Bárt tudunk ellenpéldákat is mondani, de nem biztos, hogyha valaki egyszer magas szinten űzött egy sportágat, az utána jó szakértő lesz. A szóban forgó két úriember legalábbis ezt bizonyítja.
Újra itt a Roland Garros, és vele együtt a „Game Set Mats” című műsor, amelyet immáron hetedik éve sugároz az Eurosport.

Mats Wilander hajdan kiváló teniszező volt, aki nem kevesebb, mint 7 Grands Slam trófeát tudhat magáénak. A svédek nemzeti hőse visszavonulását követően edzőnek állt, és a pálya másik oldalán már kevésbé volt sikeres, de a világ még mindig jobban járt, mint mikor az okfejtéseit kellett hallgatni.
Wilander alapjában próbálja felvenni azt a szerintem hamis attitűdöt hogy a szakkommentátornak nem lehet kedvence, ám szinte fél perc alatt elárulja magát. Ha Federer áll nyerésre, akkor a svájci minden idők legjobb játékosa, ha Djokovic 41 meccset húz be zsinórban, akkor nem lesz ember, aki megállítsa,ha Nadal kikap kétszer zsinórban, akkor a spanyolnak leáldozott, s hasonlóan gondolkodik a teniszről. Jelenleg úgy ál la helyzet, hogy szerinte Nadal bárkitől kikaphat, ám kíváncsi vagyok, ha a Garros címvédő megveri Djokovicot, milyen véleményen lesz majd emberünk.
Emlékszem tavaly a Nishikori-Djokovic, és a Cilic-Federer meccsek előtt azt mondta, hogy a japánnak és a horvátnak esélye sem lehet, majd másnap már arról regélt, hogy ő előre megmondta, hogy sem Roger, sem pedig „Djoki” nem fog döntőbe jutni.
Az pedig, ahogy mérkőzéseket latolgat, mondván, ha a játékos minden ütése beesik akkor megnyerheti a tornát, a legolcsóbb zsebfilozofálgatások egyike. Ha ennyiből ál a szakértés,. kis túlzással a teniszrajongó édesanyám is ülhetne a helyén, és próbálná elfedni szubjektivitását.
De Wilandernek ez még csak az egyik faktora, a másik azok a mérhetetlen gyerekes meglátásai, mint például, hogy „Federer örül, hogy kiesett, mert így nem kell aggódnia a rekordja miatt, vagy „Clejsters visszatérése anyaként azért is nagy szó, mert ő apaként pocsékul játszott.”
Ha ő ezeket a kijelentéseket úgy adná elő, mint Pelé, vagyis a maga egyszerű, ám mégis kedves módján, akkor nem lenne semmi baj, ám ő eljátssza a nagy véleménykirályt.
Mats Wilander hajdan egy kiváló játékos volt, akinek eredményei önmagukért beszélnek, ám mára egy fizetett divatszurkoló lett.

Az egykori svéd klasszis magyar megfelelője egyértelműen Taróczy Balázs. Azt azonban nem vehetjük el a az egykori wimbledoni páros bajnoktól, hogy jobban tudja értelmezni a játékot, mint svéd kollégája, ám ő nála is (Valamint Kaplár F Józsefnél szintén) érzem, hogy a szubjektivitását megpróbálja objektivitássá formálni. Nincs egyértelmű kedvence, de tisztán ki lehet venni, hogy kiért is rajong igazán: Mikor Djokovic először GS trófeát, nyert a szerb nagy bajnok volt szerintük, mikor Murray csillaga kezdett felragyogni, egyértelműen a skót volt a teniszezők non plusz ultrája. (Konkrétan arról beszéltek, hogy a skót az egyetlen, aki meg tudja verni salakon 5 szettben Nadalt.) Előtte pedig éppen Federer volt az, akit istenítettek.

Az Eurosport magyar kommentátorainak is vannak kedvenceik, a legtöbbekről lehet tudni, hogy kinek is szorítanak, ám hangjukból mégis többségében az objektivitás árad, nem pedig a túlzott jelzők egy-egy jó teljesítmény után.