Tudom, hogy ostobaság egyetlen Grand Slam torna után véleményt mondani, de úgy tűnik igen. A Rafael Nadal, Roger Federer, Andy Murray és Novak Djokovic által alkotott kvartett 2008 és 2013 között érinthetetlennek bizonyult. A2009-es US Open kivételével ez a négy játékos volt az, aki nyerte a GS döntőket, és az ezres tornákon is alig akadt kihívójuk.  Akadtak azért kihívók, akik eljutottak a döntőig, de sem Tsonga, sem Berdych, sem Ferrer, sem Soederling nem tudta megszorítani az igazi ászokat. Azokat az ászokat, akik többször is kisajátították a legjobb négy mezőnyét a nagy tornákon, és akik szinte csak egymás ellen tudtak veszíteni. [Kivéve Murrayt aki még mindig nem igazi klasszis salakon.]  Ám ennek a tendenciának tavaly vége szakadt.
Federer világranglista másodikként kezdte az évet, ám egyre inkább hanyatló formája miatt egészen a 7. helyig zuhant vissza. A svájci a kedvenc játékosom, és komolyan tartani kezdtem attól, hogy favoritom olyannyira visszaesik, hogy még a vb-n sem fog majd részt venni. Nadal sérüléssel kezdte az évet, és februárban tudott visszatérni döcögősen. A spanyol ezután hihetetlen formába lendült, a természetszerű Garros győzelmét egy wimbledoni kisiklás, majd egy US Open győzelem követte, ezt a sikert több 1000-es torna megnyerése vetítette előre. Djokovic hektikus évet zárt: Ausztráliában egy nehéz meccset leszámítva nyert, majd a Nadal elleni Garros elődöntőben és a Murray elleni wimbledoni döntőben úgy játszott, mintha a pályán sem lett volna. New Yorkban aztán ismét  döntőbe verekedte magát, hogy aztán Nadal ismét megsemmisítse.  Nem hiszen, hogy világbajnoki címe kárpótolta volna ezekért a verésekért. Murrayt most már nyugodtan tekinthetjük a teniszsport nagy alakjának. Amikor hazai pályán meccslabdáról elbukta negyedik GS fináléját elkönyvelhettük: na ez a tehetséges srác soha az életben nem fog nyerni semmit! nem tudom, hogy Ivan Lendl milyen pluszt adott játékosának, de az olimpián, és a US Openen már egy egészen más, egy rettenthetetlen skót harcos Murrayt láttunk, akinek nem volt ellenfele. 2013-ban azonban az ő éve is inkább hektikus volt, mint sikeres. Ausztráliában ismét a döntőben bukott el, majd a Garrost kihagyta, majd történelmi győzelmet aratott a brit bajnokságon, ám Amerikábam esélye sem volt megvédenie címét, formán kívüli játéka miatt.
Ilyen előjelekkel várhattuk az idei Ausztrál Opent,, amely úgy vonulhat be a történelembe, mint a torma , amikor a nagy négyes végleg széthullott. Az egész azzal kezdődött, hogy Murray sérüléséből tért vissza, formája még ingadozónak számított, így az esélyesek közül nyugodtan kihúzhattuk a skót játékost. Federer, miután ki tudja hanyadszor újra edzőt váltott, teljesen sötét lónak minősült, így jobb híján az egész világ Djokovic, és Nadal újbóli megütközését várta. Egy hétig úgy is tűnt nem marad el a várva várt döntő, ám ekkor a szerbnek Stan Wawrinka visszavágott a tavalyi vereségért és megdöbbentve a világot kiverte a háromszoros címvédőt. Federer újra régi önmagát idézte a Tsonga és a Murray elleni találkozókon, és szukolóiban felkeltette a bizakodást, hogy hátha újra ő lesz a király. Hát nem lett, Nadal fóbiájának hála esélytelen volt riválisával szemben az elődöntőben. Murray kihagyását már említettem de látszik, hogy nincs rossz formában. Miután egy pocsék mérkőzésen Wawrinka legyőzte Berdychet a legnagyobb esély egy háromszettes Nadal hengerlésre számított. És az egész világ ledöbbent azon, hogy a svájci felvette a kesztyűt a jóval esélyesebbnek tartott ellenfelével szemben, és honi tudta az első szettet. A másodikban aztán megtörtént a dráma: Nadal megsérült, majd szinte mozgásképtelen állapotban folytatván a játékot elveszítette a második játszmát is. Ekkor úgy tűnt, hogy a lehető legsimábban koronázzák meg az új Grand Slam bajnokot,ám ahogy Nadal állapota javult, úgy ment tönkre Wawrinka idegrendszere is, egy szett a küzdésből jelesre  n vizsgázó spanyolnak. [Egyébként ezt a meccset egy egészséges Rafa Nadal 4 szettben simán hozta volna.] Aztán a negyedik játszmát a svájci nagy nehezen hozta, és el kellett könyvelni, azt a lehetetlennek  tűnő tényt, hogy NEM Roger Federernek hívják a világranglistán magasabbra taksált svájci játékost.
Hétfőtől ugyanis így áll a lista: [Az ATP.com-ról másolva]

1 Nadal, Rafael (ESP)     14,330     
2 Djokovic, Novak (SRB)     10,620     
3 Wawrinka, Stanislas (SUI)     5,710     
4 Del Potro, Juan Martin (ARG)     5,370     
5 Ferrer, David (ESP)     5,280     
6 Murray, Andy (GBR)     4,720     
7 Berdych, Tomas (CZE)     4,540     
8 Federer, Roger (SUI)     4,355     

És, hogy mi lesz ezután? Van néhány tippem, az első az, hogy a nagy négyes, bár már korántsem annyira érinthetetlen, mint  mondjuk 2010-bwen, de még mindig tényező a sportban, és az idény végére újra kialakulhat az 1-4 helyen a négy játékos sorrendje.

A Garrost szerintem Nadal ismét uralni fogja, valószínű, hogy Federer és Djokovic is csak megszorítani tudja majd. Ha a sérülések elkerülik, akkor a spanyol Wimbledon után fogja a legtöbb ponttal vezetni a ranglistát, ugyanis első körös kiesését könnyűszerrel fogja felülmúlni. A tenisz szentélyében tartott seregszemle lehet a legszorosabb négyük között: Murray címet akar védeni, Federer újra a trónra akar kerülni, Djokovic mindenhol győzni akar, míg Nadal a renoméját szeretni helyreállítani az Egyesült Királyságban.
A legtöbb kérdőjel természetesen a US Opennel kapcsolatban vár reánk. Itt általában mindig van egy-két játékos, aki felszívva magát, veszélyezteti a nagyobbakat. Ha egészségesek, és mind formában vannak, akkor bármelyikül megnyerheti az évad utolsó Grand Slam tornáját. És akkor még nem beszéltünk a 2009-es bajnok Del Potroról, a vér szagát megérző Wawrinkáról, vagy a mindig stabil Ferrerről.
Egy biztos: Tenisz szempontjából izgalmas lesz a 2014-es esztendő.