Február 3.: 14 éve történt: Bemutatták a Rosszfiúk című filmet

rosszfi_k_1391455592.jpg_540x400

Sas Tamásnál rosszabb filmrendezőt nem tudom, hogy látott-e Magyarország. Az az ember évről-évre gyalázta meg a magyar közönségfilmeket. Olyan alkotásokat készített, mint az SOS Szerelem, vagy annak amerikanizált folytatása az SOS Love, vagy mint az Apám beájulna. A többi filmjét nem gyalázom látatlanban, de nekem ez a három műve elég volt, hogy az első mondatot kijelentsem. Aki szeretne elmerülni Tamás mester mocsarában, és annak pedig csak ajánlani tudom a videómániát, amely nem kevesebb mint 6 Sas filmet mutatott be.

Hogy Tamás nem egy dilettáns, és tehetségtelen állami pénzeken felkúszó atyafi, arra azonban van két bizonyíték: az 1998-os Presszó, valamint a 2000-es Rosszfiúk. [Valamint  a Kalózok, amely ugyan idegesítő, ám mégis szórakoztató.] Bár már többször is láttam a felfedezés előtt utóbbi filmjét, mégis meglepett, hogy ő képes volt ilyet is megalkotni.

Szerintem egy méltatlanul alulértékelt filmről van szó, amely utólagos negatív kritikáit valószínűleg rendezői személye miatt kapta. Én kedvelem ezt a filmet, nemcsak azért, mert 13 évesen hatással volt rám, hanem azért is mert, itt nem világháborús technikával rendelkező randiügynökségeket, vagy viccesnek szánt idióta főszereplőket látunk, hanem a kőkemény valóságot. Teljesen jövőtlen, a társadalom perifériájára szoruló kamasz bűnözőket, akiket a nemzet kivetett a testéből, és tulajdonképpen lemondott róluk.  A film szövegkönyvét, bár a gettószökevénynek egyáltalán nem nevezhető Döglégy írtam,, mégis azt mondom így képzelem el az ilyen javítóintézeteket. Soha nem jártam ilyen intézményben, de úgy gondolom, hogy az ottani fiatalok így viselkedhetnek, és így beszélhetnek egymásról.
Persze messze nem hibátlan film a Rosszfiúk. A történetben van néhány érthetetlen fordulat, egy összecsapott szerelmi szállal, valamint néhány súlytalan párbeszéddel, és levegőben lógó karakterrel.

Ami miatt azonban az erős közepest is meghaladja a film, az a remek színészválasztás. A Kecsőt játszó Bodó  Viktor, aki egyébként egy kiváló színész, itt nem teljesít olyan erősen, mint mondjuk az Overnightban, ám mentségére szóljon, hogy karakterét nem írták meg túl acélosra. Akikre viszont nem lehet panasz, az Stohl András és rajkai Zoltán. Az ország körbeutált Bucijánál, kevesebb alkalmasabb színész lett volna Lehota szerepére. Stohl végig kitűnő, ám a Bodóval közös jelenetben érti el alakítása csúcspontját. Rajkai Zoltán pedig egyszerűen döbbenetes a bandavezér szerepében. Minden megmozdulásán érezni lehet, hogy a lehető legjobban kapta el a figurát, kicsit sajnálom, hogy ezt a roppant tehetséges embert kevés filmben szerepeltetik. a kisebb melékszerepekben is olyan színészeket láthatunk, mint Szacsvay László, Fullajtár Andrea, vagy mint Szirtes Ági.
 a film másig nagy erénye, az, hogy Ganxta Zolee és a Kartel zenéje tökéletesen passzol, ehhez a világhoz, jómagam ezt a filmzenealbumot tartom az együttes legnagyobb dobásának.

Méltatlanul lesajnált magyar film, ha Sas Tamás ilyeneket rendezett volna a későbbiekben is, akkor nem lenne ekkora ellentábora jelenleg.

10/5,5

Címkék: FILM