Nincs  még egy olyan sportág, amely annyit jelentene egy átlagos európai népnek, mint a labdarúgás. Ez az a sport, ahol egy adott VB-n/Eb-n ténylegesen az országok szállnak szembe egymással, és valljuk meg ilyenkor a lakosság 90-95%-a követi labdarúgóik szereplését. De az egész kissé groteszk is, mivel ha mondjuk Müllerék győznek, akkor Németország győzött és minden német magáénak érzi a sikert, de ha mondjuk veszítenek az elődöntőben, akkor az átlag polgár szerint a játékosok veszítettek

. A futball és a néplélek kapcsolatára a legeklatánsabb példa az 1954-es világbajnoki döntő. Magyarországnak arra, hogy a Szovjetunió csatlósállámainak sorsára kényszerült egyetlen dolog jelentett gyógyírt, a 4 éve veretlen válogatottja. A nép a svájci VB megnyerésétől várta, hogy életük valamilyen szinten javuljon. jellemző a magyar néplélekre, hogy a Nyugati Pályaudvaron hatalmas zászlókat feszítettek ki a finálé előtt, melyen az "Isten hozta győztes fiainkat!" felirat volt olvasható, mikor lefújták a mérkőzést amelyen Puskásék kikaptak a zászlók eltűntek, és néhányan Sebes Gusztáv szövetségi kapitány kivégzését követelték. 1954 július 4. nemcsak a magyar focira mért drasztikus csapást, hanem a magyar néplélekre is. Azzal, hogy az Aranycsapat elveszítette d öntőt egy világ omlott össze a lakosságban, sokan ezt tekintik 56 előjelének is, amikor az elégedetlenség testet öltött a forradalom képében. Mivel akkor még egy gondolat sem voltam, így nem tisztem ezt megítélni, de nem tartom üres kijelentésnek. A magyar az egy olyan nép amely sebeit akár évszázadokkal később is nyalogatja, és erre ma megtaláltam a tökéletes példát Kezembe akadt egy világbajnokságok történetét bemutató könyv, amelyet 2010-ben adtak ki, és amelyben 1,5 oldalon át arról ír a szerző, hogy miért érdemelte volna meg a győzelmet Magyarország és miért volt érdemtelen az NSZK sikere. Eltelt 60 év, és még mindig nem tudják feldolgozni ezt a "tragédiát, sőt régen generációról generációra öröklődött ez a fajta fájdalom, mintha mondjuk a doni katasztrófát, vagy a világosi fegyverletételt kellene siratni. És, ahogy egyre inkább haldoklik ez a valami, amit hajdan magyar focinak hívtak, ezek a hangok úgy erősödnek, és úgy élnek egyre inkább csak a fájó emlékekből.
Nyugat Németország viszont pont az ellentétes példa. A német népnek el kellett viselnie Hitlert, a második világháborút, a vereséggel való megalázottságot, a megbélyegzést, valamint országuk két részre szakadását, és ez a győzelem igazi manna volt számukra. Nem is igazán gyógyír, hanem a legmagasabb fokú elégtétel, amit kaphattak. És, hogy milyen az élet, a magyar foci 54 óta folyamatosan zuhan, a német labdarúgás pedig ezzel a győzelemmel kivívta magának a futballnagyhatalom státuszát, amelyet 6 évtizede rendületlenül őriz.

A mérkőzéssel részletesen majd július 4-én, a 60. évforduló kapcsán foglalkozom.