5 évvel az amerikai bemutató után láthatta először a magyar közönség minden idők egyik legjobb akcióvígjátékát, a 48 órát. Walter Hill filmje tulajdonképpen forradalmasította a műfajt, létrehozva a Buddy Cop Movie nevű filmes irányzatot. Ennek az alfajnak a lényege, hogy bár nagy hangsúlyt fektet az akciókra, legalább ekkora teret kap a humor is ,amelyet a két főhős jelleme közötti különbség szolgáltat A "Zsák a foltját" elv alapján a forgatókönyv írók megpróbáltak a lehető legeltérőbb karaktereket megalkotni, (mind viselkedés, mind kinézet alapján) akik csak a közös akció miatt találkoztak, egyébként pedig valószínű, hogy soha az életben nem keresnék a másik társaságát.  A műfaj meghatározta a 80-as éveket, valamint a 90-es éveket, és a jelenlegi évtizedben is dolgoznak a "feltámasztásán", ám az ember egy kezén megtudja számolni, hány ilyen alkotás is lett olyan erős, mint a 48 óra.

A történet annyi, hogy Jack Cates-nek a legkeményebb San Francisco-i zsarunak egy elmebeteg bűnözőpáros megöli az egyik kollégáját.  Cates, hogy a rosszfiúk nyomára akadjon, 48 órára maga mellé veszi Reggie-t a fegyencet, akivel a két gonosztevő annak idején fél millió dollárt rabolt. A két pandúr kezdettől fogva utálja egymást, személyes ellentétüket egy idő után mégis képesek félre tenni, ki a munkája, ki a pénz miatt.

A történet egyszerű, mint az a bizonyos faék, a néző számára pillanatig sem lehet kérdés, hogy a két főhős végül összehaverkodik, és, hogy mi is lesz a sztori kimenetele, ám a 48 óra olyannyira parádésan kezeli az azóta már megszokottnak számító klisét, hogy egy pillanatra sem válik unalmassá.  A két főkarakter közötti párbeszédek briliánsan lettek megoldva, dinamikájuk már alapból elvinné a hátán a filmet.
Hill, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Vörös zsaru, vagy a Különös kegyetlenséggel  le sem tagadhatná, hogy ez az ő filmje. Szikár stílusa már a nyitó képsorokon is érződik, és az a fajta brutalitás, amely jelen van néhány jelenetben szintén az ő védjegyének számított.  

A film sikeréhez külön hozzájárult a remek színészválasztás. Cates nyomozó szerepére szóba került Clint Eastwood neve, is, ám hála az égnek, hogy Dirty Harry egykori megformálója nem állt kötélnek, így Nick Nolte játszhatta a főszerepet. Nolte zsaruja egy életunt, rasszista, alkoholista egyén, igazi archetípusa a kiégett zsarunak. Reggie szerepére olyan nevek merültek fel, mint Denzel Washington vagy Richard Pryor, ám az alkotók az akkor még tapasztalatlan színész Eddie Murtphy-t választották.  Murphy egy újfajta karakter testesített meg, aki folyamatosan káromkodott, és szinte állandóan hülyéskedett. Ez az a karakter, amely géppuska módjára szórja a poénokat, és amelyet a két évvel későbbi Beverly Hills-i zsaruban vitt tökélyre.
Fontos még megemlítem Frank MacRae-t aki az idegbeteg rendőrfőnököt játssza, amit a Haláli fegyverben is láttunk tőle, David Patric Kellyt, aki a tőle megszokott szerencsétlen bűnözőt hozza, és James Remart, aki azt az Albert Ganzet játszotta, akinél szadistább, kegyetlenebb antagonista kevés volt a műfaj történetében.
A filmzenéje kiváló, James Horner zenéje (amely a Komamódónban is felcsendült) megadta a film hangulatát, a betétdalként elhangzó "Boys are back in Town" pedig a film védjegye lett.

Az 1990-es évek elején készülő eredeti magyar szinkron szinte tökéletes. Noltet Csernák János szólaltatta meg, míg Murphynek  ezúttal nem Dörner György, hanem a néhai Felföldi László szolgáltatta a hangját, már-már dörneri minőségben.  A további szerepekben is olyan kiváló hangokat hallhatunk, mint Jakab Csaba, Kránitz Lajos, vagy Rékasi Károly.
A TV2 által készített gyerekbarát szinkront (amelyet ugyanúgy 18-as karikával vetítenek.) kéretik elfelejteni.

1990-ben elkészült a film folytatása (Megint 48 óra), amely méltó utóda volt ennek a kiváló filmnek. A 48 óra egy igazi örökzöld klasszikus, amelyet akárhányszor meglehet tekínteni, nem okoz csalódást a műfaj rajongóinak.

10/9