Kevés dolog előtt állok annyira értetlenül,mint, hogy egyesek a Real Madriddal és a Barcelonával azonosítják a világfutballt. Tény, hogy ez a két csapat jelentős részét tükrözi a világ legnépszerűbb sportágának, ám annyi bizonyos, hogy dőreség, sőt mi több demencia azt állítani, hogy rajtuk kívül mindenki más csupán háttérszereplő. Ezek a klubok is csupán részei a globális egésznek, amit világfutballnak hívunk. Ezek a klubok rendelkeznek a legnagyobb PR értékkel, így hírük még oda is eljut, ahol nem is közvetítik rendszeresen a meccseiket. (4 ilyen országról tudok.)

Tény, hogy az 50-es évek Real Madridja, és a 2009-es Barcelona kitörölhetetlen részét képezi a futballtörténelemnek, ám azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy maximum Pápua Új Guineában vagy Zambiában hihetik azt, hogy ez a két klub a futball csúcsa.
15 éve nézek futballt, és azóta viszketek attól az érzéstől, hogy mindenhonnan ez a két klub folyik, bajnoki helyezéstől, eredményességtől vagy akár eredménytelenségtől. (Jelen esetben eredményességről beszélhetünk.) Cristiano Ronaldo és Lionel Messi, hihetetlen magasságba jutása pedig csak tovább erősíti ezt a látszatot. A Barcelona és a Real Madrid ma már nem pusztán futballklubok, hanem a modern világ legeladhatóbb termékei között is előkelő helyen álló árucikkek.
Az, hogy az átlag futballvilágában ismeretlenül mozgó, és éppen identitást választó kisgyermek bekajálja, hogy ezekhez a csapatokhoz kell tartoznia, az pusztán egy dolog, ám az már nagyobb gond, hogy a szakértők is adják a lovat az ilyen gondolatok alá.
2014-ben mást nem hallottam, mint hogy a Real Madridnál nem volt esélyesebb csapat, hogy megvédje a Bajnokok Ligája címét, ehhez képest a „királyiak” teljesen simán zúgtak ki az elődöntőben, most pedig nem szólnak másról, minthogy a dinasztiává váló Barcelona (Hozzáteszem Xavi, Messi, és Iniesta számít négyszeres BL győztesnek.), évekig uralhatja a BL-t. Ez az a pont amikor a szakértő, aki nyilvánvalóan szurkol valakinek (Ne etessenek az objektivitással.), divatszurkolóvá válik. Egyetlen perc nem ment még el a 2016/16-os szezonból, de egyesek már most előre Barcelonában hagynék a kupát. Demencia. A keret megvan, mint ahogy a 96-os Juventus is erősödött Zidaneal és Vierivel, a 2013-as Bayern München is leigazolta Mario Götzét, de a Real Madridnál is minőségi igazolást jelentett James Rodriguez valamint Toni Kroos érkezése. Valamennyi csapat az aktuális BL kiírás címvédőjeként, és legnagyobb esélyeseként esett ki, vagy bukta el a döntő, tükörsima módon.
További elkoptatott, ám idegesítő frázis, hogy a Real Madridot és a Barcelonát nem lehet visszautasítani. Baromság. Helmut Rahn nem ment el a korszak legjobb Realjába, igaz, hogy így nem nyert soha BEK serleget, de legalább nem jutott Didihez hasonló sorsa. (Világbajnokként koptatni a kispadot.) Jürgen Klinsmann inkább Monacoba ment, mint Madridba, és több kupadöntő játszott a hercegségben és a Bayern Münchenben, mint Madridban lehetősége lett volna.
Philipp Lahm nem ment el a Barcelonába, és a jutalma BL győzelem lett, és nyilvánvaló, hogy a katalánoknál is lehetne folytatni a sort, a visszautasítókról. Erről azonban hallgatnak, mivel tudatosan vagy szándéktól függetlenül a nézettség a lényeg, és ki vonzza nagyobb nézősereget, mint a világ két legnépszerűbb klubja. Pedig ez az egész sport régen túlmutatott a katalánok és a fővárosiak küzdelmén.