Tegnap még úgy készültem, hogy néhány szóban összefoglalom a 15. futam eseményeit, illetve néhány sorban kinyilvánítom véleményemet arról, hogy milyen szinten is befolyásolhatja a japán futam az összetettben tapasztalható erőviszonyokat.  A bejegyzéssorozathoz híven most írnom kellene, Hamilton remek győzelméről, Ricciardo frenetikus előzéséről,  Alonso drámájáról, de nem megy. Nem azért, mert nem találom a szavakat, de még csak azért sem, mert a futam csapnivalóan rossz lett volna, mert olyan esemény történt, amely teljesen másodlagossá teszi a végeredményt.

7 kör volt hátra, és úgy gondoltuk, ha semmi sem jön közbe, a futam simán belefér a 2 órás időlimitbe. És sajnos közbejött.  Jules Bianchi nekicsapódott a Sutil autóját mentő traktornak, és súlyos sérüléseket szenvedett. A helyzet komolyságát példázza, hogy a balesetet valamint az azt követő mentést nem mutatták, hogy a futamot szinte azonnal leállították, és, hogy síri csend uralkodott a helyszínen, és a tévéstúdiókban. (Hamilton sem tudott igazán örülni a sikerének, Vettelen pedig konkrétan látszott, hogy könnyeit palástolja.)
Mi lehetett ennek az egésznek az oka? Azt mondják az egyik tényező a versenyző hibája, aki kicsúszott. Mivel nem láttam az esetet, így látatlanban csak annyit tudok mondani, hogy a pálya azon része már alkalmatlan volt a vezetésre, és Bianchiban természetszerűleg dolgozott az adrenalin. Az igazi gond a megszervezéssel volt.
Az egész kezdődött azzal, hogy az időjósok egy tájfunt, valamint heves esőzéseket vizionáltak a hétvégére, amely veszélybe sodorta volna a futamot. Felmerült a futam egy nappal korábbi megrendezése, időben való előre hozatala, vagy komplett törlése is.  Nem vagyok naiv, így tudtam, hogy az utolsó lehetőség nem fog felmerülni egy olyan több milliárdos üzletnél, mint a Formula1. Az, hogy szombaton rendezzék meg a futamot jó ötletnek tűnt, ám ez hatással lett volna a tévéközvetítésekre, és mint tudjuk a mai világban a műsoridő az bizony Szent és sérthetetlen. Éppen emiatt nem valósult meg a legkézenfekvőbb megoldás, vagyis, hogy 15 óra helyett mondjuk 11 órákkor tartsák meg a futamot.  Maradtak a szokott időpontnál, lesz ami lesz alapon, amely még nem tudjuk milyen következményekkel jár. Nem arról van szó, hogy ebben az esetben nem történhetett volna meg egy hasonló eset, de egy jóval békésebb időben elenyésző lett volna a valószínűsége egy ilyen ütközésnek.
Nem gondoltam volna, hogy beigazodik az a szocializmusban leírt dörgedelem,  amely szerint a "A Forma1 a kapitalizmus mételye". Azt persze tudtam, hogy minden a pénzről szól a sportágban, és hogy Bernie Eclestone az egyik legvadabb kapitalista, akit az ember csak eltud képzelni, de ami ma történt mégis szíven ütött. Elméletileg, ha olyan mértékben romlik az idő, hogy egy súlyos baleset esetén a mentőhelikopter nem tud felszállni, a futamot be kell szüntetni. Ma bebizonyosodott, hogy erről szó sincs, az egyre hevesebb esőzéseknek "hála" ugyanis Bianchit nem tudták helikopterrel elszállítani a helyszínről.  
A baleset egy olyan helyen történt, ahonnét Sutil autóját elméletileg szinte azonnal ki lehetett volna emelni, ám ez nem történt meg. Nem értem ,hogy ebben az esetben miért nem merült fel a biztonsági autó pályára küldése, vagy a futam Átmeneti megállítása, és ezekre miért csak Bianchi ütközése után került sor.
Elnézve a fotókat csoda, hogy a francia pilóta nem halt szörnyet, és az is biztató volt, hogy a rajta végrehajtott életmentő műtét után immáron egyedül tudott lélegeztetni. Este 10 órakor aztán jött az újabb rossz hír, mely szerint a versenyzőt újra lélegeztetőgépre kellett kapcsolni, és újra meg kell műteni.  Jules Bianchira élete legnehezebb küzdelme vár, ám reméljük, hogy győztesen kerül ki belőle, és maximum az lesz a legrosszabb opció, hogy véget ér  versenyzői karrierje egy rövid időre.