Újpest szurkolóként kevés Fradi játékost kedveltem úgy, mint őt. Csupa szív játéka, a pályán tanúsított már-már sztahanovista magatartása, valamint a pályán kívüli szimpatikus viselkedése sokakban hagyott nyomot. Ma lenne 40 éves, néhány éve kellett volna befejeznie a profi futballt, most pedig edzhetne egy kisebb csapatot, vagy játszhatna az MTK öregfiúkban, és nevelhetné a gyermekeit. Ezek a remények azonban egy 2006-os januári napon szertefoszlottak, mikor is egy ciprusi meccs után elhalálozott.
A Zava becenévre hallgató támadó középpályás 1974. szeptember 10-én született Budapesten.  Gyermekkorától kezdve az FTC igazolt játékosa volt, a nagy csapathoz 1992 őszén került fel.  A generációváltáson átesett csapatban szinte debütálásától kezdve számoltak vele, pályafutása második évére stabil kezdőpozíciót vívott ki magának.  Pályafutás első két évén tagja volt a Magyar Kupa győztes alakulatnak. 1995-ben kulcsszerepet játszott a Fradi duplázásában, a légiósokat és a fiatal magyar tehetségeket soraiban tudó FTC végül veretlenül nyerte meg a bajnoki címet, és a kupát. 1995 őszén játszott a Fradi valamennyi BL találkozóján, és az év végén ismét bajnoknak mondhatta magát.  Még két évet játszott a zöld-fehéreknél, utolsó ferencvárosi évében minden mérkőzésen pályára lépett.
1998 őszén a feltörekvő Dunaferr csapatába igazolt. A dunaújvárosi csapat a feljutását követő második évben bajnoki címet szerzett. A csapatot ekkoriban olyan hazai klasszisok fémjelezték, mint Tököli Attila, Lengyel Ferenc. Éger László, vagy mint ő Zavadszky Gábor. Igazi vezére volt a pontvadászatot toronymagasan megnyerő alakulatnak, amelyből már az első pillanatoktól kezdve kirobbanthatatlan lett.   2001-ben nem sok hiányzott az újvárosiak címvédéshez, ám végül az FTC lett a befutó. Zava viszonya viszont idők közben megromlott a vezetőivel, megszakadt a több mint 100 meccsen át tartó pályára lépési sorozata, sőt néhány hétig visszaküldték a juniorcsapathoz.
 is. Az idény végén eligazolt, ám nevelőegyesülete ősi riválisához az MTK-hoz vezettek az útjai. A Hungária körúton a szurkolók kétkedve fogatták, fradista   múltja miatt, ám a középpályás hamar közönség kedvencé vált. Már első idényében is kiválóan játszott, ám amikor Egervárit kinevezték az MTK élére még egy szintet ugrott a teljesítménye. A 2002/2003-as szezonban Illés Béla mellett a bajnoki cím egyik fő letéteményese volt, többek között olyan megmozdulásai miatt, mint a Népligetben lőtt győztes gólja.  A következő szezonban azon kevés MTK játékos egyike volt, aki tudta hozni korábbi formáját, ám a csapnivaló tavaszi produkció miatt a kék-fehérek csak álmodhattak a címvédésről. 2003 őszén tagja volt a Szuperkupa győztes csapatnak is. 2004 őszén szép emlékek után visszaigazolt az FTC-hez. Nem ment rosszul neki a játék,  az UEFA kupa csoportköréig menetelő klubban, ám télen távozott a ciprusi Apollon Limassolhoz.  Utolsó mérkőzésén keresztszalag szakadást szenvedett, és egyre rosszabbul érezte magát. Halálát, amely 2006. január 7-én következett be, valószínűsíthetően orvosi műhiba okozta.
A válogatottban tehetségéhez mérten meglehetősen kevésszer, négyszer lépett pályára, és tagja volt az atlantai olimpián szereplő utánpótlás csapatnak.