Mikor megpróbálnak meggyőzni arról, hogy jó futam volt a legutóbbi spanyol nagydíj, valahogy olyan érzéseim vannak, mint amikor egy közepes filmet akarnak rám tukmálni, mondván mekkora filmről is van szó.  Barcelona amúgy sem tartozik azok közé a helyszínek közé, amelyeket a kedvenceim közé sorolnék. 23 éve van itt verseny, de körülbelül, egy kezemen meg tudnám számolni, hány futamra  tudom azt mondani általános viszonyításban, hogy: Na igen ez egy remek futam volt.  Ekkor jön az a meggyőzés, hogy a helyszínhez képest jó futam volt. Ez igaz, de általánosságban nem tartom jobbnak erős közepesnél.

A futam után az egyik Facebook csoportban volt szó arról, hogy mennyire eltávolodott a mai F1 attól, amelyet megszerettünk, az elmúlt 5-10-15 évben.  Szóba került a 2004-es szezon, amikor Schumacher és a Ferrari valósággal lemészárolta a mezőnyt, ám mégis akadtat olyan hétvégék, ahol a német bajnoknak bizony vért kellett izzadnia a győzelemért.  Elég csak visszagondolni, hogy az egyébként szintén tükörsima tavalyi évben is hányszor tréfálták meg Vettelt az edzésen, vagy a szezon első felében akár a futamokon is.  Ma viszont az van, hogy leülünk a tv elé, és tudjuk, ha nem történik földindulás, akkor a Mercedes 1.-2. helye garantált. Személyes példám, hogy mennyire kiábrándultam az idei szezonból: A WTCC futama piros zászlóval ért véget körülbelül 10 perccel a spanyol nagydíj kezdése előtt. Bevallom, hogy ha Norbiék futamát újraindították volna, nem lett volna kétséges, hogy az Eurosport képernyője előtt maradok. 15 éve követem az Forma1-et, de ilyen érzésem még sohasem volt, hogy teljesen közömbös legyek az az napi verseny miatt.

A pénteki szabadedzésen 4 és fél percre voltunk attól, hogy Jenson Button és a Mclaren véghezvigye a csodát, azaz legyőzze a két Mercedest.  Ekkor azonban jött Hamilton és 1:27,023-es időeredményével alaposan odavágott egykori csapattársának.   A két brit világbajnokot Ricciardo és Alonso követte, Rosberg ezúttal csak ötödik lett. Csak 5.? A két ezüstnyíl írd és mond 17 illetve 9 kört teljesített, míg riválisaik jóval 20 fölött jártak.  Az FP1 drámáját egyértelműen Sebastian Vettel kálváriája szolgáltatta, aki autója meghibásodása miatt egész nap, mindössze 4 kört tudott megtenni.   Az első edzésen ismét nem vett részt a telejs mezőny, hiszen immár szokás szerint Bottast Felipe Nasr, míg Gutierezt  Giedo van der Garde     helyettesítette.
Péntek délutánra aztán helyre állt a világ és a két Mercedes hatalmas fölénynél állt az élen, Hamilton volt a leggyorsabb, őt 4 tizeddel követte Rosberg, majd Riccardo hátárnya már 1, a helyi hős Alonso lemaradása pedig 1,5 másodpercre rúgott.  Régi szokásom, hogy ilyenkor megnézem a kicsik hátrányát, hogy valamit tudjak viszonyítani, és kissé döbbenetes, hogy Marksu Ericksonnak több mint 6 másodperccel több időre volt szüksége a pálya teljesítéséhez, mint 2008 világbajnokának. Ennyit arról, hogy a mezőny kissé összerázódik. Szombat délelőtt változott a sorrend, de csak annyiban, hogy Rosberget könyvelhettük el az edzés győztesének, a többiek hátránya csak nőtt.  Az FP3 egyik meglepetésembere egyébként az a Grosjean volt, aki az addig szenvedő Lotust egészen az 5. pozícióig hozta fel. Már ekkor látszott, hogy a hétvége nem Raikkönenről fog szólni, hiszen a Jégember egészen a 14. helyig esett vissza, megelőzve a két szintén szenvedő Force India pilótát.

