Atlétikában számtalan megdönthetetlen csúcs született már. Olyan rekordok, amelyek 20-30 éve fennállnak, és valószínűleg soha az életben nem fognak megdőlni. Ám van egy rekord, amely mindenen túltesz, a férfi távolugrás korszakos rekordjáról beszélek. Olyan ugrásról beszélünk, amelyről azt tartották, hogy lehetetlen, valamint, hogy a XXI: századba ugrott teljesítője. Hát igen, itt vagyunk 2014-ben, és a 46 évvel ezelőtti eredmények mára ködbe vesztek, kivéve ezt az egyet.
Az akkor 22 éves jamaicai származású Bob Beamon favoritként ment ki az olimpiára. 22 versenyt nyert meg a lehetséges 23-ból, valamint 2 centire megközelítette honfitársa Ralph Boston világcsúcsát. Ha Beamon erősségét nézzük, akkor az mindenképpen a gyorsasága, ugyanis 10,01 másodperc alatt tudta lefutni a 100 métert, és a temérdek futóedzés hozta meg számára a kellő sebességet. De nem csupán ő alkotta az esélyesek táborát. Ott volt a világcsúcstartó, valamint a római bajnok Boston, a szovjet Ter-Ovanesyan, aki 1967-ben hajszálra ugyanannyit ugrott, mint Boston, .a címvédő brit Davies. nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy bivalyerős mezőnyről beszélünk.
A  mexikói olimpia a magaslat miatt amúgy is számtalan világrekordot hozott. Megdőlt többek között a három sprintszám rekordja a férfialak, valamint a két váltó és a 400 gát csúcsa is át lett adva a múltnak.  De arra ami 1968. október 18-án a férfi távolugrók döntőjének első sorozatában történt csak a legmerészebb álmaikban mertek volna fogadni.
Beamon első ugrása nem csupán a versenyt döntötte el, nem a világcsúcsot adta át a múltnak, 55 centiméteres különbséggel, hanem tulajdonképpen átléptette az atlétikát egy másik dimenzióba. Mikor már nekifutott az ugrásának lehetett látni, hogy irgalmatlanul messze fog szállni, de ilyen eredményre senki sem számított. 890 centiméter, a versenynek vége volt. A nagy esélyeseket tulajdonképpen nem detronizálta ezzel az ugrással, hanem életkedvüket is elvette. [A címvédő majdnem egy méter hátránnyal lett 9., a világcsúcstartók a 3. illetve a 4. helyen végeztek.]  Ilyen ugrásra nem lehet képes ember, állították akkor egybehangzóan.  Valószínű hogy így van, egyszerűen minden tökéletes volt, a szélviszonyok, a sebesség, a magaslat. A győztes a második sorozatban újra ugrott, eredményével [804 cm] csak az 5. lett volna, majd fogta magát, és befejezte a versenyt.
Beamon soha többé nem tudta megközelíteni Mexikóban elért eredményét, 1969-ben még megnyerte az amerikai bajnokságot, majd visszavonult. Egyetlen olimpián vett rész, de már életében legenda lett.
Rekordját végül Mike Powell döntötte meg az 1991-es világbajnokságon, egy drámai csatát hozó versenyben. A mai napig ez minden idők második legnagyobb, hitelesített ugrása a férfi távolugróknál, valamint 1968 óta olimpiai rekordnak számít, amelyet valószínűleg soha sem fognak megdönteni  az ötkarikás játékokon.