Ha igaz az az állítás, hogy a bronzért való mérkőzés jobb, mint amilyen a döntő, akkor most bajban vagyunk.

Semmi bajom a mai 90 perccel, jó kis hajtós meccs volt, de nem rágtam le a körmömet az izgalomtól, és nem ájultam el a szép megoldásoktól, jó teljesítményektől. a mai nap Brazíliában, minden nyilvános fórumon mást nem hallottam, minthogy mennyi pluszt ad majd a braziloknak, hogy Neymar is a csapattal tartott. Adott, A fenét. A Selecao tagjai úgy futballoztak, mintha lábuk gúsba lett volna kötve. Bár a játékvezető döntően befolyásolta a mérkőzést, mégsem ez a vereség oka. Egy jó képességű brazil válogatottnak lett volna esélye 0:2-ről is felállni ez ellen a csalódott holland bagázs ellen. A fogadkozások azonban nem valljuk be, és legyünk őszinték, valószínű, ha holnap reggelig játszanak, akkor sem láttunk volna brazil gólt. Az egész csapat totálisan csődöt mondott, ismét.  Bár a körbeutált Fred nem játszott, mégis talán még ötlettelenebb volt a csapat, mint múltkor. Ott legalább érezni lehetett az akarást, és néhányszor tesztelték is az ellenfél hálóőrét, de ma még ez sem volt igaz. A játékosok pedig egyesével égtek be. a kiváló hátvéd Thiago Silva rá nem jellemző bakit vétett, David Luiz pedig most tényleg olyan volt, mint akit kontrollerrel irányít egy 9 éves gyerek. Oscar nem bírta a nyomást Jo teljes csőd volt. Paulinho és Fernandinho pedig olyan semmilyenek voltak, hogy az ember azt is elfelejtette, hogy melyikük van a pályán. igaza van Romáriónak, ide futballforradalom kell. Brazília tele van tehetséges játékosokkal, nem hiszem el, hogy ez volt az a 23 játékos, akinek feltétnéül jönnie kellett volna.  Olyan emberek fociztak itt, akik egy normális keretbe, mint amilyen a 2002-es volt be sem fértek volna.  Nem szabad egy emberre visszavezetni a kudarcot, de Scolari bűnrészessége kétségbevonhatatlan, az, hogy a védelembe nem hozta el az élete formájában focizó Rafinha-t, csak egy a sok megbocsájthatatlan bakija körül.  Nem tudom, hogy ez után a kudarc után valaha kap-e még edzői állást, de biztos vagyok benne, hogyha bajban lesz a brazil foci nem őt hívják. (Ellentétben Magyarországgal, ahol egy 0:6-os leégés kapitányát kérdezik, hogy "Doktor úr mit tegyünk.")
A hollandokkal más a helyzet, a csalódott Van Gaal valamilyen szinten lelket tudott önteni a játékosokba és végül siker koronázta a küldetést.   Van Persie nem volt olyan kilátástalan, mint a múltkor, Robben nagy kedvel focizott, Blind remekelt.  A holland kapitány nem Jochaim Löw, aki nem alázta meg a házigazdát. Tudtam, ha Hollandia nagyon vezet, akkor kapust fog cserélni.  Ez egyrészt szép gesztus a kapus felé, hogy mindenki pályára lépjen,. másfelől viszont egy megalázó froclizás az ellenfél felé.
Szót kell még ejtenem a bíráskodásnak nevezett szakmáról is, amellyel nem voltam elragadtatva, nagyon nem.  Már a csoportkörben is számtalan játékelvezetést láttunk, elég csak az első két napra gondolni, de ez mindent alulmúlt.  Én hülye úgy gondoltam az egyenes kieséses szakaszt követően nem lesz semmifajta gond a bíráskodással, erre megláttam az algériai sípmester produkcióját, és úgy hatott, mint valamifajta elektrosokk.  A spori és asszisztense ámokfutása a következő: megadott egy olyan tizenegyest, amelyet a 16-oson kívüli szabálytalanság előzött meg, nem állította ki az utolsó emberként szabálytalankodó Thiago Silvát
, lesről induló akció után született gól, és nem adtak meg egy jogos büntetőt egyik és másik csapatnak sem. A FIFA azt hitte, hogy a gólvonal technológiával majd befogja a videóbíróért kiálltok száját, hát marhára nem. Mi van a lessel, a jogos büntető kérdésével, vagy a szabálytalanságokkal.   Ahogy a brazil labdarúgásban, úgy ezen a téren is forradalom kell, de azonnal.