Egy olyan irányítót választottak be a mai napon a Hírességek Csarnokába, akinek élete milliókat inspirált, és történetére nyugodtan használhatjuk a "Hollywood-i" jelzőt is. (Remélem, hogy ez a karrier egyszer meg is fogja kapni a méltó filmadaptációt.) Kurt Warner volt az a játékos, aki a reménytelenségből jutott be a  professzionális sportvilág csúcsát képező ligába, hogy aztán a legnagyobb sztárok egyikévé váljon. 

Kurt 1993-ban diplomázott a Northerm Iowa Egyetemen, a Drafton azonban nem kellett egyik csapatnak sem az NFL-ből. A Green Bay Packersnyári edzőtáborába hívták meg a draftolatlan irányítót, ám a nyár végén a "sajtfejűek" vezetői sem voltak meggyőzve Warner képességeiről, és így szerződés nélkül maradt. (Ráadásul valószínű, hogy Brett Favre mellett maximum pillanatai lehettek volna a következő években.) A csalódott Kurt így jobb, híján munkát vállalt egy boltban, valamint másodállásként szerepet vállalt egyeteme edzői stábjában. A játékról azért így sem mondott le, és 1995-ben leszerződött az Iowa Barnstormers nevű Arena Fottball csapattal. A kispálya feküdt Warner képességeinek, és 1997-re a liga legjobb irányítójává vált, számtalan rekordot megdöntve. Ugyan a bajnoki finálét mindkétszer elvesztették, mégis egyértelmű volt mindenki számára, hogy ő kinőtte az Aréna Futball világát. (Azóta korábbi csapata visszavonultatta a mezét, és beiktatták a liga Hírességek Csernokába is.)

1998-ban aztán teljesült az álma, és az NFL-ben szereplő St. Louis Rams szerződtette. Csapata szinte azonnal kölcsönadta az NFL Europe ligában szereplő Amsterdam Adrmiralsnak, így a bemutatkozásra még várni kellett a legnagyobbak között. Európában ismét bebizonyosodott Warner klasszisa, és az "Öreg kontinensen" is kiemelkedett a játékával. Miután a Rams visszahívta, harmadik számú irányítóként számoltak az akkor már 27 éves játékossal. Első szezonjában szinte végig a padon ült, mindössze egy tét nélküli meccsre állították be néhány játékra. Miután az 1999-es előszezonban az eredeti kezdőirányító megsérült, nem sok jót jósoltak az előző szezonban 12 vereséget elszenvedő, tapasztalatlan irányítóval felálló "Kosok számára". Warner azonban bizonyított: Sorozatban az első 6 mérkőzésen győzelemre vezette a Rams-t, és a lesajnált csapat a bajnoki cím egyik esélyesévé lépett elő. A 13-3-as alapszakasz után nem is volt kérdés, hogy a minden mérkőzésen minimum 21 pontot szerző támadósor vezérét, Kurt Warnert választják meg MVP-nek. Kurték, a főcsoport elődöntőben 49 pontot elérve győzték le a Minnesota gárdáját, majd leginkább a védelemnek köszönhetően a Tampa Bay-t is felülmúlták a főcsoport fináléjában. (11:6) A Super Bowl aztán megint a Rams diadalmenetét , és Kurt villogását hozta, és végül immáron legendásnak mondható körülmények között végül a Tennesse is behódolt a Ramsnek. A döntő legértékesebb játékosa értelemszerűen a bajnokcsapat irányítója lett.

A Rams a következő szezont is fergetegesen kezdte, 6 győzelemmel és több 40 pont fölötti mérkőzéssel is. Kurtot azonban sérülések gyötörték, és mindössze 11 alkalommal léphetett csak pályára a címvédőknél. Hiánya meg is látszott a St. Louis-i csapat játékán, amely végül éppen csak bejutott a rájátszásba. A Wildcard körben aztán a New Orleans meg is állította a csapatot. Hősünk 2001-re visszanyerte formáját, és csapata ismét ragyogóan teljesített. A Rams 14 meccset nyert az alapszakaszban, ismét fergeteges támadójátékot bemutatva. (Az MVP természetesen megint ő lett.) .A szezon csúcsát azonban a főcsoport elődöntő jelentette, ahol Warnerék gyakorlatilag lemosták a Green Bay Packerst. (45:17.) A Philadelphia legyőzése után, jöhetett a New England elleni Super Bowl, amely minden idők egyik legdrámaibb fináléját hozta. A Rams hiába dolgozott le 14 pontos hátrányt, Adam Vinatieri utolsó másodperces mezőnygólja megfosztotta őket az újabb sikertől.(Ez volt Tom Brady első Super Bowl győzelme.) 2002 immáron  a hanyatlás éve volt a klasszisnak, aki kézsérülése miatt már a sérültlistán fejezte be az évet. A következő szezon során pedig egy kiábrándítóan gyenge mérkőzés után pedig elveszítette kezdőpozícióját. A csapatot az elitbe visszajuttató Warnernek gyakorlatilag a padról kellett végignéznie, ahogy Marc Bulger rájátszásba vezeti a csapatát. (Amely a Carolina Panthers ellen vérzett el a rájátszásban.)

