Azon generáció tagjai közé tartozom, akinek volt szerencséje a Shrek franchise megszületésének idején gyereknek lenni, és így egy életre szóló élményt kapott a zöld ogre kalandjai révén. Ha van az évezrednek születése pillanatában kulturális mementóvá váló tömeg kulturális alkotása, akkor az Dream Works 2001-es animációs filmje. Ez az a mese, amit mindenki ismer a 7 éves kisgyermektől a 80 éve nagymamáig, és többségük szereti is. És mindez teljesen jogos: Kiválóan dekonstruáltak egy mesét, remek karakterekkel, gyermekek számára követhető üzenettel, remek zenével, imádnivaló karakterekkel, és egy  addig nem látott főhőssel.
Most, hogy újranéztem ezt a maga nemében progresszív alkotást, azonban rá kellett jönnöm, hogy egy hibája igen is van a filmnek, mégpedig nem is kicsi: A befejezés, amelyben a Szépség és a szörnyeteg parafrázisát csinálták meg így ígéretes projektből.
Shrek legnagyobb bánata, hogy megítélik, pedig nem is ismerik, és,hogy őt csúf szörnyként aposztrofálja mindenki, holott valójában igenis kedves természete van. A sztori is ebből a „ne ítélj” elsőre sablonból építkezik, a főhős szeretni való természetével, vagy éppen Fiona tenyerestalpas mivoltával. Azzal a húzással azonban, hogy a királylányból is ogrét csinálnak a sztori közepére, viszont sajnos úgy érzem, hogy elveszik a sztorinak az egész éle a többedszeri megnézésre. (Mivel úgy is többször nézzük meg, az szinte biztos.) Magyarán szerintem az egész átok cselekményszál felesleges volt a készítők részről, és tökösebb húzás lett volna az kihagyni. :)
Még mielőtt fény derülne Fiona titkára, már akkor is látjuk, hogy valamit érez megmentője iránt, és éppen ebből a szálból lehetett volna kihozni a legtöbbet.
Így belegondolva ezt a toleranciakampányt nem a főhősnő csúnyává tételével kellett volna lezárni, hanem éppen azzal, hogy megmarad szépséges királylánynak, és úgy megy hozzá az ogréhoz.((Mondván, hogy őt nem érdekli Shrek külleme.)
Ebben az esetben nem az lenne a sztori áthallása (píszi módon), hogy a fehér a fehérrel jöjjön össze és a fekete nem jöhet össze a fehérrel, hanem, hogy az egész kinézet ergo a bőrszín semmiség.
Most lehet értetlenkedni, mondván, hogy külön fajhoz tartoznak, de egyrészt egy mesében vagyunk, másrészt pedig egy olyan sztoriról beszélünk, ahol egy szamár összejött egy sárkánnyal! Megkaphattuk volna a csattanós választ a tolerancia kampányokra (A politikailag korrekt filmek 99 százalékában az egy rasszhoz tartozó emberek jönnek össze, ami ergo semmisé teszi az egész kampányt.), ám így tulajdonképpen olyan állítást kapunk, amit akár Eric Cartman is mondhatott volna: „Ami egyforma az összetartozik.”    
Az igazat megvallva szeretem a Shrek további epizódjait is, de véleményem szerint egy ilyen befejezés sokkal ütősebb lett volna. (A folytatásoknak pedig ugyanúgy maradt volna táptalaja, ha már egyszer a stúdió még több profitot akart teremteni.)