Egyetértek azzal, hogy a magyar szinkron 30-40 évvel ezelőtt a világ élmezőnyébe tartozott. Azt azonban nem mondanám, hogy mivel, mi egy "szinkronnemzet" vagyunk, ezért csakis saját anyanyelvünkön szabad nézni egy adott filmet, sorozatot. Vannak olyan filmek amelyeket egy mozirajongónak meg kell sőt majdhogynem kötelező  eredeti nyelven végigülnie. Ezek azok a filmek amelyek egy tízes skálán a 7 és 10 közötti intervallumot foglalják el, mivel ezek nagy részében a színészi alakítás rengeteget hozzáad a film végső összképéhez, és a színész alakítása csak az eredeti hangsávval együtt értékelhető a lehető legpontosabban.

A szinkronpártiak szokták mondani, hogy azért jó a magyar szinkron, mert feljavítja az adott film nyújtotta élményt. Ez igaz se szeri se száma azon filmeknek, amelyeket bizony a végtelenségig lehet élvezni magyarul, a kiváló szinkronteljesítmény miatt. Hogy néhány példát említsek, Steven Segal gagyi akciófilmjeit például Szakácsi Sándor orgánuma akár kategóriával magasabb osztályba sorolja, vagy a Ford Fairlane kalandjai című film egyedül Nagy Feró szinkronja miatt érdemes a megtekintésre.  Ezek azonban jó iparosmunkák, egy Szakácsi kaliberű színésznek semmi sem volt egy Segalt szinkronizálni, mint ahogy Feró is csak annyit csinált, hogy káromkodott mint a szódás, és próbált a egy fokkal jobban "színészkedni", mint Andrew Dice Clay.
A szinkron csúcsa valahol ott kezdődik, amikor Végvári Tamás méltó párja volt Al Pacinonak, amikor Reviczky Gábor remekül szolgáltatta Jack Nicholson hangját, vagy amikor Sinkó László nélkül el sem tudtuk képzelni Sir Anthony Hopkins aktuális filmjét. Felsorolni is nehéz ,hogy hány ilyen kiváló szinkronteljesítményt hallhattunk az elmúlt években, ám egy nálam kiemelkedik mind közül. És ez az egy ráadásul egy olyan valakihez köthető, aki nem is szinkronizált túl gyakran.
Két nappal ezelőtt ismét megnéztem a Cape Fear- Rettegés foka című filmet, és rá kellett jönnöm, hogy Cserhalmi György teljesítménye a szinkronszakma csúcsa. A Kossuth díjjal is kitüntetett művész nemcsak, hogy méltó megfelelője volt nagy nevű kollégájának, de még rá is vert De Niro teljesítményére. Ez persze nem lenne nagy szó, ha mondjuk a Rocky és Bakacsin kalandjai című förtelmet, vagy a Showtime- Végtelen és képtelen című középszert, vagy mondjuk az Utódomra ütök című szemetet láttuk volna, hiszen ezekben De Niro jó ha 50 százalékon teljesít, a Cape Fearben viszont nemcsak pályája, de a filmtörténelem egyik legerősebb alakítását nyújtotta. A főszereplő pszichopata karakterét, mintha csak ráöntötték volna, és elementáris erővel jelenítette meg azt a vásznon. Cserhalmi azonban rátett egy lapáttal.  Érdemes megnézni a moziban játszódó jelenetet, amikor az antihős röhögésével hívja fel magára a figyelmet. De Niro kacagása egy teljesen átlagos pszichopata röhögés, még Cserhalmi úgy röhög, hogy a filmet szinkronosan megtekintő néző azt hiszi, hogy ez az ember valahonnan a pokolból jött.  A legnagyobb különbség azonban abban a jelenetben hallható, amikor May Caddy karakterét megpróbálják megverni, ő beleveri támadóit a betonba, majd keresi a támadókat felbérlő ügyvédet.   Míg  az eredeti színész játékában a Cady végig egy dühöngő állat, aki keresi ellenségét, addig Cserhalmi interpretációjában és hangjában ráismerhetünk a szereplő pszichopata mivoltjára is. Ahogy kiejti azon szavakat, hogy "Ügyvéd úr! Jöjjön elő! Mindjárt kiderült ott van-e!" A nézőben valamifajta zsigeri félelem keletkezik, az összhatás végett. De Niro mimikája és Cserhalmi hanglejtése ebben a jelenetben olyan összhatást nyújt, amely után az ember órákig nem képes normálisan elaludni.
Ezen két jelenetben tehát a magyar hang felülmúlta a csúcsformában lévő De Nirot, de a film többi jelenetében is méltó partnere a színészóriásnak.

Megjegyzés: Eredetileg úgy terveztem, hogy videóval fogom alátámasztani soraimat, de a film egyetlen Youtube-on fent lévő jelenetét sajnos eltüntették.  Amint találok magyar nyelvű jelenetet a filmből, valamelyik videómegosztón, természetesen közzéteszem.