A film megtekintése előtt érdemes elszögezni, hogy Peter Shaffer drámájának, valamint milos Forman filmjének kevés köze van a valósághoz. Az Amadeus se nem életrajzi regény, se nem életrajzi film, hiszen Mozartot nem teljes valójában mutatja be.  Az osztrák kölyökzseni élete csupán egyfajta eszköz, amelyet a középszerűség és a zsenialitás közötti gyötrő párharc bemutatására szolgál. Bár a mű címe Amadeus, az igazi főszereplő messze nem Mozart, hanem kortársa Antonio Salieri. A mű Salierije az az ember, aki ugyan kapott tehetséget a sorstól, de csupán annyit, hogy értse a zsenialitást, és, hogy rájöjjön  saját középszerűségére.
A főhős kötött egy alkut Istennel, mondván neki tetsző életet él, cserébe legyen ő minden idők legnagyszerűbb zeneszerzője. Amikor először hallja Mozartot rájött, hogy az alku nem teljesült, így megfogadja, hogy gátolni fogja az úr választottját, minden erejével.  Számára a legfelfoghatatlanabb, hogy, miért jutalmaz a sors ekkora tehetséggel egy pojácát.  Gyűlöli riválisát, viselkedése miatt, ugyanakkor, mivel a tehetséget elismeri így egyszerre rajong is érte.
Ez a fajta kettősség jellemzi Salierit, aki képes bármit bevetni riválisa ellen, ám némely jelenetben láthatjuk, hogy hiába igyekszik, nem tud egy bizonyos morál alá süllyedni. (Például nem csábítja el ellenfele feleségét.)  A film talán legemlékezetesebb jelenete Salieri fogadalma, abban a jelenetben eléget egy keresztet, mondván az Istennel kötött alkuja érvényét vesztette. Na, az a jelenete egy olyan vallástalan emberre is hatással van, mint amilyen én vagyok. 

A film tele van szenzációs színészi alakításokkal, de közülük is kiemelkedik a Salierit megformáló F. Murray Abraham játéka. A színész itt kapta meg egyetlen igazán tehetségéhez méltó főszerepét, és tulajdonképpen átlényegül a középszerűség pápájává minden egyes jelenetében.  Játékára egyfajta kegyetlenségbe ágyazott elegancia a jellemző. Mozartot a szinte teljesen ismeretlen Tom Hulce játszotta, aki szintén briliánsan teljesített a rendhagyó karakterábrázolással dolgozó filmben. Azért rendhagyó, mert minden idők egyik legnagyobb zenei zsenijéét egy 12 éves agyi szintjén megrekedt már-már imbecillis hülyegyerekként ábrázolják, nem megfosztva tehetségétől. Fontos szerepet kap még a történetben Mozart felesége Constancza, akit Elizabeth Berridge játszott el, Stranzi karakterében láthatjuk azt a nőt, aki mindennél jobban sdzereti férjét, és mindenét odadobná annak boldogulásáért.

Meg kell említenem a magyar szinkront, amelyben Gáti Oszkár szólaltatja meg Salierit, és a szinkronrendezők nagyon eltalálták ezt a párost, hasonló orgánumuk, valamint Gáti beleélése miatt. Gyabronka József kölcsönözte Mozart hangját, és mit ne mondjak, nő is tökéletesen ráérzett erre, a meg nem értett zsenire. Talán az egyetlen, ami hiányzik belőle, az a karakterre jellemző már-már deviáns nevetés.

Érdemes még szót ejteni a filmzenéről is amelyet maga Mozart szerzett, és amelyet leginkább "A mise" című szerzeménye dominál. 

Igazi egzisztencialista dráma, amely több mint közel 3 órán át szórakoztatja és gondolkoztatja el a nézőjét. , és amely méltán nyerte el a legjobb film, legjobb főszereplő és a legjobb rendező Oscar díját.

10/10