Tegnap ünnepelte 45. születésnapját az az ember, aki egy életre megszerettette velem a német válogatottat és a Bayern Münchent.  Nem tudok még egy hozzáfogható egyéniséget azóta sem, akit a futballpályán láttam. Határtalan fanatizmusa, a maximum állandó hajszolása emelte őt héroszi magasságba  a szememben.  Valamifajta olyan karizmával rendelkezett, amely nem tudott nem hatással lenni az emberre, sokan épp emiatt imádják, mások megvetik, de nem ismerek olyan embert akinek ne lett volna véleménye róla. Magában hordozta  azt a fajta győzni akarást, amely oly jellemző a németekre. Arról pedig már ne is beszéljük, hogy mennyi nagy bravúrral segítette csapatát a nagyobb és nagyobb sikerek elérésében.  Gyermekkorom két nagy német sportember Michael Schumacher és Oliver Kahn bűvöletében telt, most utóbbi életéről lesz szó röviden. 

Oli 1969. június 15-én látta meg a napvilágot Karlsruhe városában. Édesapja Rolf a helyi csapat játékosa volt, így fiát is igyekezett erre az életpályára terelni. Apja középpályást játszott, ám a kis Oliver kapus akart lenni, egy nagyon egyszerű ok miatt. Apja jól ismerte Sepp Maiert a 74.es világbajnok csapat kapusát, aki egy mérkőzés után Olinak ajándékozta az aktuális meccsen viselt kesztyűjét. A Karlsruhénál szépen végigjárta a szamárlétrát, majd az 1987/88-as szezont már a felnőttcsapat keretében kezdhette meg. Érdekesség, hogy bátyja Axel akkoriban szintén a csapatot erősítette, ám egy sérülés miatt nem tudta beteljesíteni pályafutását. Oli debütálása minden volt, csak éppen nem legendás, csapata 4:0-ás vereséget szenvedett a Köln gárdájától. A kezdeti években nem igazán kapott helyet, ám igyekezett betartani azt a fogadalmát, mely szerint 22 évesen már ő fogja védeni nevelőegyesülete hálóját.   A fogadalom be is vált, 1992-re már nem csak a legritkább esetben nem az ő nevével kezdődött az összeállítás. 1993-ban az egyesület a 6. helyig menetelt a Bundesligában, amely UEFA kupa helyezést jelentett számukra, a kiscsapat sikerében elévülhetetlen érdemei voltak az ifjú kapusnak. A következő idényben aztán már a nemzetközi színterén is parádézhatott, a Karlsruhe olyan gárdákat ejtett ki, mint a Boavista, a PSV, vagy a valósággal tönkrevert Valencia. A legjobb németként elődöntőig jutó csapatnak végül a Casino Salzburg parancsolt megálljt idegenben lőtt gólok segítségével. Kahn formája a válogatottban is felkeltette a figyelmet, így nem játszó tartalékként rész vehetett az amerikai világbajnokságon. 1994 nyarán a Bayern München kapust keresett a távozó Aumann helyére, és az ország legtehetségesebb ifjú hálóőrét szerződtették Oliver személyében. Első éve viszont nem úgy sikerült, ahogyan azt előre eltervezte, hiszen novemberben szalagszakadást szenvedett, így a csapat nélküle menetelt a BL  elődöntőjébe.  Májusra visszanyerte régi formáját és egészségét, és elfoglalta helyér a lécek között. A helyet amelyet 13 évig aztán senkinek sem adott át.  1995 júniusában eljött számára a debütálás a válogatottban is, amikor Svájc ellen Köpke helyére állt be. Az 1995/1996-os szezon meghozta számára az első nagy sikert, mikor UEFA kupa győztes lett. A menetelés során különösen jól védett a Benfica a Barcelona elleni párharcokban, valamint a Bordeux ellenni  döntőkben, így Klinsman mellett másik fő letéteményese lett a sikernek. Tartalékként részt vett az Európa bajnokságon, ám végül nem kapott szerepet a német győzelemmel végződő tornán. 1996=97 az első Bundesliga sikerről valamint a gyors nemzetközi búcsúról maradhatott emlékezetes számára. 98-ban megnyerte első DFB kupáját és  ismét ott volt a világbajnokságon, de ismét nem jutott szóhoz. Köpke rossz formája után viszont nem volt kérdés, hogy a válogatott új első számú kapusát Oliver Kahnnak hívják.  1999-ben minden esélye megvolt a Bayennek, hogy három trófeát is begyűjtsön, ám a bajnoki címen kívül semmi sem jött össze, hiszen drámai körülmények között bukták el, mind a BL, mind pedig a kupafinálét. Több botrány is kapcsolható a nevéhez, ezek közül néhány ekkora datálható. a Dortmund ellen nyújtott lábbal támadta egyik ellenfelét, amivel a kiérdemelte a Kung-Fu Kahn becenevet, egy korábbi mérkőzésen pedig golflabdával dobták fejre, úgy kellett lefogni, nehogy maga találja meg az elkövetőt. Az év végén a világ legjobb kapusának választották. Díjazásához nagyban hozzájárult a sorozat, amelyben 736 percen keresztül nem kapott gólt. 2000-ben ismét Bundesliga bajnok lett a Bayern, ám a BL-ben ezúttal az elődöntő jelentette a végállomást. Az EB_n már Kahn védte a Nationalelf kapuját, ám a németek szégyenszemre győzelem nélkül estek ki. 2001 roppant hektikus év volt Kahn és a Bayern számára, a csapat bukdácsolt, Kahn is egyszer piros lapot kapott (begőzölt és az ellenfél tizenhatosánál  kézzel ütött a labdába), de az idény végére rendkívüli formába lendültek.  