Bármennyire is elkeserítő, mégis be kell vallani, hogy, kevés olyan szeszfetisiszta nép van a világon, mint a magyar. Nálunk minden a visszájára fordul: az alkohol nem méreg/addiktív drog, hanem orvosság, ha bajunk van nem beszélünk róla, hanem iszunk, ha pedig irgalmatlanul bebaszunk, akkor mulatunk. Ez sajnos generációk óta így megy, és ez ellen kevesen emelik fel a szavukat, mondván a pálinkafogyasztás és az italt népszerűsítő fesztiválok hozzátartoznak tradícióinkhoz.  

Ezen tradícióknak hódolt a magyar televíziózás jelenlegi Budapest Televíziója a Muzsika TV is, amikor életre hívta Nagyfröccs című műsorát. Már a cím is sokat mondó, és az ember lelki szemei előtt megjelenik a vidéki kocsma ahol elhangzik a "Gyere komám igyunk egy nagyfröccsöt" című felhívás. Ám a cím csak a réteg, amilyen a cím, olyan a műsor is.
A mulatós zenét lehet szeretni, nem szeretni (én utálom), de tény, hogy (sajnos) a legnépszerűbb műfaj Magyarország zenei palettáján. Ha az embert nem tudja élvezni ezt a zenét, általában megkapja, hogy élhetetlen valaki, aki nem tudja élvezni az életet.  Dehogynem tudom, igazi hedonista vagyok, viszont baromira nem értettem sokáig, hogy hogyan lehet ennyire tingli-tangli zenékre táncolni. Aztán sikerült megvilágosodnom, a mulatós zene élvezetének három módja van: -Az embereket erre az igénytelenségre szocializálják.
-Sajnálatos módon az alul iskolázottság, és az emberekben megbúvó lumpenproli. (A proli nálam nem melóst, hanem igénytelenül viselkedő, ordenáré egyedet jelent.)
-A buliban elfogyasztott alkoholmennyiség.
Nem véletlen, hogy ez a műsor címe is, minél többet iszik az ember, annál jobban veszíti el egy időre az ízlését, és  fogadja be ezt a mulatós zene nevű ingert. (Bár ennyi erővel bebaszós zenének is hívhatnánk.)
Sokat mond a Nagyfröccs díszlete is, vagy egy paraszti romantikával átszőtt istállóban énekelnek a fellépők. (Megjegyzem ilyeneket már valószínűleg csak csárdának, kiállítóremeknek, múzeumoknak használnak, de a helyszínnel azonosulhatóvá próbálják tenni a műsort.) A másik helyszín egy konyha ahol aztán minden megtalálható, ahogyan elképzelik a vidék Magyarországát: művirág az asztalon, hímzéses falvédő, köcsög a kredencen, stb.
A fellépők dalairól is kell írni néhány sorban, ezek a dalok általában régi mulatós számok újrafeldolgozásai, vagy néhány új szerzemény, amelynek témája vagy a szerelem, vagy a piálás.
És, hogy kik a fellépők: Hazánk mulatós zenéjének  "krémje": Kaczor Feri, Bunyós Pityu, Laci betyár, Két zsivány, Sógorok, Matyi és a hegedűs, valamint a (szerintem) médiahacknek szánt, ám valójában kiábrándító Polgár Peti.
A produkciók pedig olyanok, amilyenek, az asztalon táncolástól a hegedűn való gitározáson át, Pákó seggének rázásáig minden szégyentelenség előfordul az adott egy óra során.
A műsor tehát igazi bűnös élvezet, amely jól megmutatja az ember zenei ízlését, hiszen aki szereti a mulatóst, az jól fog szórakozni, aki pedig undorodik ettől a műfajtól, de valamilyen okból megnézi, nagy adag cinizmussal könnyesre röhögheti magát rajta.