Ezen a napon mutatták be kedvenc trilógiám záró részét is, mit ad Isten ezt is 1990-ben. Véleményem szerint a Vissza a jövőbe filmeket nem lehet nem szeretni [én legalábbis még nem találkoztam ilyen emberrel] és ennek oka, az a magas fokú kreativitás amivel ezek a filmek elkészültek. Azok után, hogy Marty McFly újra összehozta szüleit, valamint, hogy egy alternatív jövőt tett nem létezővé, most a vadnyugat korába utazik vissza, ahol az 1985-ös Doki él. A történet ott folytatódik ahol a 2. rész befejeződött. Marty és az 1955-ös Doki megtalálják az időgépet, mellyel előbbi visszamehet 1885-be. Kiderül, hogy a doki kovácsként dolgozik, és a helyiek nagy becsben tartják, ám a helyi gonosztevő Buford Tannen ellenségként tekint rá.  Mivel az időgépből kifogyott a benzin, így a visszajutásra csak akkor van esély, ha sikerül valamilyen módon felgyorsítani azt 88 mérföldre, amely szinte lehetetlen küldetés abban az időben.  A helyzetet bonyolítja, hogy a Doki közben beleszeretett a helyi tanárnőbe, így nincs túl sok kedve "hazajutni".  ám a küldetés végül izgalmas kalandok után sikerül, és mindenki boldogan, amíg meg nem.
Robert Zemeckiséknek sikerül méltóan lezárniuk a trilógiát, az 50-es évek, valamint a 2010-es évek világa után tökéletesen ábrázolták a vadnyugat világát is. [ A jövőről jut eszembe, 2 év múlva már akarok egy méretre igazodó dzsekit venni! :)].  A színészek még mindig nagyszerűen hozzák szerepüket, az újonnan becsatlakozott szereplők is jól hozták karaktereiket.  A vadnyugati környezetnek hála a rendező kiélhette Clint Eastwood iránti rajongását is, hiszen vagy egy tucat utalás történt a western filmek királyára. A történetbe behozott szerelmi szállal sokaknak bajuk volt, ám szerintem vitte előre a cselekményt, és nem ment  kaland rovására.  SPOILER: Viszont ha Doki tényleg ott maradt, akkor nagy valószínűséggel felbomlott a téridő kontinuum, vagy ha nem is bomlott fel, ennek a veszélye fenyegetett, mikor a szívére hallgatott.SPOILER VÉGE.  Főgonoszról nem igazán érdemes beszélni, hiszen a Tennen család minden tulajdonságával lett ő is felruházva. Mivel egy összefüggő történetről van szó, így rengeteg utalást kapunk a korábbi filmekre, valamint megszámlálhatatlan a trilógia védjegyeinek száma is. [mama te vagy az? Stricklend haja., A Tennenek és a lószar.] Érdekesség, hogy a 2. illetve a 3. epizódot egyszerre forgatták le, de a mai blockbusterekre is  jellemző mentalitással külön külön kerültek moziba.
Így kell egy klasszikust lezárni, bár a három részt általában egyben szoktam megnézni, azt kell mondjam, ez az epizód is a maga jogán vált kultfilmé, az, hogy egy nagyszerű hármas tagja, az már csak hab a tortán. Örök kedvenc.

