16 mérkőzés telt el, de három dolgot már most ki merek jelenteni: Ez a világbajnokság jobban kezdődött, mint az elmúlt kettő, több gól lesz, mint Németországban és Dél Afrikában, valamint egy kibic vagyok a foci területén. Bő egy héttel ezelőtt meg voltam győződve arról, hogy Spanyolország simán nyer Hollandia ellen, hogy Uruguay csapatának nem fog gondot jelenteni Costa Rica, valamint, hogy az USA csapata a szó átvitt értelmében nem igazán fog labdába rúgni Ghána ellen. Erre tessék, mindhárom állítás kártyavárként omlott össze. Most, hogy a tegnapi Oroszország-Dél Korea meccsel lezárult a csoportkör első fordulója ideje egy kicsit számot vetni. A választások természetesen szubjektívak. 

A legjobb mérkőzés: Nehéz döntés, mivel azokon a meccseken, ahol sok gól esett, az egyik csapat mindig látványos fölényben játszott, az ellenfél pedig nem ütötte meg a mércét. Választásom a Chile-Ausztrália 90 percre esett, egy igazi lüktető futballélménnyel lettem gazdagabb, ahol a latinos futball dominált a mérkőzés elején, majd az ausztrálok egyre inkább magukra találtak és megkérdőjelezték a biztos chilei győzelmet. Végül aztán jogos chilei siker született.

A legrosszabb mérkőzés: Vita nincs, a Nigéria-Irán 90 perc. Ilyen rossz meccset évek óta nem láttam, egy Afrika bajnoktól pedig skandalum az ilyen gyenge teljesítmény.

A legnagyobb csalódás: Egyértelműen a spanyolok Hollandia elleni vesszőfutása. Nem temetem Xaviékat, de szinte hihetetlen volt, hogy a nagy spanyol armada egy fásult nosztalgia válogatottra hasonlított, mint a kontinensünk legjobbjára.

A legnagyobb meglepetés: Costa Rica futballja a fásult Uruguay ellen. Nem tennék pénz a Közép Amerikaiak továbbjutására, de azt kell mondjam, 3:1 arányú győzelmük erősen befolyásolhatja a továbblépők kilétét. Még a körbeverést sem tartom elképzelhetetlennek.

A legunszimpatikusabb csapat: Honduras antifutbbalt mutatott be Franciaország ellen. Teljesen defenzív stílusukkal, és ordító szabálytalanságaikkal egyenlőre citromdíjat érdemelnek.

A legunszimpatikusabb játékos. Egyértelműen Pepe. Egy teljesen felesleges ostobasággal juttatta nehéz sorsra Portugáliát, Németország mögött itt is elképzelhető a körbeverés, viszont a luzitánok 0:4-ről indulása reménytelennek tűnik.

A legjobb játékos. Hiába lőtt mesterhármast Müller, a csatár tulajdonképpen mást nem is igazán csinált. (Na jó Pepét róla állították ki.) Így a forduló játékosa nálam Arjen Robben. A Bayern sztárja vezére volt az Oranjének, és fanatizmusa átragadt a többiekre is, második gólja pedig valószínűleg lidérces álmokat hozott Casillasnak és több millió spanyolnak.

A legnagyobb probléma: a játék(el)vezetők. Az elmúlt két napban nem volt akkora gond a sípmesterekkel, na de az A csoport első fordulójában valószínűleg mindkét bírótól búcsút vehetünk. A horvátokat egy igazságtalan tizenegyessel sújtották, mondhatni végzetesen, Mexikótól pedig két teljesen szabályos gólt is elvettek, ha a Közép Amerikaiak nem nyerték volna meccset, a botrány még nagyobbra dagadt volna. .

A legszebb gól: Oscar távoli lövése Horvátország ellen: