Minden idők egyik, ha nem a legemlékezetesebb olimpiája volt a müncheni. Az izraeliek elleni terrortámadás, ugyan rányomta a bélyegét a játékokra, ám ezenkívül nagyszerű, mára már legendás események történtek a bajor városban az alatt a 2 hét alatt. Mark Spitz itt nyert 7 aranyérmet, az USA-Szovjetúnió kosárlabda döntőt azóta is vitatják, Magyarország itt nyerte 100. olimpiai aranyérmét, valamint itt robbant be a világelitbe Lasse Virén a finn csodafutó.

A 100 méteres síkfutás mellett, az én szememben a 10 kilométer az atlétikai versenyek csúcsa. Hihetetlen nézni, ahogy ezek az igazi sportemberek kb.9000-9500 méterig, szinte teljesen együtt haladnak, majd az utolsó 500 méteren a legjobbak legjobbjai az emberi tűrőképesség legfelső határát elérve meccselnek az aranyéremért. Ez az a szám, amelyet csak a legkitartóbbak nyerhetnek meg, olyanok, mint Nurmi, Kuts, Zapotek, Bekele, vagy éppen Virén.

A finn futó az 1971-es helsinki Európa bajnokságon tűnt fel, ám  mindkét számában a középmezőnyben, vagy sereghajtóként végzett.  Brutális edzésmódszerének köszönhetően, azonban rengeteget javult időeredménye, és így részt vehetett az olimpián Bár 2 mérföldön megdöntötte a világrekordot, de szinte ismeretlen versenyzőként nem sokan számoltak vele. Finnország a 20-as, 30-as években uralta ezt a számot, de Ilmari Salminen berlini győzelme  óta váratott magára a nagy siker.
A legnagyobb esélyesnek a Mexikóban 5000 méteren bajnok, 10000-en bronzérmes tunéziai Mohammed Gammoudi számított. Az előfutamot a tunéziai ennek megfelelően simán meg is nyerte, Virén ugyan hellyel továbbjutott,de nem vártak tőle semmit. És ekkor érkezett el 1972. szeptember 3. az atlétika döntők első napja.

A verseny a szokásos mederben zajlott, az esélyesek megbújtak a középmezőnyben, senki sem akarta ellőni a puskaporát, az első kilométereken, amikor is elérkeztünk a verseny legdrámaibb pillanatához.  4600 méter-t futottak, amikor Virén máig vitatott módon elesett a mögötte haladó két versenyző kikerülte, nem úgy Gammoudi aki átesett finn riválisán, és meg is sérült. A tunéziai bajnok azonnal feladta a versenyt, míg a finn komoly hátrányba került.  A józan ész szerint komoly hátrányba, ugyanis úgy kelt fel, mint akinek kutyabaja, majd 160 méter sprint után utolérte a bojt.
Nemsokkal később már ő vezette a versenyt, ám mivel sejtette, hogy 1000 métert az élen futva nem lehet megnyerni a versenyt, így egy csöppet visszavett a tempóból, hogy erőt gyűjtsön.
Két körrel a vége előtt, már látszott, hogy erősebb riválisainál,   így robbantott, és  úgy hagyta el őket,  mintha azok állnának.  Olyan kört tett meg, amely egy középtávfutónak is becsületére válna, és egyszerűen lerázta magáról riválisait. Két kivétel volt:  Puttemans Belgiumból,és Yiffer Etiópiából. Az utolsó 400 méterre a finn fordul elsőként, és az volt a kérdés, hogy valaki befogja-e Nurmi utódát.  A belga óriási hajrát vágott ki, már-már szinte együtt haladtak, amikor Virén újfent iramot váltott [körülbelül negyedszer a versenysorán], és nem hagyott kérdést a győztes kilétét illetően.  Az utolsó 100 méteren már, csak az időeredménye volt kérdéses, amely végül 27 perc 38,34 másodperc. Óriási világrekord, amellyel megdöntötte az ausztrál legenda Ron Clarke rekordját.  A kitartás, valamint az akaraterő egyértelmű diadala volt ez.

Virén egy héttel később behúzta az 5000-t is, nagy csatában verve Gammoudi-t, majd Montrealban ismét ő lett a két szám bajnoka. Az aktív sporttól az 1980-as olimpián búcsúzott el, amikor Moszkvában hírnevéhez méltóan versenyezve, végül 5. lett.