Februárban, még csak féltünk kimondani, szeptemberre azonban már biztossá vált, hogy a nagy négyes széthullott

. Az idei év a bizonyítéka, hogy immáron a férfi teniszben is beköszöntött az az időszak, amikor nem lehet csak 4 esélyest kipécézni, mondván, hogy úgy is ők fogják lerendezni a Grand Slam torna végső stádiumát. 2010 és 2013 között a Murray, Federer, Nadal és Djokovic négyesfogaton kívül senki sem tudott eljutni egy Grand Slam torna megnyeréséig.  Voltak ők, és voltak a többiek, a Ferrerek, Berychek, Tsongák, akik ugyan eljutottak egy nagy torna döntőjéig, ám nem jelentettek alternatívát a kiemelkedő játékosokkal szemben. Az idei Ausztrál Openen aztán valami megváltozott, Stan Wawrinka élete teniszével egészen a döntőig masírozott, hogy ott szerencsével legyőzze a sérült Rafa Nadalt. A svájci győzelmének akkor nem tulajdonítottunk nagy visszhangot, hiszen bár a meccset egy egészséges Nadal simán hozta volna. Én például személy szerint úgy könyveltem el azt a sikert, hogy olyan ez, mint Del Potro US Open győzelme, egy nagy eredmény, de nem valószínű, hogy meg fogja ismételni.  Úgy gondoltam Wawrinka sikere az év meglepetése, és a további GS tornákon úgy is az eddigi királyok fognak uralkodni. Franciaországban Nadal újabb győzelméhez nem férhetett kétség. (Ezúttal sérülése sem zavarta meg.) Wimbledon pedig egy szenzációs döntőt hozott, amelyet némi szerencsével Djokovic nyert meg Eljött a US Open, amelynek már a kezdetekor kiderült, hogy nem lesz címvédés, mivel Nadalt ismét egy sérülés tartja távolt, egy GS tornától.  Az, hogy a régi formáját visszanyerő Murray kiesett Djokovic ellenében, már kezdte előrevetíteni Djokovic és Federer végső összecsapását.
Wawrinka kiesésével, valamint azzal a három szettel amit Federer Monfils ellen produkált pedig már szinte minden akadály elhárult, hogy New York adjon helyszínt a wimbledoni döntő visszavágójának. Kettőt kiéve. A két okot Key Nishikorinak és Marin Clilicnek hívják. A fogadóirodáknál egy Cilic-Federer és egy Nishikori-Djokovic mérkőzés "fix kettesnek"  minősülne, ezért is akkora szenzáció, ami tegnap 7 óra leforgása alatt  végbe ment.
2014 szeptember 7-e úgy vonul majd be a tenisztörténelembe, mint a nap, amikor egy korszakváltás határára értünk.
Nishikori élete meccsét vívta, önmagát felülmúlva győzte le, négy szettben a szerb világelsőt, aki szinte csak lézengett a pályán. A japán játékost még a tükörsimán elszenvedett második szett sem törte meg, sőt abból erőt merítve teljesen megérdemelten jutott el a fináléig. Ott a helye, hiszen azt a bizonyítványt, hogy valaki két napon belül legyőzze Wawrinkát és Djokovicot, azt nem kell megmagyarázni. Már az elődöntőbe jutása is történelmi tettnek minősült, döntője pedig világszenzációnak. Hiába volt ő az akiről úgy vélekedtek, hogy egy 1000-es tornán odaérhet, ilyen eredményre maximum a legelvakultabb fanok számítottak.
Hogy egy képzavarral éljek, Cilic más tésztának minősül. 2010 körül őt tartottuk a jövő nagy ígéretének, hogy aztán szép lassan beleszürküljön a mezőnybe, és lemondjunk arról, hogy valaha GS döntőben látjuk. A tavalyi évben doppingbotrányba keveredett, és 26 évesen már nem számított potenciális nyerőembernek. Egy 4 hónapos kihagyás után azonban a realitásnak ellentmondva élete formájában tért vissza. Az egész Openen remekül játszott, ám mumusa Federer ellen nem sok sanszot adtunk neki. Ha Nishikori élete meccsét játszotta, akkor a horvátra hatványozottan igaz, ez az elkoptatott közhely. A svájci fenoménnak konkrétan esélye sem volt Ciliccel szemben, akit még adogatása elvesztése sem tudott kizökkenteni. Az utolsó játszmában aztán már nem volt irgalom, egymás után ütötte az ászokat, és hallatlan magabiztosággal ejtette ki New York ötszörös bajnokát. Az amivel két napja még csak viccelődtem, tehát a Nishikori-Cilic döntő immáron valósággá vált.
Ha a neveket nézzük, akkor a döntő valószínűleg kevésbé lesz nézettebb, mint az elmúlt 5-6 finálé, ám ne temessük a hétfő esti szórakozásunkat. Amerika, mint tudjuk a lehetőségek országa, és most mindkét játékos élete lehetőségét tartja a kezében, egy olyat, amelynek lehet, hogy a közelébe sem fognak odaérni a következő években. És ez a tény, egy gigászi küzdelmet valamint egy remek mérkőzést ígér.
Hétfő este minden kiderül.