10/9,5

1990-ben ezen a napon került a mozikba a 80-as évek talán leghíresebb B filmje.  A Kickboxer vagy a vérbosszú Bangkokban nem több mint, egy átlagos küzdősportfilm ,ám talán a legismertebb mind közül. Jean Claude Van Damme azután, hogy világhírű lett a szintén kultikus Véres játék révén, úgy gondolhatta, minek változtasson azon ami egyszer bejött, ezért elvállalta a szerepet, valamint a forgatókönyv megírására is vállalkozott.  Forgatókönyv alatt azt értem, hogy felvonultatta a sportfilmekre jellemző összes klisét.
A történet szerint, a kick-box világbajnok Eric Slone öccsével Kurttel együtt Thaiföldre utazik, hogy megvédje bajnoki címét a helyi bajnok Tong Po ellen. Po egy egyoldalú küzdelemben legyőzi Ericket, aki le is bénul egy szabálytalan ütés következtében. Az ifjabbik fivér bosszút fogad, és felkeresi a legendás edzőt Xian Chaot. Az idős mester segítségével felkészül a küzdelemre, ám mivel az összecsapásban nagy pénzre számít a helyi maffia, ezért elrabolják a bátyját. Vajon sikerül a bosszú?, Vajon megmenekül a testvér? Vajon kérdés ez valakinek? :)
 Mivel a film nem nagyon követeli meg, így színészi alakításokról nem igazán beszélhetünk, ám annyi bizonyos, hogy Tong Po alakja ma már legendás lett.  ahogy ma már klasszikusnak számítanak Van Damme edzés jelenetei is.
Ez gyermekkorom egyik legnagyobb kedvence. Szinte nem volt olyan hét, hogy ne néztem volna végig, a szövegkönyvet szinte kiviűröl fújom. [A 3. szinkronét] viszont, ha néha napján előveszem, akkor is kellemes perceket okoz, és egy kicsit felidéződik bennem, milyen is volt 7-8 évesnek lenni. Lehet, hogy gagyi, lehet, hogy sokak szerint a Véres játék köröket ver rá, lehet, de nálam a Kickboxer utánozhatatlan.. mivel a franchise rendkívül sikeres lett, így természetszerűleg követték folytatások, egyre hanyatló tendenciát mutatva.



10/6 [reálisan nézve, nem lehet több pontot adni rá]

Épp a kezembe akadt a film eredeti VHS kiadása, melynek hátoldalán a következő olvasható "Az egyik legjobb Bond film eddig." Hát ez szerintem marhára nincs itt, sőt talán ez az egyik legrosszabb 007-es mozi amit valaha láttam. 2002 volt az az év amikor a filmszéria a 40. évfordulóját ünnepelte, és ezt természetesen a producerek egy filmmel, valamint sok millió dolláros bevétellel szerették volna megünnepelni. [A 10 évvel későbbi Skyfall is e célból született, de az mennyivel jobb film lett.] A filmet eredetileg Roland Emmerich vitte volna vászonra, ám miután A hazafi című opuszabán velejéig romlottnak állította be a briteket, lemondhatott a megtisztelő feladatról. Gondoljunk bele, nem lehet elmondani erről a moziról, hogy realisztikus, sőt, de milyen lett volna ha az antirealizmus királyi vezényli le. [Szerintem véget ért volna  széria.] Így a rendezői székbe  az a Lee Tamahori, akinek párája ezután erősen hanyatlani kezdett, mígnem kikötött a XXX2-nél.
A történet szerint Bond egy akcióban vesz részt a két Korea közötti határon, ám az Északiak elfogják, és 14 hónapra börtönbe zárják. [Már magát ezt az elemet is baromságnak tartom ,hiszen ellentmond mind az előtte lévő 19 filmnek.] Végül egy fogolycserének köszönhetően kerül szabadlábra.  Visszavonják a 00-ás státuszt tőle, ám ellentmondva M parancsának, és magánakcióba lép. Eljut Kubába, ahol egy "átalakítóklinikára bukkan, ahol azt a koreeait véli felfedezni, akiért cserébe elengedték. Gyémántokat lop a férfitól, és eljut egy Gustav Graves nevű milliárdoshoz.  Bond akkor fog gyanút, mikor Graves bemutatja új találmányát, egy műholdat, amely gyémántokkal működik, és nagy energiává alakítja át a napfényt. Bond ekkor rájön, hogy Graves valójában nem más, mint az észak koreai hadsereg volt ezredese, akit Kubában alakítottak át ilyenné. ettől kezdve, pedig megkezdődik a végső összecsapás.
Számomra, amin a film elhasal, az az infantilizmusa. Olyan képtelen akciókat látunk benne, melyekhez képest a Mission Impssible 2 egy kézi kamerával rögzített utcai videó.  A másik pedig, hogy a kütyükkel itt már tényleg túlzásba estek, van itt minden, de hogy csak a két legagybetegebbet említsem: láthatatlan autó, valamint egy olyan eszköz, melyekkel szimulálni lehet a valóságot. Nem azt mondom, hogy az ügynök vigyen magával egy Geiger Müller számlálót a küldetéseire, de az azért már mégiscsak túlzás.  Talán annyi pozitívumot tudok kiemelni az egész filmből, hogy rengeteg az utalás a régebbi kalandokra, valamint, hogy gyönyörű tájakon játszódik.
Pierce Brosnan utoljára bújt a brit szuper ügynök bőrébe, ám még mindig jól hozta a szerepét, látszik, hogy élvezte az egészet. Partnernőjét ezúttal az akkor friss Oscar díjas Halle Berry alakította, aki bármennyire is szexi , nem volt túl meggyőző. Ugyanez nem mondható el Tobby Stephensről, aki nem egy tucat gonoszt játszott. Számomra Graves karaktere abban is egyedülálló, hogy világuralmi tervei érdekében, még az apját is képes megölni, ekkor látszik, hogy mennyire félelmetes pszichopata is ő. Megemlíteném még Madonna borzalmas szereplését, körülbelül 5 mondata van, de még abban is látszik, hogy pocsék színésznő. A pop nagyasszonya adja elő a film betétdalát, melyet jómagam az egyik legrosszabb Bond soundtracknek tartok.
Bár James Bond nem ilyen 40. "születésnapot" érdemelt volna, azt azért el kell mondanom, hogy mocskosul szórakoztató filmről van szó, melyben egy perc üresjárat sincs. Ha az ember kikapcsolja realitásérzékét, akkor még élvezhető is, ám ez velem nem fordult elő, így értékelésen:

