Bár soha nem lett világbajnok, és bőven akadtak nála sokkal nagyobb klasszisok a Száguldó cirkuszban, a ma 60 éves Patrese mégis kivívta magának a jogot, hogy igazi legendaként tekeredünk rá. Az a tény, hogy három évtizedben, több mint 250 versenyen indul, alapjában véve nem jogosítja fel a legenda státuszra, de az évek során nyújtott teljesítménye  már annál inkább.
1976-ban megnyerte hazája F3-as bajnokságát, ezzel szinte egyenes út vezetett számára az F1-be.
Első F1-es versenyét a Shadow istálló színeiben vívta 1977-ben Monacóban. pályája első királykategóriás versenyét teljesítette, és a 9. helyen végzett.  Pályafutása első évében 9 versenyen vett rész, de a monacói hétvégén kívül csupán egy versenyt fejezett be, a szezonzáró japán grand prix-t, ahol a 6. helyen végzett. 1978-ban az újonnan alakult Arrows csapatához igazolt, és többször is bizonyította tehetségét. a dél- afrikai nagydíjon sokáig vezetett, de autója végül megadta magát, így elmaradt a csoda. Két pontszerzésén kívül a svéd nagydíjon remekelt, hiszen Anderstorpban a helyi hőst Pettersont óriási csatában megelőzve a 2. helyen végzett. A svéd versenyzővel viszont jóval tragikusabban is összefonódott a sorsa. Amikor Monzában a rajt utáni tömegbalesetben svéd pilótatársa meghalt, sokan Patrését gyanúsították a baleset kirobbantásáért. Az olasz versenyzőnek évekbe telt, mire nevét bírósági úton tisztázni tudta. A többiek egy futamon nem engedték rajthoz állni, ám visszatérésével, azaz kanadai 4. helyével csattanós választ adott a vele szembeni kétkedőknek. 77-ben és 78-ban őt intették le elsőként a legendás makaói F3-as futamon.  1979-es éve csalódásokkal telire sikeredett, egy pontszerzésen kívül inkább kieséseit tarthatjuk számon. 1980-ban ismét többnyire szenvedett a középcsapatnál, de dallasi dobogója egy kicsit kárpótolhatta.  81-ben ismét sorjázta a kieséseket, de szerzett egy második és egy harmadik helyet.  erőn felüli teljesítménye meggyőzte a kor élcsapatának a Brabhamnek a vezetőit, hogy érdemes a címvédő Piquet mellé szerződtetni az olaszt. A sors tréfája, hogy számtalan technikai problémájuk miatt brazil csapattársa előtt végzett a bajnokságban. Szezonbeli első dobogóját Long Beach utcáin szerezte, ahol a 3. pozícióban zárt. Monacóban tartották az F1 történelmének legkaotikusabb futamát.  A második helyen haladt Prost mögött, amikor riválisa falnak csapódott. Haladt a győzelem felé, amikor autója leállt. Mivel azonban riválisai kiestek, ő pedig be tudta indítani autóját, így egyetlenként aki teljesítette a 76 körös versenytávot, és megszerezte élete első győzelmét. A szezon során még egy alkalommal végzett dobogón, a tragikus kanadai futamon csapattársa mögött másodikként végzett. F1-ben nyújtott felemás idényét asportautó világbajnokságban kozmetikázta, ahol a Lancia pilótájaként, több győzelmet is aratva végül a második helyen végzett. 1983-as idénykezdetére a katasztrofális szó tökéletes szinonima.  Míg Piquet a világbajnoki címért harcolt, addig Riccardo egyetlen alakalommal sem tudta befejezni a versenyt, Imolában például vezetett, mikor 6 körrel a verseny vége előtt kiesett.  Hockenheimi harmadik helye mellett csupán egyszer szerzett pontot, igaz a kyalami szezonzáró az ő győzelmével ért véget.  1984-ben az Alfa Romeóhoz szerződött, és hazája futamán felalhatott a dobogóra.  A következő három évére viszont nem érdemes túl sok szót fecsérelni, második Alfás évében még a pontszerzés sem sikerült számára, ennek hatására azonnal továbbállt és visszatért a Brabhamhez.  Az egykori nagycsapat azonban csupán árnyéka volt önmagának, így mindössze két egységet gyűjtött össze.  