Még csak 39 nap telt el az idei évből, de biztos vagyok benne, hogy az idény 10 legrosszabb mérkőzése között bérelt helye lesz a mai Afrikai Nemzetek kupája döntőnek. (Nagy téttel bíró meccsekről beszélek, és nem a Pápa-Fradi, vagy az MTK-Haladás szintű „csodákról.)

A „fekete kontinens” tornája a harmadik legszínvonalasabb kontinensviadal a labdarúgás világában, (Csak az Európa bajnokság és a presztízséből az elmúlt tornán alaposan veszítő Copa America előzi meg.) Az Eurosport jóvoltából olyan játékosokat követhetünk figyelemmel 3 héten át, akikért az európai élklubok nem restek akár 10-15 millió Eurót fizetni. (Nem is beszélve a döntőben hibázó Bonyról, aki jelenleg Afrika legdrágább játékosa.). 2002 óta követem a tornát, de a 2004-es kiírást leszámítva mindig ugyanaz történt: számtalan kiváló mérkőzés és egyéni teljesítmény után a döntő színvonala meg sem közelítette az azt megelőző 31 mérkőzés minőségét. A botrányokkal tarkított 2015-ös kiírásnál aztán reménykedtem, hogy Ghána és Elefántcsontpart csapatai végre mutatnak valamit a tornán, ám ehhez képest a döntő kis túlzással azt a szintet tükrözte, mintha egy Héviz-Nagykanizsa „örökrangadót” néznék a magyar ötödosztályból. Egy kapufát, és Hajdú B István elkeseredett és kissé cinikus kommentálásán kívül a lejátszott 120 percből semmi sem maradt meg az ember fejében. Elefántcsontpart jelenléte amúgy is garantálta. hogy nem látunk gólt, hiszen az eddigi három döntőbeli szereplésük során valamennyiszer a tizenegyesek döntöttek. A mérkőzés során kissé élcelődve meg is jegyeztem magamnak, hogy az elefántok legnagyobb esélye az lehet, hogy nincs ott a csapatban az egyetlen játékos, aki két döntőben is tizenegyest rontott, még akkor is ha őt Didier Drogbának hívják.
A büntetőpárbaj aztán maga volt a nagybetűs thriller: Afrika legdrágábbja a már említett csatár rögtön kihagyta a maga lövését, hogy aztán csapattársa Tallo is kövesse a példáját, a kupa felét a ghánaiak kezébe lökve.
Ezután aztán jöttek az elefántcsontparti kapus Barry pillanatai, a játékos már a 13 évvel ezelőtti kontinensviadalon kerettag volt, ám a jelenlegi tornán csak a döntőben kapott szerepet, vetélytársa sérülése miatt. A semmiből előlépve lett hős, hiszen két büntetőt is kifogott. Ezt követően 12 büntetőből született gól, rosszabbnál rosszabb lövése találtak utat a hálóba, anélkül, hogy reális sansza legyen valamelyik kapusnak is a hárításra. (Barry időközben görcsöt kapott, és állt is a párbaj néhány percig.)
1992 után vívta ez a két csapat a döntőt, és akkor is mindkét kapusnak lőnie kellett a büntetőpárbajba. Barry kivédte kollégája Razak nyegle lövését, elkezdve egy hihetetlen és csak is az afrikai játékosokra jellemző hangulatos ünneplést, amely holnap reggelig tart. A ghánaiak ismét elbuktak a büntetőpárbajban, a csapat legjobbja Ayew pedig olyan szívet tépő sírást mutatott be, amelyet még nem láttam futballistától.
Nem volt ez rossz 3 hét, de végszóként csak annyit tudok mondani, hogy ne ez alapján a 120 perc alapján mondjunk ítéletet a tornáról (És ne is a szintén pocsék bronzmérkőzés alapján. J), hanem például a kiváló egyenes kiesés küzdelmekről, amelyek a kemény játék mellett sajnos botrányokat is tartogattak.