. Erre jön ez az istenadta tehetség, akiről mindenki tudta, hogy géniusz, de ilyen berobbanásra senki sem számított...

Marquez 2008-ban mutatkozott be az akkori legkisebb kategóriában a nyolcadliteresek között. A Katari futamon nem indult el, mivel nem volt csapata, így csak Portugáliában csatlakozott a mezőnyhöz. Első futamán rögtön a 18. helyen zárt, majd Kínában megszerezte első pontjait is. Barcelonaban a 10. helyen ért célba, ám ami ezután következett arra senki sem számított. Doningtonban már az is szenzációnak számított, hogy a második rajtsorba kvalifikálta magát, majd a másnapi verseny két 15 éves srácról szólt: a helyi hősről Scott Reddingről aki győzött, s a spanyol kisemberről [ahogyan Böröczky József nevezte el a közvetítés során] aki körökön át tartotta a későbbi világbajnok Mike diMegliot, majd végül a 3. helyen száguldott célba. Az év pillanata volt minden kategóriát figyelembe véve, hogy a verseny után csak a 2. helyezett bonthatott pezsgőt. Az évből még ki kell emelnünk, hogy Hollandiában remekül motorozott, míg el nem esett, valamint fantasztikus 4. helyét a misanoi versenyén, de jól teljesített a legendás indianapolisi futamon is. Bár az év újonca Redding lett, nem volt kérdés, hogy Marquezt is az ígéretek között kell majd említeni..

2009-ben első teljes évében már villogtatta oroszlánkörmeit, Jerezben újra felállhatott a dobogó legalsó fokára, Le Mansban pedig az élről indulhatott de kiesett.  Bár motorja nem tartozott a legjobbak közé, stabil Top10-es versenyző lett, s  eredményeire mindenki felkapta a fejét. Várható volt, hogy nem sokáig marad a KTM-nél, s Aki Ajo meglátta benne a tehetséget, így 2010-ben végre képességeinek megfelelő motoron kezdhette az évet.

Azt az évet melynek azonban messze nem ő volt az első számú esélyese, a legtöbben vagy Nico Terol vagy Pol Espargaro világbajnoki címét várták. Nem is csoda az Aspar csapat 2006 óta csak egyszer maradt alul a világbajnoki összesítésben [2008-ban az Ajo Motorsport Derbijével szemben], s nyergében tudta az előző év bronzérmesét, ezüstérmesét, és 4. helyezettjét. Az év első három futama meglepetés nélkül is telt el a szezonnyitó futamot Terol, a másik két megmérettetést pedig Espargaro nyerte. Marc Jerezben kiesett, a másik két futamon 3. lett, s úgy tűnt Bradley Smithel lehet nagy csatában az év végi 3. helyért, s ekkor elérkezett az olasz nagydíj. A 6. helyről előretörő hősünk fantasztikus versenyzéssel tört előre, majd tartotta Nicolas Terol tempóját, s a befutónál meg is előzte a jóval rutinosabb valenciai versenyzőt. Ezután mintha egy másik embert láttunk volna motorozni, egy olyan embert aki már megérezte a "vér szagát", s újra át akarja élni a győzelem mámorító pillanatait. A muggeloit is beleszámítva zsinórban öt versenyen diadalmaskodott, s mindenki biztosra vette világbajnoki címét, mindenki kivéve Nicolas Terolt, akit még egy súlyos sérülés sem hátráltatott, s a következő két versenyen fantasztikus győzelmet aratott, olyan versenyeken, melyeken Marquez csak szenvedett. Mindenki látta, hogy az ő külön párharcukról szól majd a 2010-es év. De ez a párbaj bármennyire is nagyszerű volt leginkább [elnézést a kis kitérőért]  Salieri és Mozart párbaját idézte: ott van az egyikük, aki ugyan mindent tud a "szakmájában", s fantasztikusan csinálja azt, ő sem tehet semmi egy zsenivel szemben, akit az Isten is arra teremtett hogy sikeres legyen. Az ifjabb spanyolt az sem rázta meg, hogy Aragonban kiesett, s ezzel elveszítette az összetett éllovas pozícióját, megrázta magát, s újra egymás után hozta a győzelmeket. De hála Terol szívósságának a döntés Valenciára maradt. Egyszerű volt a képlet, ha Marc a legjobb 8-ban végez akkor ő lesz minden idők második legfiatalabb 125-ös világbajnoka. Nem bízott semmit a véletlenre pole pozícióból indulva végül Terolt is elengedve ünnepelhette élete első világbajnoki címét.

