Eredetileg tegnap, a film hazai bemutatójának 24. évfordulóján szerettem volna a következő sorokat legépelni, ám eme tervemet, egy kisebb betegség, valamint rosszullét megakadályozta.

Le kell szögeznem, nem vagyok vallásos ember, sőt azt is mondhatjuk ateista vagyok. Semmi bajom a hívő emberekkel, tisztelem őket, amiért szilárdan kiállnak hitük miatt, viszont elítélem azokat, akik már vallási fanatizmussal próbálják megtéríteni az "eltévelyedő" lelkeket. Ám Jézus Krisztus létezését nem kérdőjelezem meg. Számomra másodlagos, hogy Jézus egy ácsnak, vagy az istennek volt e az egy szülött fia, személye erkölcsi tanításai révén megkérdőjelezhetetlen. És ami a legfontosabb: az ő tanítása hitet, reményt adnak az embereknek, így teljesen "lényegtelen", hogy csodái, valamint felemelkedése valóban megtörtént-e. A film reflektál is erre, abban a szenzációs jelenetben, melyben Jézus Pál apostollal diskurál.

Nikos Kazantzakis viszont már-már fanatikusan volt vallásos. A görög gondolkodót mindig is érdekelte a Krisztus kettős lényét körülövező misztérium. Ennek a gondolatiságnak lett a gyümölcse legismertebb regénye a Krisztus utolsó megkísértése. Bár az író már a regény elején megvallja, hogy teljes mértékben fikcióról van szó, amely nem az evangéliumok tanításait követi, a mű finoman szólva is kétes fogadtatásban részesült. Akadnak akiket megerősített Jézushoz, illetve Istenhez való viszonyukban, míg mások istentelennek, egyházellenesnek tartják a regényt. martin Scorsese 1988-ban dolgozta fel ezt a kényes témával bíró regényt, és sorsa hasonló lett. Az egyházi emberek között akadtak olyanok, akik kiátkozással fenyegették a rendezőt. már maga az a tény, egy kisebb vallásháborút váltott ki, hogy ez a film egyáltalán létrejött. ebből a vitából nem maradhatott ki Magyarország sem: Soha egyetlen magyar tulajdonú televízió nem tűzte még műsorra ezt a filmet. [A néhai Europa Europa igen, de az csak magyar nyelven sugárzott, nem volt magyar kézben.] 1994-ben a Magyar Televízió volt kénytelen levenni műsoráról Scorsese filmjét, mivel az esztergomi érsek nyíltan tiltakozott annak vetítése miatt, mondván az szembemegy Jézussal.  Arra a kérdésre, hogy látta-e a filmet, egyszerűen nemmel felelt. Tipikus magyar mentalitás, ha valamit kicsit is aggályosnak tartanak a köreimben, akkor azzal látatlanban is szembe megyek. Brávó! Sok embert épp ez a film erősített meg a hitükben, sőt én is ezt egy vallásos filmnek tartom, mintsem ateistának.

Martin Scorsese a kedvenc rendezőm, minden filmjét láttam már többször is, és egyszerűen fantasztikusnak tartom a munkásságát. Először, mint minden rendes kamasz a gengszterfilmjeivel, majd a Dühöngő bikával, majd a Taxisofőrrel, a Téglával, és hasonló alkotásaival ismerkedtem meg. Ezek mind egytől  egyig kiváló filmek, ám azt semmiképpen sem mondanám róluk, hogy moralizálnának, vagy erkölcsileg megerősítenék a nézőt. [A Taxisofőr kivétel.]  Éppen ezért tartom unikumnak ezt a filmjét az életművéből, amely egy erkölcsi példabeszédként szolgál a néző felé.
Már maguk a film képei, valamint a spiritualitással átitatott zene, és filozofikus jelenetei is teljesen eltérővé teszik az alkotást bármely más Scorsese filmtől. itt nem az anyagi gazdagságról van szó, a gazdagság itt sokkal inkább szellemi és lelki értelemben vehető.