10/5,5

David Lynch nem az én világom. A rendező szürreális alkotásai egyszerűen semmilyen hatást nem gyakoroltak rám [a Twin Peaks még javíthat ezen.], maximum annyit, hogy nem értem az adott alkotást. viszont erről a filmről csupa nagyszerű kritikát olvastam, és úgy gondoltam érdemes lenne megpróbálkozni vele. Pár száz forintért sikerült beszereznem a DVD-t, és cserébe kaptam egy hihetetlen filmélményt. A film ugyan hordoz magától stílusjegyeket a rendezőtől, de néhány groteszk elemtől eltekintve nem is tűnik egy Lynch filmnek. ez egy igazi filmdráma a szó legnemesebb értelmében.
A történet igaz eseményeken alapul, hiszen főhősei valóban léteztek, ám némely elemeit megváltoztatták a nagyobb hatás érdekében. A történet főhőse egy John Merrick nevű torz testű és arcú férfi, akinek édesanyját terhesen megtaposta egy elefánt, és ő ezért született így. [Ez csak egy legenda, valójában két nagyon ritka betegségben, valamint bronchitisben szenvedett. XIX századi Angliában nem volt ritka, hogy ezeket a torz embereket vásári mutatványként megalázták, illetve mutogatták, Merrickkel itt találkozik  Dr Frederick Treves. Az orvost megdöbbenti az elefántember kinézete, ám magával viszi a kórházba. Ennek két oka is van: az első az empátia, hiszen ezt a szerencsétlen a gazdája szinte állandóan terrorizálta, a másik viszont számítóbb: szakmai előrehaladása miatt. Johnt nem tekintik embernek, kísérleteket végeznek rajta, prezentációk alanya lesz, egészen addig folyik ez, míg rá nem jönnek, hogy egy nagyon művelt és intelligens fiatalemberről van szó.  [a zsoltár elmondása legendás pillanat.] ettől kezdve Merrick a város "kedvence lesz". A történet két kasztra osztja London népét. vannak a szegény sorban élő prolik, akik csak azért látogatják, hogy szórakozzanak vele, hogy megalázzák, és van az elit, akik viszont képmutatóan elhitetik vele, hogy fontos ember, ám csak azért mutatkoznak vele, hogy legyen mivel dicsekedniük a társaságban. Ám az elefántember nem akar mást, mint úgy élni, mint bármely "normális embertársa".
Lynch filmjének erénye, hogy nincs benne igazán azonosulható szereplő. A címszereplővel való azonosulás véleményem szerint a kinézete miatt lehetetlen a néző számára, a prolik rétege egyszerűen emberalatti, az úri réteg pedig képmutató. Talán az egyetlen kivétel a doktor karaktere, aki fel is teszi magának a kérdést, vajon etikus-e az amit csinált ezzel a szerencsétlennel, hogy újra közlátványossággá tette.  Ezt a témakört alaposan körül is járja a film.
John Hurt egyszerűen fantasztikus a címszerepben, talán ez volt élete legnagyobb alakítása. Hasonlóan pompás Anthony Hopkins is, akit ez az alakítása tett világhírűvé, valamint segítette legemlékezetesebb szerepéhez. [Dr. Hannibal Lecter] 
Fekete fehér filmről beszélünk, ám ezzel semmi baj, a képek így jobban visszaadják a kor hangulatát, valamint számomra a kor erkölcsi morálját is jól jelképezi ez a színvilág. [Lehet, hogy ez nem volt tudatos, de nekem így jött le.] A film abból a szempontból is különleges, hogy bár van saját filmzenéje, melyet John Morris szerzett, és kiválóan passzol az alkotáshoz, a drámai befejezés során Samuel Barber szívszaggató, ám mégis gyönyörű Adagio-ja szólal meg.
A filmet 7 kategóriában jelölték Oscarra, ám nem sikerült díjra váltania egyetlen jelölését sem. 
Igazi klasszikus, időtálló műremek, mely maradandó filmélményt hagy a nézőben.