2004-ben a New York Giants azzal a nem titkolt céllal szerződtette, hogy segítse az akkor draftolt Eli Manning munkáját. Az óriások jól is kezdték a szezont, ám a 7. mérkőzés után leváltották Warnert, hogy a hasonló kaliberű játékossá váló Manning már abban az évben átvegye a kezdőszerepet. (Végül a Giants negatív mérleggel esett ki az alapszakaszból.) 

2005 nyarán az Arizona Cardinals csapatába szerződött, és a "pintyek" csapatának kezdő irányítója lett. 2006-ban elveszítette ezt a titulusát, és csak 2008 őszére tudta lenyomni Matt Leinartot a pozícióharcban. Az addig általában vegetáló arizónai csapat Warner vezérletével nem látott remeklésbe kezdett. Az alapszakaszban csoportgyőztesként jutottak tovább, 9-7-es mérlegükkel. A Wild-card körben nagy csatában verték az Atlantát, majd a Carolina és a Philadelphia megverése sem okozott problémát számukra. A leírt irányító ismét sztárrá vált, és a lesajnált csapatot pedig már-már a Super Bowl esélyeseként kezdték emlegetni. A Pittsburgh elleni fináléban minden idők legtöbb passzolt yardját teljesítette a SB történetében, ám mégsem emiatt emlékeznek rá. Az első félidő utolsó másodperceiben az Arizona a vezetésért támadott, mikor Warner eladta a labdát, James Harrison pedig 100 yardos (kozmikus) touchdow-t futott. A csapat hiába vette át Kurt remeklésének köszönhetően a vezetést, végül a drámai véghajrá után Pittsburghbe került a Lombardi trófea. 2009-ben ismét nem volt kérdéses az Arizona csoportgyőzelme, az irányító teljesítménye pedig éppen csak elmaradt az egy évvel korábbi játékától. A wildcard körben döbbenetesen nagy meccsen hosszabbítás után tudták legyőzni a Green Bay-t, a New Orleans azonban gyakorlatilag tönkreverte őket. (45:14) Kurt végül a kispadon fejezte be legendásnak mondható NFL karrierjét. 

A 2010-ben visszavonuló, hétgyermekes, mélyen vallásos legenda a valóéletben is igazi példaképpé vált, mivel fizetése jelentés részét karitatív célokra ajánlotta fel. Feleségével, Brendával (aki állítása szerint rábeszélte karrierje folytatására.) külön alapítványt működtetnek rászorulók részére. 

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Kurt Warner méltó helyre került azáltal, hogy beiktatják a legnagyobbak közé. 

Mint ismeretes, Tyson Fury a tegnapi napon bejelentette a visszavonulását, lehetetlenné téve egy olyan sportesemény létrejöttét, amelyet minden bokszrajongó epekedve várt. Az angol ökölvívó ezzel a húzásával nem pusztán a sportrajongókat haragította magára, hanem egyúttal saját pályafutását is beárazta előttünk. 11 hónappal ezelőtt legyőzte Vlagyimir Klicskót, olyan tettet végre hajtva, melyet 11,5 évig senki sem tudott. A győzelme jogosságát senki sem vitatja, és, ha azután a meccs után úgy döntött volna, hogy befejezi, meg lehetett volna érteni, hiszen egy legendát győzött le. Ő azonban máshogy döntött, bevállalta a visszavágót, amelyet aztán 3-szor (Jelen helyzetből kiindulva mondvacsinált indokkal.) mondott le. Tegnapi bejelentése valószínűleg a korona volt erre az egész hercehurcára. Akivel még kibabrált a magamfajta szurkolón kívül, az maga Klicsko. Az ukrán acélkalapács immáron 40 éves, és gyakorlatilag 1 évet elvett az életéből a tény, hogy készült egy olyan meccsre, amelyet meg sem rendeznek...