A történet szerint Jézus nem Isten fia, hanem egy egyszerű polgár, aki lázad az Isten ellen. Lázadását abban éli ki, hogy kereszteket ácsol a rómaiaknak, ám amikor lázad, testét elviselhetetlen kín gyötri. Jézus szerelmes Mária Magdolnába a prostituáltba, ám szerelmük a férfi szerint nem teljesedhet be, mivel önmagát megvetendőnek, és istentelennek tartja, Magdolna pedig gyűlöli tettei miatt.  Jézus 40 napra a pusztába vonul vezekelni, ahol a Sátán megkísérti, ám ő ellenáll. Miután elmegy Alámerítő Jánoshoz, szép lassan elfogadja sorsát, és ő lesz Isten földi hangja. Ettől a pillanattól úgy halad előre a történet, ahogy írva vagyon az az evangéliumban, két kivétellel:
1: Jézus kéri Júdást, hogy árulja el.
2: Jézus egyre inkább vágyik egy átlagember életére, aki földet művel, családja van megöregszik és meghal.
Miután elfogják és megfeszítik, egy kislányt lát, aki meggyőzi, hogy nem ő a Messiás, és nyugodtan leszállhat a keresztről.  Jézus ezt megteszi, feleségül veszi Mária Magdolnát aki azonban meghal. Krisztus családot alapít más egy másik asszonnyal, és boldogan éli életét, majd megöregszik. És éppen készül meghalni, amikor látogatói érkeznek.
Nem fogom lelőni a film nagy "poénját", de azt kell mondanom, akkorát fog ütni a filmet először megtekintő néző arcán, mint egy puszta ökölcsapás.

Scorsese minimum négy tökéletes filmet rendezett, ez azok közül az egyik. Egyszerűen minden a helyén van a jelenetek során. Bár egy spirituális témát nehéz feldolgozni, úgy, hogy ne  forduljon egy percre sem totál unalomba, itt tökéletesen abszolválta ezt a küldetést. Az operatőri munka egyszerűen elsőrangú, nem is beszélve Peter Gabriel élményszámba menő spiritualitást sem nélkülöző zenéjéről.
kulcskérdés volt a színészek kiválasztása. Jézust eredetileg Robert De Niro játszotta volna, de ő nem akarta egymás után elvállalni Jézus, valamint a Sátán szerepét, így lemondta a szerepet. így került a rendező látóterébe Willem Dafoe. Dafoe, aki szinte kivétel nélkül sátáni figurákat hozott pályafutása során, egyszerűen frenetikus a főszerepben. Hasonlóan kiváló Barbara Hershey, aki élete alakítását nyújtotta Magdolna szerepében, valamint Harvey Keitel aki Júdás szerepében remekelt.  A színészt Arany Málna díjra jelölték alakításért, amely teljesen érthetetlen számomra. Pályája egyik legjobb teljesítményére akarták odaadni a legrosszabb férfi mellékszereplő díját. Keitel szerepéhez még hozzáfűzném, hogy jóval központibb szerepet kap, mint a Krisztus filmekben általában, és az ő lelki vívódása minimum olyan fontos a történet szempontjából, mint Jézusé. Van egy olyan tézis, hogy az a tény, hogy Willem Dafoe játszotta Jézust, az olyan, mintha Marylin Manson játszotta volna Hófehérkét. Számomra minimum ilyen váratlan volt, amikor megláttam, hogy Pilátust nyúlfarknyi szerepben David Bowie a zene fenegyereke alakította.

Összességében, ez egy szenzációs, spirituális élmény, amelyet érdemes többször megnézni. Vallásos embereknek is ajánlom a megtekintését, ugyanis úgy van értelme véleményt mondani egy koncepcióról, hogyha tényleg ismerjük azt. Akik pedig látatlanban ítélték el Scorsese művét, aszoknak fokozottan ajánlom figyelmébe, mivel sokan az egyik legszebb keresztény filmként tartják számon.

10/10