Nem hiszek abban az általánosan elfogadott tényben, hogy Isten kiválasztott népe a magyar lenne, viszont, ha a Teremtő valóban létezik, akkor vasárnap a Zengő Motorsportnak és Michelisz Norbernek drukkolt. Norbi és az ismét szenzációs évet záró csapat ugyanis minden eddiginél nagyobb sikerrel gazdagodott, egy összesítésbeli 4. hely formájában. A sajnálatos technikai hibákkal, peches futamokkal induló szezon (verseny kihagyása Marokkóban, technikai probléma a hazai versenyen, elkopó gumi Moszkvában, stb.)  az európai futamok után szinte álomszerűen folytatódott. A csomag összeállt, jöttek a dobogós helyek, az erős pontszerzések, és Norbinak reális esélye nyílt arra, hogy a legjobb Hondás legyen az idén.

A csütörtöki tesztek, valamint a második szabadedzés már mutatta, hogy Zengőék a lehető  legjobb úton haladnak, hiszen a magyar pilóta végig a közvetlen élbolyban vitézkedett. A péntek reggeli időmérő tovább erősíthette vágyainkat, hiszen Michelisz ellentmondást nem tűrve, márkája egyetlen képviselőjeként simán jutott be az időmérő záró szakaszába. A Q1-ben Coronel legyőzése lehetett  a fő cél, amelyet sikerült abszolválni, és a három Citroen mögött Norbi megcsípte a negyedik rajtkockát. A francia márka ismét eljátszotta amit szokott, hiszen Mullernél gyorsabb volt Loeb, ám az egykori ralifenomént Lopez ismét simán felülmúlta.
Az edzésről még annyit fontos elárulni, hogy "régi kedvencünk" Pepe Oriola ismét a mezőny tagja volt, ám  mivel autóját többször törte össze, mint más egy komplett szezon alatt, és mivel a Chevroletnek nem maradt elég alkatrésze, végül visszaléptették a versenytől. Az amerikai márka pilótái amúgy is végigszenvedték a hétvége első felét, egyedül Coronel tudott valamit villantani.

Az elmúlt években már megszoktuk, ha Makaóban van a futam, akkor Norbi képes szédületes startot produkálni. (Most is olyan startot produkált, amit csak a 2010-es vagy a 2012-es elindulásához hasonlíthatunk) Bámulatos reflexszel kapta el a lámpák kialvását, és rögtön Loeb és Muller előtt találta magát, sőt néhány pillanatig úgy tűnt Lopez mögé is be tud majd szúrni. A Citroen francia duója egyébként katasztrofálisan kezdte a versenyt, hiszen 4-5 pozíciót is veszítettek, rajtuk kívül még Chilton volt az aki látványosan visszaesett. A két gyári Honda Tarquini és Monteiro előretört, és úgy tűnt támadhatják Norbit is.  Utólag visszanézve nem volt ez egy izgalmas 10 kör, ám mivel a magyar pilóta értékes helyen száguldott mégis minden kör leteltével lehetett csak felsóhajtani. Arról, hogy a futam emlékezetes marad Bennani tehet (önhibáján kívül), aki ütközött a lekörözött Henry Kwonggal. Úgy tűnt a tavalyi blama után végre sikerült kipaterolni az "ázsiai vitézeknek" nevezett félprofi pénzembereket, erre egyikük vet véget egy Top10-es pilóta futamának. (A marokkói pilóta nem is tudott indulni a második futamon.) Lopez győzelméhez ismétl nem férhetett kétség, idei 10. sikerével az argentin klasszis megdöntötte Yvan Muller 2012-es győzelmi rekordját. Michelisz végül simán tudta tartani a gyári Hondákat, Tarquini dobogójának értékét növeli, hogy az olasz versenyző az egész szombat estét a kórházban töltötte, és gyenge fizikai állapota miatt a második futamon el sem tudott indulni. Loeb és Muller teljesen beleszürkült a mezőnybe, erősítve a találgatásokat, hogy már egyiküket sem motiválja idén már semmi.  Coronel 7. lett, az időmérőt balszerencsésen záró Ma-t megelőzve, az utolsó két pontszerző helyen pedig az autót kímélő Huff és Morbidelli előtt.