A drámai körülmények között megnyert bajnoki cím után Milánóban a Valencia ellen a Bajnokok ligája döntője igazi Kahn parádét hozott. A szétlövésben hárította Zahovic,, Carboni , majd Pellegrino lövését is, így 25 év után tulajdonképpen ő szerezte vissza a Bayernnek a legrangosabb európai serleget. A meccs végén természetesen a mérkőzés legjobbjának is megválasztatott. Az év során váltották egymást a nagy sikerek, mint a világkupa győzelem, és a fájó vereségek, mint az angolok elleni 1:5 vagy a Liverpool elleni 2:3. Az év végén természetesen nem találtak nála jobb kapust. A 2002-es év nem a Bayern hazai bronzérméről maradhat emlékezetes számára, hanem a Távol Keleten rendezett világbajnokságról. A torna, amelyen immár csapatkapitányként vezethette ki a válogatottat egy parádézó Kahnról szólt, aki a döntőig mindössze 1 gólt kapva, és számtalan bravúrt bemutatva cipelte a hátán a válogatottat. (Klose és Ballack társaságában) A döntőben aztán óriásit hibázott, így aztán a sors keserű játékaként végül ezüstérmet szerzett. A Ronaldo elleni hibája későbbi pályafutását nagyban meghatározta. A 2002/2003-as év úgy vonul be a Bayern történelmébe, mint az egyik legszebb hazai év, amikor tükörsimán nyerték mindkét hazai frontot, valamint a legnagyobb nemzetközi szégyen éve, mikor a legnagyobb esélyesként a csoportban győzelem nélkül véreztek el a BL küzdelmei során. (Kahn a milan ellen kisebb sérülést szenvedett.) Az évadban megdöntötte korábbi Bundesliga rekordját, hiszen több mint 800 percnek kellett eltelnie, hogy valaki mattolni tudja. A 2003/2004-es szezon ismét csalódásokat és súlyos hibákat hozott számára, a BL-ben Roberto Carlos lövését lepkézte be, majd a Werder Bremen elleni bajnoki címről is döntő összecsapáson ismét nagy hibát vétett. A portugáliai Európa bajnokságon ő  sem tudott segíteni az ismét leégő válogatotton. Régi formáját csak 2005-re nyerte igazán vissza, az év végén ismét bajnoknak és kupagyőztesnek vallhatta magát. Mivel ebben az évben is hibázgatott, így már nem számított a Nationalelf fix "egyesének" Lehmannal való kvázi háborúja mindig témát jelentett a bulvárlapoknak. A 2005 nyarán megtartott, végül bronzéremmel záruló Konföderációs kupán két mérkőzésen védett, de sem Ausztrália, sem Mexikó ellen nem mutatott megbízható formát. 2006-ban a duplázás ismét sikerült klubszinten, ám Klinsman mégis, az egyébként parádés szezont teljesítő Lehmant védette a világbajnokságon. A VB egyik legtöbbször idézett képe volt, amikor az argentinok ellenni büntetőpárbaj előtt, a két ellenség kezet fogott, éreztetve a csapategységet.  Mivel a németek elbuktak az Olaszország elleni elődöntőben, így Oli megkapta a lehetőséget, hogy kapuba álljon a bronzmérkőzésen, és az ő védései is kellettek, hogy Portugáliának esélye se legyen a házigazdákkal szemben. A mérkőzés után lemondta a válogatottságot. Úgy tervezte, hogy a 2006/07-es szezonnal zárja le pályafutását, ám a korai BL búcsú, valamint a megmagyarázhatatlan bajnoki leszereplés megmásította elképzeléseit, és még egy idényben szolgálta a Bayern Münchent. Utolsó évében ismét bajnoki címet (a hetediket, amellyel társbéletben klubrekorder.)  és kupagyőzelmet ünnepelhetett, ünnepelhetett  ám a búcsú sajnos nem sikerült tökéletesre, mivel az UEFA kupa legnagyobb esélyeseként számon tartott bajorok megsemmisítő vereséget szenvedtek Szentpéterváron. Utolsó bajnoki meccsét 2008 májusában a Hertha Berlin ellen vívta, melynek utolsó percében lecserélték, és a közönség hosszú percekig éltette kedvencét. Hasonlóan tettek, amikor 2008 szeptemberében egy rendkívül emocionális búcsúmérkőzésen végleg szögre akasztotta kesztyűit.  Visszavonulása óta tv-s szakértőként dolgozik, szókimondó stílusából mit sem veszített. Három gyermek édesapját tisztelhetjük személyében.