1987-ben kicsit javult  a helyzet, hazánkban 5. lett, míg Mexikóban 3 év után újra dobogón végzett.  A szezonzáró japán hétvégén Mansell balesetét követően leszerződtette az aktuális világbajnok Williams, de első bevetése feledhetőre sikerült. mivel a bajnok Piquet távozott, így Patrese maradhatott Groveban. nagy baj volt azonban, hogy mivel a Honda elhagyta a csapatot, így aztán a harmatgyenge Judd szívómotorokkal kellett  szerepelniük, a turbókkal övezett mezőnyben. Mansell és Patrese azonban helytálltak, az angol peches idényt futott, viszont Riccardo szorgosan gyűjtögette a pontokat.  89-re a csapathoz új motorszállító érkezett a Renault személyében. Az olasz és új társa Boutsen egy rendkívül dinamikus csapatot alkotva, állandóan az élmezőnyben hajtott, bár a Mclarenekre nem jelentettek túl nagy veszélyt, szinte nem volt olyan hétvége, hogy legalább egy Williams ne végezzen a dobogón. Patrese az év folyamán összesen hatszor állhatott fel a dobogóra, valamint több pole pozíciót is begyűjtött. (Köztük a Hungaroringen is), így az év végén megszerezte a bajnokság 3. helyét.  1990-re azonban a Williams nem tudta hozni az egy évvel korábban meghozott színvonalat. Riccardo ennek ellenére általában a pontszerzők között végzett, és Imolában 6 és fél év után, némi szerencsével újra sikerült futamot nyernie.  Az 1991-es év elején újra Mansell lett a csapattársa, és a brit oroszlán pechszériájának köszönhetően sokáig megelőzte angol riválisát a ponttáblázaton. Brazíliában Senna mögött másodikként végzett, míg Kanadában csapattársa kiesését követően feljött a harmadik pozícióba. Mexikóban a poleból indulva jobb taktikájának köszönhetően futamgyőzelmet aratott társával szemben. Ekkorra világos volt, hogy az F14B jelű versenygép egyértelműen a mezőny legjobb autója, de a babérokat Mansell aratta le. Patrese végig kiegyensúlyozottan teljesített, de a brit oroszlán és Senna párharcaiban érdemben nem tudott beleszólni. Az év folyamán további négy dobogós helyezést szerzett, valamint fölényesen győzött Portugáliában. A bajnokság végén ismét a 3. helyen zárta az összetett. 1992-re a Williams fölénye addig soha nem látott méreteket öltött, míg csapattársa a szezon első 5 versenyén diadalmaskodott, addig Patrese őrkutyaként követte a második helyen. Sorozatban hozta a dobogókat, de a győzelem sokáig váratott magára. A magyar nagydíjon rajtelső volt,  de egy kicsúszás keresztül húzta az álmát, hogy tovább harcolhasson a világbajnoki címért. A Williams célja mansell bajnoki címe után az volt, hogy az olaszt az év végi ezüsthöz segítsék, és ennek szellemében versenyeztek tovább. Portugáliában nyerhetett volna, ám a reanult motor kimúlt alatta. Suzukában viszont újra győzött, ezzel 10 pontjával tulajdonképpen megszerezve a 2. helyet a bajnokságban.  Mivel a grove-i istállónál nem marad számára hely tárgyalni kezdett a Ferrarival, de Maranellóban nem tartottak igényt a szolgálataira, így a Benetton csapatához szerződött. Ez az éve már inkább egyfajta hattyúdalként funkcionált, amelyben látszott, hogy régi gyorsasága ugyan megkopott, de vezetői tudásával semmi gond.  Becsülettel tette a dolgát, többször végzett a 4-5.-6. hely valamelyikén, de ifjú csapattársát Schumachert egyszerűen nem tudta megközelíteni. A szezon során két dobogót szerzett. Silverstone-ban a harmadik helyen végzett, míg Magyarországon másodikként intették le. Pályafutása utolsó versenyét Ausztráliában futotta, ez volt a 256. rajtja az F1-ben, amely rekordját 2008-ban adta át a múltnak Rubens Barrichello.   F1-ből való távozása után kétszer indult a Le Mansi 24 óráson, valamint indult a Grand Prix Masters sorozat valamennyi (3) futamán is.