Mai 10. helyével Fernando Alonso megszerezte idei első pontját, s így a Mclaren Honda mindkét fő pilótája (Szegény Magnussen el sem tudott indulni Ausztráliában.) gazdagodott már ponttal az idei idényben. Az eredmény ellenére azonban finoman szólva sem vagyok derülátó. A Honda úgy jött vissza motorszállítóként, hogy a világbajnoki cím a céljuk, lehetőleg már 2016/17 körül. Ausztrália előtt még azt mondták, hogy a csomag a szezon felére fog összeállni, Barcelona után a szezon végét rebesgették, most pedig már szinte bizonyos, hogy az F’ történelmének egyik leghíresebb konstrukciója csupán a jövő évben kezdhet el értékelhető eredményeket elérni (Persze a maguk szintjén.)

Ha ez mondjuk egy teljesen új motorszállító lenne, nem lennék meglepődve, de az F1 egyik legpatinásabb csapatáról, legsikeresebb szállítójáról, és jelenkorunk egyik legerősebb pilótapárosáról beszélünk. Gyermekkoromban előbb hallottam a 15 futamot nyerő Mclaren Hondáról, minthogy megtanultam volna a szorzótáblát. Egész gyerekkorom azzal telt, hogy csodáltam az 1988 és 92 közötti eredményeket, néztem vissza a régi felvételeket, és vágytam, hogy újra egy ilyen erős elegyet lássak az F1-es pályákon. A Mxlaren Honda idei szerpelése egyenlőre azonban nem csupán csalódást keltő, három többet érdemlő pilótával, hanem egyenesen mindenfajta illúzió lerombolása, valamint az eddigi legendás együttműködésnek.
Most lehetne azt mondani, hogy mikro a japánok először visszatértek, akkor sem azonnal nyerték a világbajnoki címeket, a Williamsnek, később a Mclarennek. De visszanézve a 30 évvel ezelőtti futamokat, az 5.-6. versenyhez érve már lehetett látni a fényt az alagút végén, a szezon végére pedig kialakult, hogy ez az autó uralni fogja a konstruktőrök világbajnokságát. (Hozzáteszem a bitanggyenge Spiritnél is el kellett töltenie egy évet a japánoknak.) Tavaly a magamfajta megmondó emberek a Ferrari válságáról ordibáltak, fröcsögtek az ilyen platformokon, és most ugyanezt kell tennem a Mclarennel is. (Különben is Vettel leigazolásával a maranellóiak válsága úgy tűnik, hogy alábbhagyott.) 2,5 éve egyetlen jól sikerült hétvégét tudok felidézni a wookingiaktól, (A tavalyi ausztráliai dupla dobogót.), azt leszámítva az egész csapat, mélyen a hírneve alatt teljesít.
Számomra hihetetlen, hogy Hamilton 2008-as bajnoki elsősége, valamint az 1998-as csapatvébécím
Nyilvánvaló, hogy fejlődni fog a konstrukció, de finoman szólva sem látom azt, hogy a következő években, mondjuk a Mercedes (esetleg a Ferrari) szintjére érjenek. Van pénz a Hondánál, csak nehogy olyan hamar hagyjanak ott csapot, papot, mint legutóbb, pláne, hogy Ron Dennis türelme is véges. (Peugeot incidens, 21 évvel ezelőtt.) 2012/13-ban már egy illúzióval szegényebbek lettünk a Williams és a Renault újraházasodása után, nem lenen jó, ha még egy legendás páros végezné így a XXI: században.