  Sokan féltették őt a továbblépéstől, ám nem volt akadálya annak, hogy fellépjen a Moto2-be, Az első három futam totális csőd volt számára két kiesés mellett, csak egy 21. helyezést tudott felmutatni, Fanyalgói a tenyerüket dörzsölték, mondván túl fiatal még egy ekkora váltáshoz, s elhamarkodott lépés volt felhozni őt. Nem késett sokat a a válasszal melyet egy győzelem formájában tolmácsolt. A holland nagydíj előtt 72 pont lemaradása volt az első hat futamból négyet begyűjtő Stefan Bradl-lel szemben, ám nem csüggedt, s a következő 7 futamból 6-szor ő győzött, azon az egy maradék versenyen pedig 2. helyezést ért el.S ami még ennél a fantasztikus sorozatnál is fontosabb volt a német versenyző első számú kihívójává vállt, s mindenki elhitte róla, hogy képes lehet már az első évében világbajnoki címet szerezni. A Motegiben szerzett ezüstérmével pedig már vezette a bajnokságot, úgy hogy három verseny után 61:0 volt az állás Bradl javára! S ekkor megtörtént a dráma: azt még nem élte meg tragédiaként, hogy Philip Islanden "csak" 3. lett, s visszacsúszott az összetett második helyére, de ami Sepangban történt, az már komoly traumát okozhatott neki: az egyik edzésen súlyos szem sérülést szenvedett mely miatt nem állhatott rajthoz, s végig kellett néznie, ahogy más aratja le a babérokat. Valenciában ugyan megpróbált rajthoz állni, de a kettős-látása nem múlt el, így a pénteki edzésnap után ő gratulálhatott a németnek. Első középkategóriás évét tehát 7 győzelme ellenére csalódottan kellett lezárnia.

A 2012-es évre nem is azt vizionálták, hogy ki lesz a világbajnok, hanem, hogy akad-e olyan aki megszoríthatja Marquezt. Katarban egy parázs csatát követően legyőzte Iannonét, ezzel is mutatva ki az úr a háznál. Franciaországi bukását leszámítva stabilan teljesített az idény első felében [2 győzelem 1 2.hely 2 3.hely] ám Espargaro, Lüthi, és Iannone ott lihegtek a nyakában. Ezután azonban mintha más sebességi fokozatba kapcsolt volna "mesterhármasával" végleg lehagyta üldözőit. A szezon fénypontja a Motegiben megrendezett Japán nagydíj volt melyen pole pozícióból indulhatott, ám saját figyelmetlensége okán olyannyira beragadt a rajtnál, hogy az első kanyarba mindössze a 26. helyen érkezett meg. Körről körre előzte riválisait, s két körrel a vége elött Espargaronak sem kegyelmezett. Már Sepangban megnyerhette volna a címet ám az esőben elesett, s így legfőbb riválisának matematikai esélye még maradt, de mindenki tudta a 2012-es év Moto2-es világbajnokát Marc Marqueznek hívják.. Ez a kijelentés az ausztrál nagydíj után, ahol biztonsági motorozással 3. lett be is teljesedett. Az igazi show azonban Valenciára maradt: egy Sinome Corsival történt ütközés miatt visszasorolták a 33. rajthelyre,mondanom sem kell a célba már ő érkezett meg elsőként. Ez a verseny ez egyfajta kinyilatkoztatás is volt részéről: nincs az az ember aki őt nemhogy legyőzze, de egyáltalán meg tudja szorítani Moto2-es pályafutásáról mindent elmond, hogy 32 futamon indult el, s ennek a felét meg is nyerte..

Casey Stoner visszavonulása után a Honda eleinte nem akarta megreszkírozni egy újonc leigazolását, ám szeptemberre kiderült, hogy hősünk ezt az évet már a MotoGP-ben kezdi. A katari futamon még "csak" a leggyorsabb kört és egy 3. helyet tudott magáénak, ám látszott, hogy az átállás zavartalanul sikerült. Két héttel később Austinban pedig már minden idők legfiatalabb királykategóriás futamgyőztesét tisztelhettük személyében, úgy bánt el Pedrosával, mintha ő lenne 7 évvel rutinosabb honfitársánál. Olaszországi bukása után sokan hitetlenkedni kezdtek világbajnoki esélyeivel kapcsolatban, ám  sorra gyűjtötte a dobogós helyezéseket, s Pedrosa és Lorenzo asseni sérülése után már a vb legfőbb esélyeseként tekintettek rá. 4 győzelmet aratott egyhuzamban, mely egyedülálló, s szinte eldöntötte az összetett sorsát. Győzelmei közül mindenképpen kiemelendő a Laguna Seccaban besöpört futam, melyen Rossit a Doctort szinte már-már megalázva előzte meg.A következő két futamon 2. lett, majd Aragóniában egy vitatható manőver után [melyben Pedrosa kiesett] újra győzelmet aratott. Ám Lorenzo sem ismer elveszett csatát, s szép lassan dolgozta le hátrányát, melyben Marc ausztráliai kizárása is alaposan közre játszott. [Csapata egy körrel később hívta ki kereket cserélni, mint az megengedett volt]. S így hatalmas előnye 13 pontra olvadt a szezonzáró futam előtt. Sokan megkérdőjelezték, hogy vajon elég érett-e egy ekkora teher elbírásához: a válasz egyértelmű volt:Igen! Az egész hétvégén úgy versenyzett, mintha nem 20 éves lenne, hanem 20 éve ilyen nagy tétre menő versenyeken venne rész. Megszerezte az első rajtkockát, majd amikor látta, hogy Lorenzo gyorsabb, egyszerűen elengedte riválisát, majd Pedrosat is. Marc Marquez 2013 november 10.-én minden idők legfiatalabb MotoGP világbajnoka lett, ám az ő mentalitását ismerve nem elégszik meg ennyivel, hanem mindig gyorsabb és gyorsabb akar majd lenni, s ennek a 3 spanyol versenyzőnek a csatája bearanyozhatja a motorsport következő éveit.