Az olajat persze Fury azonnal öntötte a tűzre. Kijelentette, hogy " A boksz egy nagy rakás szar, ő a legjobb, akinek meg ez nem tetszik húzzon el faszt szopni:" Kezdjük ott, hogy a volt "bajnok" nyíltan homofób, és többször is szidta a melegeket, mondván a saját fajtáját tartja igazi férfinak. Ehhez képest jelenleg mindenhogyan viselkedik, de nem állt ki igazi férfiként a visszavágóra. Az pedig, hogy ő lenne a legnagyobb, maximum ő, és a pereputtya hiszi el neki, nem hinném, hogy ezt bárki is komoly arccal venné tudomásul.

Ha ezt Mike Tyson mondta volna 1995 előtt, vagy Lennox Lewis (akit szintén sértegetett emberünk), netán George Foreman, akkor még lenne is értelme a szavaknak, hiszen mérhető lenne ezen sportemberek nagysága Alihoz is. Na de az övé? Klicskón kívül nem győzött le olyan ellenfelet, akire felkaptuk volna a fejünket, és higgyük el, hogy ő mindenkit levert volna a maga idejében?

Mikor Lennox Lewis 2004-ben visszavonult, gyermekként ledőlt bennem egy illúzió arról, hogy a bajnoknak ki kell állnia a legjobbakkal. (Az "oroszán" nem vállalta az idősebb Klicsko testvér elleni visszavágót, arra hivatkozva, hogy ígéretet tett anyukájának.) Így egy bő évtizeddel később, már érthető a korábbi olimpiai aranyérmes döntése. Neki már nem volt mit bizonyítania: Kiütötte Mike Tysont, legyőzte David Tuát, kétszer is felülmúlta Evander Holyfieldet, és úgy verte szét Vitalij Kicsko fejét, ahogy senki sem. Ehhez képest Fury egy pontozásos győzelemmel véget érő meccs után, amelyen kívül semmilyen más jelentős győzelme nem volt, elkönyvelte magát legendának.

Nyilvánvalóan könnyű egy fotelből, megmondani a véleményemet, és gyáva szarnak titulálnom egy olyan embert aki fél kezével tolókocsiba kényszerítene, de nyilvánvaló, hogy ezek a húzások azok, amelyek a nehézsúlyú ökölvívás nimbuszát még mélyebbre zülleszthetik.

Imádom visszanézni a régebbi futamokat, és bár roppant szórakoztató előkapni egy felvételt mondjuk 1998-ból,.2003-ból vagy éppen 1989-ből, mégsem tudok múltba révedő nosztalgiával gondolni arra, hogy „bezzeg régen mennyivel jobb volt az F1.” Régen is voltak dögunalmas futamok, így aztán hiába csapnivaló a jelenlegi idény nem tudom azt mondani, hogy soha többé nem nézek meg egyetlen versenyt sem.  Annyi azonban bizonyos, hogy az idei évben tapasztalható unalom képes érdektelenné tenni az embert egy bizonyos mértékben, hiszen a szezonnyitót csak azért néztem élőben, mert véget ért a vele egy idősávban lévő bokszmeccs, a spanyol futam alatt női focit, a monacói alatt bajnoki ünneplést, az osztrák verseny alatt pedig kosárlabdadöntőt néztem ahelyett, hogy Rosbergéket figyeltem volna. (Mindhárom a Bayern Münchennel volt kapcsolatos.)
1998 óta először sikerült eljutnom arra a pontra, hogy ha valami érdekesebb van, akkor a futamot ráérek megnézni az M2-n is. A brit nagydíjon aztán hála az égnek (esős futam volt) láthattunk valami izgalmat is, és néhány pikalantra meg is csillant az a sportág, amit annyira szeretünk. A magyar futam pedig visszaadta a hitemet az egész F1-be.