Jöhetett tehát az időmérő, azaz a Mercedes mindenki ellen játék. Maldonado győzelme valószínűleg 100:1-es, vagy hasonló pénzt fizetett volna, de  rögtön a Q1 első perceiben eldőlt, hogy a 2012-es győztes még mért kört sem tud futni, immár védjegyének számító kicsúszása miatt.   A venezuelai fenegyereken  kívül a szokásos pilóták, azaz Chilton, Bianchi, Erickson, Kobayashi valamint Sutil mondhattak le Q2-es álmaikról. Az időmérő második szakaszában nem jött ki Magnussen, valamint a futamot tíz hely mínuszból kezdő Vergne sem.  Utóbbi büntetését csapata felelőtlenségének köszönhette, akik még pénteken rosszul rögzítették egyik kerekét.  Őszíntén szólva nonszensznek tartom, hogy a csapat hibájáért a pilótát kell büntetni.  A két már említett versenyzőn kívül búcsúzott még Kvjat, Gutierez, valamint a két a hétvégén meglehetősen rosszul teljesítő Force Indiás Hülkenberg és Perez. A Q3-ban aztán folytatódott Vettel vesszőfutása, az elmúlt 4 év bajnoka mért kör nélkül zárta az utolsó szakaszt, miután autójával félreállt. A címvédő autójában váltót kellett cserélni, így 5 pozícióval hátrábbról  kezdhette meg a vasárnapi körözgetést.   Az első két szakaszt Rosberg nyerte,  ám a legfontosabb időben Hamilton 7 századdal legyőzte csapattársát, megszerezve ezzel pályafutása 35. első rajtkockáját.  Ismét Ricciardo lett  a harmadik, az ausztrál mellől Bottas várhatta a lámpák felgyulladását.  Grosjean ismét remekelt, a francia a néhány hete még lehetetlennek tűnő 5. rajtkockát happolta el, tavalyi csapattársa Raikkönnen elől. Alonsonak különösen nem ment, a tavalyi győztes, kétszeres bajnok, mindössze 7. lett.  A 8. és 9. helyről Button és Massa indulhatott.

Hamilton már-már a tőle megszokott magabiztossággal kapta el a rajtot, Rosberget néhány kanyar után faképnél hagyta.  Bottas megelőzte Ricciardot, és feljött a harmadik helyre, aki még nagyon szépen rajtolt, az a 3 pozíciót előrejövő Gutierez volt. A csendesen folydogáló első köröket Maldonado törte meg, aki nekiment Ericsonnak, a venezuelait ezért Stop and go büntetéssel sújtották.  Gurierez remek startját a 9. körben sutba dobhatta, amikor Kvjat, Button és Vettel ellen is kapitulált.  Hogy milyen fölényben is autóztak a Mercedesek, azt jól jelezte, hogy előnyük a 10. körre már 13 másodpercre hízott Bottassal szemben. Az első pilóta aki kereket cserélt, Vettel volt, a világbajnok később sokat köszönhetett csapata stratégiájának.  Jó 10 körrel később a két Ferrari összecsapása jelentett némi változást, ám s hazaiak legnagyobb bánatára Alonso nem tudta megelőzni Kimit. Grosjean még mindig a két Ferrari előtt volt, eközben Vettel nevével már a pontszerzők között találkozhattunk.  A 25. körben végül már a francia sem tudott mit tenni, így egy kör leforgása alatt két pozíciót is veszített.   Erre az időszakra datálható a futam két kiesőjének kiállása is, Vergne és Kobayashi búcsúját is a technika ördögének köszönhettük.  Hamilton elkezdett panaszkodni autója túlkormányozottságára, míg Rosberg egyre inkább gyorsabb lett.  Az élmezőny kerékcseréi után Vettel remekül érzett rá a közepes abroncsokra és egy  kör alatt két pilótatársát is megelőzte, majd belefoghatott Alonso üldözésébe.  Hamilton ekkorra már a 7. helyen álló Kimit is lekörözte.    Miután Vettel is végzett a bokszban, kissé megélénkült a verseny.  A két Mercedeses oda-vissza adogatta egymásnak a leggyorsabb köröket,  a Force India pilótái is belharcba kerültek, perez végül megelőzte csapattársát.  Vettel taktikájának köszönhetően Alonsot a bokszban, míg Kimit a pályán előzte meg. A német klasszis friss abroncsain a verseny leggyorsabb körét is megfutotta.  Hamilton egyre többet panaszkodott az autójára, és érezhető volt, hogy Rosberg gyorsabb nála. Az utolsó körökre végül három csata maradt. Vettel, aki immár valóságos űrtempóban közlekedett megelőzte Bottast, Alonso pedig elment csapattársa mellett. Rosberg az utolsó körre odaért Hamilton nyakára, de nem tudott támadási pozíciót kiharcolni, így csupán hazakísérte az angolt.  A két Merci mögött cirka 50 másodperccel érkezett Ricciardo, Vettel végül negyedikként futott be. Bottast könyvelhettük el ötödikként az almanachok számára. A két Ferrari a spanyolok legnagyobb örömére Alonso Raikkönen sorrendben szelte át a célvonalat. 8. lett a visszacsúszó, ám mégis erőn felül teljesítő Grosjean, míg a 9.-10. hely a két Force Indiának jutott. A futamot egyébként 20 pilóta fejezte be.

