Nincs még egy olyan vitatott személye az F1 történelmének, mint Michael Schumacher. Ő testesítette meg a sportágat, a sebesség istenévé vált, ám nemegyszer rombolta földig saját nimbuszát.  Máig vitatják, hogy ő-e minden idők legnagyobb pilótája, vagy csupán az autójának köszönheti azt, hogy zsinórban öt alkalommal is felért a csúcsra a Ferrarival, valamint két botrányos évben a Benettonnal.

Azt azonban el kell ismerni, hogy olyan produkciókat mutatott be vasárnapról-vasárnapra, amik miatt érdemes volt bekapcsolni a televíziót. Letelhetetlenül sorolhatnánk a szép előzéseit, hihetetlen (néha hihetetlenül unalmas) győzelmeit, ám egyetlen futama kiemelkedik a Michael  Schumacher életműből. Olyan futam, amit még csak meg sem nyert.
A 2006-os brazil futam úgy vonul be a történelembe, mint a futam amikor 13 év után újra egy hazai pilóta győzött Interlagosban,és amikor másodszor is világbajnok lett Fernando Alonso és a Renault. Ezek mind történelmi tények, ám mind elhomályosultak  Schumacher performanásza mellett.
Schumacher az olasz futam után bejelentette, hogy 15 esztendő után befejezi F1-es pályafutását, és a családjának akarja idejét szentelni.  Kínában aratott remek győzelmével átvette a vezetést, és listavezetőként érkezett a japán futamra. Autója 15 körrel a futam vége előtt felmondta a szolgálatot, és tudta már csak matematikai esettben lehet nyolcadszor is a világ legjobbja.  Méltóképpen szeretett volna búcsúzni, valamint hozzáakarta segíteni csapatát a Gyártók bajnoki címéhez. Az edzésen aztán ismét meghibásodott a versenygépe, így a 10. helyről várhatta a rajtot. A start utáni körök során rögtön előreugrott 4 pozíciót, és Fisichellát veszélyeztette, aki hátvédként óvta Alonsot a nagy riválistól. A két autó összeért, a német pilóta defektet kapott, és a nem tervezett kiállás miatt majdnem körhátrányra tett szert.
Egyetértek azokkal a feltétezésekkel, hogy ezután az autón minden maximumra volt tekerve, és, hogy a Ferrari amúgy is a leggyorsabb volt ezen a pályán, ám az elvitathatatlan, hogy a hátralévő 60 kör az F1 történelmének az egyik legnagyobb teljesítménye volt. Schumi sorozatban futotta a legjobb köröket, és pokoli tempóban előzte riválisait. Van olyan, hogy egy pilóta dominál egy futamot, ám itt a komplett mezőny bele lett verve a betonba. A vészhelyzetre a lehető legjobban reagált a Ferrari és Ross Brawn, a kerékcserék a lehető legjobb pillanatban jöttek Schumacher számára, és 10 körrel a vége előtt már ismét Fisichella nyomában volt.  Talán ez volt az egyetlen csatája, amely 1 körnél többet vett igénybe, de az olasz sem tudta útját állni. Tudjuk róla, hogy ő helyezte a legnagyobb nyomást az ellenfeleire, akiket pszichikailag kicsinált, és ennél az előzésnél ezt ismét eljátszotta. A végére felért a 2007-re az ő helyére szerződő Raikkönenre is, akit az évad legszebb manőverével utasított maga mögé. Mikor leintették a futamot diadalittasan szállt ki az autójából.  Ez a futam esszenciálisan foglalta össze az ő illetve a Ferrari történetét. Ez volt a tökéletes idő a visszavonulásra, amikor ténylegesen a csúcs közelében hagyta abba.
Aztán ő is, mint oly sok sportlegenda elkövette a lehető legnagyobb hibát, nem tudott leállni, és visszatért. De az már egy egészen más, és jóval sikertelenebb történet.