Nem csak azt mondom, hogy az év legjobb futama volt az idei hungaroringi száguldás, de azt hiszem minden idők 5 legjobb magyar nagydíjának egyikét láttuk. Csak a futamon történtekkel meg lehetne tölteni  Már maga a rajt és az első körök is a klasszikus időket idézték, Vettel és Raikkönen véghezvitték az év legnagyobb rajtját, megetetvén a két Mercedest.  Hamilton hibája után haladtunk a kettős Ferrari győzelem felé, mikor a finn autója elromlott, ráadásul Hülkenberg balesete miatt még a biztonsági autót is a pályára küldték. Innentől kezdve minimum 5 potenciális esélyese volt a futamnak: Vettel vezetett, Rosberg és Ricciardo azért csatáztak, hogy ki legyen az, aki először támadhatja a német világbajnokot, a feléledő Hamilton tempója pedig alapjában potenciális veszélyforrást hordozott magában. A címvédőt aztán megbüntették egy ütközés miatt, Rosberg defektet kapott, Ricciardonak a bokszba kellett hajtania, s így Vettel végül a körülményekhez képest teljesen simán nyerhette élete első magyar nagydíját.

Tudtuk, hogy a Hungaroring képes felforgatni az erősorrendet, de erre amit láttunk még csak számítani sem lehetett.  Vettel ismét bizonyította klasszisát, és egy nagyszerű győzelmet aratott, úgy, hogy bár nem tudták megelőzni, a potenciális veszély mindig ott volt a közelében. A német bajnokon kívül aki még leginkább tudta uralni a káoszt a Danil Kvjat volt: Az orosz tehetség fantasztikus versenyben szerezte meg élete első dobogóját, úgy, hogy már a tavaly is rá jellemző stabilitással vezette végig a futamot. Ricciardo dobogójának köszönhetően a Red Bull hozta el a legtöbb dobogót a Ringről, a tavalyi győztes jogosan érezheti úgy, hogy pontokat hagyott a mai hétvégében. Max Verstappen dobogóról való leszorításával nem kaptuk meg a választ, hogy „Jos The Boss” fia mit ihatott volna a pódiumon, ám a Torro Rosso tehetségén már most látni lehet, hogy többre hivatott, mint  közönségkedvenc édesapja.  A verseny hőse a szememben egyértelműen Fernando Alonso: A spanyol fenomén egy olyan autót hozott be az ötödik helyre, ami tegnap még megadta magát, és a mezőny 65 százalékának terelgetése alatt a legjobb 12-be se kerülne be. Hamilton a világ mázlistája, ezt ki merem jelenteni: 2008-ban mikor defektet kapott, legnagyobb riválisa alatt elfüstölt a motor, most mikor élete talán legrosszabb magyar nagydíját teljesítette, a riválisának kilyukadt a kereke, így aztán Rosberghez képest így is előnyben zárta a hétvégét. A német pilóta simán dobogós lehetett volna, ha bír a vérével, ám a defekt után nem tudta megelőzni a stabilan vezető Grosjeant, így kezd elillanni a VB címről szövögetett álma. (Azért ne temessük.) Button 9. helye szintén szép eredmény,  az általam fokozatosan szidott Mclaren Hondával, remélhetőleg ezek után elindul a csapat, és a két kiváló pilóta is felfelé. A pontszerzők sorát végül Marcus Ericsson zárta. Pocsék hétvégét zárt a Williams: Massa és a defekttel küzdő Bottas ugyanis teljesen beleszürkült a mezőnybe, s ezúttal bizony maximum az ötödik erőt képviselhették a mezőnyben, tempójuk alapján. Hülkenberg balesete „méltó” zárlata volt a Force India hétvégéjének is, hiszen Perez is idő előtt szállt ki, valamint második alkalommal ment gallyra az egyik autó a konkrét semmitől. Pastor Maldonadora is érdemes kitérni, hiszen a verseny hőse nem kevesebb, mint három büntetést kapott, így aztán minden esélye elszállt a pontszerzésre. Roberto Mehi mondhatta magát az utolsó célba érőnek, a Manor  azonban nem dicsekedhet két beérkezéssel, mivel Stevens az utolsó körökben a verseny feladására kényszerült.

Óriási élményt nyújtott a 30. magyar nagydíj, azt hiszem a pilótáknak méltóképpen sikerült adózniuk Jules Bianchi emléke előtt. (Ez egyesekről nem mondható el, nyilvánvalóan mindenki tudja miről beszélek.)

 A bajnokságot Hamilton vezeti 21 ponttal Rosberg, és 42 egységgel Vettel előtt. A Mercedes előnye ugyan picit csökkent, de fórjuk még mindig tetemesnek mondható a Ferrarival szemben. A bajnokság 4 hét múlva Belgiumban folytatódik. A magyar nagydíj számára pedig jöhet az újabb 30 év.