Alapvetően három csoportra osztom gyermekkorom kedvenc filmjeit. Az első amelyek meghatározták a filmekhez való viszonyomat (pl.: Rocky, Beverly Hills-i zsaru), a második csoportban vannak azok , amelyek bár nem a filmművészet csúcsai, mégis a mai napig korrekt szórakozást nyújtanak 8Dennis a komisz, a Nicsak ki beszél első két része.) És van a harmadik, amelyeknek megtekintése után jövök rá, hogy bizony egy hiú ábránd volt azt hinni, hogy ezek olyannyira jó filmek, és belátom, hogy ezen alkotások pocsékak. Az utolsó csoportnál keresve sem találnák eklatánsabb példát a Batman és Robinnál.
A Batman filmszéria még 1989-ben indult el Tim Burton remekbe szabott filmjével, amelyet a Nolan trilógia ellenére is a legjobb Batman filmnek tartok. 92-ben aztán jött a korrekt folytatás,majd egy rendezőváltás után a középszerű Mindörökké Batman.  A rendező Joel Schumacher személye nem változott, ám a koncepció immár a béka feneke alá süllyedt, egy olyan fimmel, amely minden sebből vérzik.
Most nem fogok leragadni olyan apróságoknál, mint a ruhákon található mellbimbók, mert az már az előző epizódban is jelen volt, és mindössze egy gesztus volt a rendező részéről.
Már maga a képi világ is hihetetlenül furcsa, bármennyire is próbált újszerű lenni, leginkább nevetségesre sikerült. (Nem vagyok szakértő, így ezzel van a legkisebb bajom.)
Ennél jóval nagyobb bajom a karakterek, illetve azok hiánya.  George Clooney lehet bármekkora színész, rendező, emberjogi aktivista, mégis azt kell mondjam pályafutása legrosszabb alakítását hozta a filmben. ilyen semmilyen Batman nem volt még a mozitörténelemben, az pedig, hogy helyenként megpróbálja viccesre venni a figurát majdhogynem szánalmas.  A Denevérember drámai sorsú igazságszolgáltatás eljutottunk egy pozőrig, aki a vagyonával henceg. 
Robin karakterével, amúgy is fenntartásaim vannak, ez a film pedig elérte, hogy teljesen felesleges karakternek tartsam. 8Akkor, hogyan készült volna el a Batman és Robin, tehetik fel magukban a kérdést. Erre csak azt válaszolom a legjobb lett volna, hogy sehogy.) míg Batman segítője az első részben funkcióval, és nem kevés érzelmi motivációval bírt, addig itt egyszerű biodíszlet, aki néha megszólal, és marhaságokat beszél.
A Denevérlány, ha Robin funkció nélküli, akkor Batgirl figurájánál, még egy vizes lufival is többre mentek volna. tudom, hogy ő egy fontos mellékszereplője a képregényeknek, de itt végül is mi a célja az ő szereplésének? mi a fene motiválja, azon kívül, hogy segíteni akar a hősöknek?
Az algonosz szerepében itt van velünk Méregcsók, aki teljesen elbaltázott antagonista, nem arról van szó, hogy nem egy Pfeifer féle Macskanő, vagy egy Edward Nigna, nem ő egy teljesen felesleges, dimenzió nélküli valaki. Az pedig, hogy Uma Thurman játszotta, nálam felért egy elektrosokkal.
A legnagyobb problémám mégis Mr. Fagy (már a neve is röhejes számomra) karakterével van. ha jól tudom a képregények szerint ő egy összetett, már-már drámai szereplő, akinek szándékai érthetőek.   Az alkotók eredetileg Sir. Anthony Hopkinst is felkérték a szerepre, ám a korábbi Dr. Lecter hála az égnek nem égette magát, egy ilyen szemétben, és bár biztos, hogy életet vitt volna a karakterbe, mégis bölcsen döntött. Ezután úgy gondolkodtak, hogy Stallone alkalmas lenne az antagonista szerepére, ám ő is visszamondta, végül jöhetett Arnold Schwarzenegger. Még mondjuk Sly tud egy minimális szinten színészkedni, ez nem igazán mondható el az egykori halálosztóról. Az eredmény. egy drámai karakterből csináltak egy röhejes, dühöngő állatot, aki két nézésnél többet nem tud az arcára erőltetni.
A film bő két órás, és dögunalmas, megpakolva nettó hülyeségekkel. Bár már 4 év eltelt azóta, hogy utoljára láttam, mégis emlékszem olyan szánalmas pillanatokra, mint méregcsók és Gordon közös jelenete, Mr Fagy jégpuskával (!) való lövöldözése, vagy mikor egy nyomorultat megitattak "szperkatona szérummal. "  8 év alatt egy olyan filmből, amelyből maximum a Batmobil és a Vigyorex gáz lógott ki a többi mind valóságos volt, eljutottunk ide, szomorkodnom kell. hát még akkor amikor végignézem ezt a pocsékul megrendezett filmet, és eszembe jut, hogy a rendező 4 évvel korábban, még a globalizációkritikus Összeomlást rendezte.
A Batman és Robint szidni olyan, mint mondjuk a Keresztapát dicsérni, semmi újat nem tudunk mondani, amit más ne mondott volna, ám mégis jól esik.

10/1,5