Kevés dologgal szemben van akkora erkölcsi fenntartásom, mint a híradókban bemutatott próbavásárlóktól. Ezek a próbavásárlók általában 16 illetve 18 év közötti fiatalok, akikkel vagy cigarettát, vagy alkoholt vetetnek, mondván „A trafikok/italboltok nem tartják be a törvényeket.” Tény, hogy erkölcsileg aggályos, hogy 18 év alatti fiataloknak adnak el dohányterméket a személyi igazolvány elkérése nélkül, ám számomra mégis inkább a próbavásárló személye a kifogásolhatóbb.

Szó sincs arról, hogy én most azért csapnék patáliát, mert nem tudnék dohányterméket venni, mert az ilyenek miatt, tekintve, hogy elmúltam 21 éve, illetve 4,5 év után abbahagytam a dohányzást. (16 évesen még meg tudtam találni azokat a helyeket, ahol fittyet hánytak az ember korára, 21 évesen pedig értelemszerűen ez már nem jelentett gondot.)
Véleményem szerint, a tinédzser próbavásárlónak 3 fajtája van:

1.: Pénzért bármire hajlandó, még arra is, hogy miatta trafikokat zárjanak be.
2.: Annyira szervilis a szüleivel szemben, hogy kötelessége teljesítésének érzi, hogy segítsen fogyasztó védelmis szülein/ismerősein.
3.: Nem dohányzik, és utálja, ha kortársai hódolnak ennek a szenvedélynek, így az „ő érdekükben cselekszik.”

Bár az első fajta embertípus is veszélyes, hiszen elvtelen, de az igazi gond a másodikkal illetve a harmadikkal van. Már ekkor megtanítják a gyereknek, hogy pénzért mindent lehet, valamint, hogy a másik beköpésével többre viszi embertársainál. A legnagyobb probléma azonban az, mikor a gyerek elhiszi, hogy ezzel jót cselekszik, mivel így olyan világnézet alakulhat ki benne, amely szerint mindenki csak azt használjon amit ő, és aki olyan dolgokat tesz meg, amit ő nem, az nem normális.

Nem ismerek egyetlen fogyasztó védelmi dolgozót/erkölcscsőszt sem, de ha 16-17 éves koromban felkértek volna ilyen próbavásárlónak, valószínű a következő mondattal ráztam volna le a jóembereket: Sajnálom nekem még szükségem van a gerincemre!