Kimerem jelenteni, hogy Tiago Monteiro el van átkozva. A portugál pilóta a tavalyi szezonban szinte minden hétvégén pontokat veszített valamilyen rajta kívülálló okok miatt. (technikai hibák, vétlen ütközések, büntetések.) Miután megnyerte a kínai második futamot,. úgy tűn az átok elmúlt, és idén végig ő állt a legjobban a Honda pilótái közül. (Hozzátéve, hogy ő az egyetlen, aki nem hagyott ki futamot.) A második versenyen bemutatta az év startját, és a pálya karakterisztikáját, valamint autója erőfölényét kihasználva simán vezetett. Idén először úgy tűnt, hogy biztonsági autós periódus nélkül zárhatunk egy komplett makaói hétvégét (Ki gondolt ilyenre 2006 körül), és ebben az esetben Tiago simán hozta is volna a 25 pontot. A portugál versenyző kormányszerbója azonban nem így gondolta, és  Monteiro drasztikusan lelassult az utolsó előtti körben. (Ha nincs Safty Car, akkor ez lett volna az utolsó versenykör.) Mikor Valente elment mellette már tudhattuk, hogy Michelisz Norbertnek hívják az idei év legjobb nem Citroennel versenyző pilótáját. Norbi is simán előzte riválisát, aki valószínűleg utolsó szalmaszálként megpróbált keménykedni, ám ez a törekvése a lehetetlennel volt egyenlő.
Nem mondom, hogy emiatt az incidens miatt nyerte meg Ron Huff a futamot, de van benne igazság, mint ahogy abban a kijelentésben is ,hogy tette mindezt teljesen megérdemelten. A brit pilóta immáron hetedszer nyert Makaóban.(plusz még itt is lett világbajnok 2 éve) , és sikere legalább annyira ledöbbentő volt, mint  tavalyi Seattal véghezvitt diadala. Huffy sikerének értékét növeli, hogy e mezőőny legerősebb autójában helyet foglaló Yvan Mullert 10 körön át tartotta maga mögött, és a franciának esélye sem volt ellene. A harmadik helyre Hugo Valente jött be, aki meglehetősen durva módon előzte meg Micheliszt. (Ha nincs meg az összetett negyedik hely, valószínűleg a francia pilóta is a Zengő szurkolók ellensége lenne.) Mint már említettem, Norbi bejött negyedikként, elérve a magyar autósport eddigi legnagyobb sikerét. A magyar pilóta helyezésének értékét  növeli, hogy a második futamon autója látványosan lassabb volt, mint az első megmérettetésen, ám Norbert így is simán állni tudta a sarat Pecito Lopezzel szemben. (Amúgy is ő volt az egyike a kevés számú pilótáknak aki önerőből tudta felvenni a lépést a francia márka képviselőivel.) Loeb csalódottan jöhetett be hatodiknak, megelőzve Chiltont, Coronelt és Thompsont. A visszalépés, valamint a balesetek miatt (Morbidelli és Ma bontotta le az autóját), megnyílt az esély, hogy a TC2-es autók versenyzői közül valaki pontot szerezzen, és így szépen búcsúztassa az utoljára látott kategóriát. Ez a tett, mint idén a legtöbbször Francz Engstlernek sikerült, akinek sikerült véghezvinnie a bravúrt, és maga mögött tartotta Münichet. (Jellemző, hogy az izgalmak miatt ezt a tényt csak órákkal a futam után konstatálhattuk.)

Vége tért tehát az idei esztendő, amely bármennyire is egysíkúnak tűnik, jelentős izgalmakban bővelkedett, Makaó pedig méltó lezárása volt ennek a páratlan idénynek.

A héten még két WTCC-vel kapcsolatos bejegyzést kívánok írni, amelyekben a tavalyi évhez hasonlóan véleményezném a meghatározó pilóták teljesítményét, valamint összegyűjteném az év legemlékezetesebb momentumait.