Az, hogy milyen fontos győzelmet aratott Hamilton még csak sejtjük, de lélektanilag a legfontosabb pillanatban győzött ismét.  Az, hogy Rosberg nem tudta megelőzni, demoralizáló lehet a németnek, aki elveszítette vezető pozícióját az összetettben. Arról, hogy a csapat milyen fölényben van pedig jobb nem is beszélni.   Ricciardo egy teljesen csendes futamot tudhat a magáénak, az ausztrál teljesen megérdemelten szerezte meg első dobogóját. Vettel most bizonyította, hogy hiba volt őt leírni, az előzésre szinte alkalmatlan aszfaltcsíkon több pazar előzést is bemutatott. Igazi erődemonstráció volt ez a részéről mindenki felé, aki megkérdőjelezte motivációját.   A Williams ismét csalódottan távozhat, hiszen bár Bottas 5. helye szép, reálisan esélyük sem volt a dobogóra, vagy a Red Bullok megszorítására. Massa 13. helye pedig számomra érthetetlen. A tifosok számára elkeserítő lehet a Ferrari mostani produkciója. Az olasz csapat versenyzői 1 teljes éve nem nyertek futamot, és mostani tempójukat elnézve erre nem mostanában fog sor kerülni.  Grosjean révén végre pontokhoz jutott a Lotus, egyenlőre úgy tűnik jó úton van a csapat, francia pilótájuk megbízhatóságát (Ki gondolta volna, hogy valaha ilyet mondok! :)) pedig további pontokra válthatják.  A Force India ezúttal nem igazán tudtak beleszólni a nagyok dolgába, az, hogy ez egy egyszeri kisiklás, vagy a helyükre kerültek, a következő hétvégékben dől majd el.   Soah többé nem fogom élcsapatnak nevezni a Mclarent.  A wookingi istálló pilótapárosa zsinórban harmadszor maradt le a pontszerzők távborából, lassan visszasírják a tavalyi év második felét, amikor ugyan nem volt esélyük a dobogóra, de legalább hozták a pontokat.  A Torro Rosos ezúttal átlagosan szerepelt, Kvjat ismét behozta autóját, az orosz ifjonc rendkívül megbízható, de a pontszerzés ezúttal elmarad a részéről. Végre befejezte a futamot a két Sauber, és ki kell mondani, a svájci kis csapatnál drasztikus változások kellenek, vagy ők lesznek a Száguldó cirkusz harmadik legrosszabb csapata.   A kicsik harcát ezúttal is Bianchi valamint a Marussia nyerte. A francia pilóta ezúttal is uralta a mezőny hátsó taktusát.

Hamilton kerek 100 ponttal vezeti a bajnokságot, megelőzve a 97 pontos Rosberget, Alonso hátránya immár 51 pont.  A csapatok rangsorát továbbra is a Mercedes vezeti immáron "osztálynyi" különbséggel a Red bull és a Ferrari előtt. A bajnokság 6 nap múlva Monacóban folytatódik.