10/9

Ma a félévszázadosok táborába lépett az a színészlegenda [nyugodtan hívhatjuk már így], akivel kapcsolatban két dolgot nem értek:
1.: Miért kellett őt beskatulyázni a tinilányok bálványai, illetve a tipikus szépfiú kategóriába?
2.: Hogy a fenébe nem kapott még Oscar díjat?
Igen Brad Pittről van szó, aki 1963. december 18-án született Oklahoma államban. Színész karierjét a 20-as évei elején kezdte, azok után, hogy félbehagyta egyetemi tanulmányait. Bár szerepelt a Dallas egy tucat epizódjában, mégis első ismertebb szerepe csak a Thelma és Louis című road movieban várta. 1993-ban epizódszerepet játszott Tony Scott kultikus szerepében. Bár az egész filmben van kb 10 mondatban, ám karaktere legendássá vált [ Egy olyan fickót játszik, aki a nap 24 órájában kőkeményen be van szívva, és azt sem tudja, hogy hol van.] Az 1994-es év viszont meghozta a világsikert Pitt számára, előbb főszereplőt alakított a Szenvedélyek viharában című romantikus filmben, majd eljátszotta a címszerepet az Interjú a vámpírral című filmben. Ez a két film roppant népszerűvé tette a nők körében, és véleményem szerint ezek a szerepek is felelősek mai megítéléséért. 1995 azonban ritka sikeres esztendő volt számára szakmai szempontokból. A 12 majom című klasszikusban a pszichopata Jeffrey játszotta bámulatosan, alakításáért Golden gGobe díjat, és Oscar jelölést kapott. Az év másik filmje pedig David Fincher idegborzoló thrillere a Hetedik volt, melyben ő játszhatta David Mills nyomozót a film tragikus hősét. Ha megengednek egy kis kitérőt, mikor először láttam ezt a filmet, akkor jöttem rá, hogy mekkora színész is ez az ember, egyszerűen hihetetlen, ahogy a fináléban játszik.  A következő években újra előkerült a női szíveket megdobogtató énje, olyan alkotásoknak köszönhetően, mint a Hét év Tibetben, vagy mint az általam nagyon is nyálasnak tartott ha eljön Joe Black. Utóbbiban ő alakította a halált, ám a nem túl jól megírt karakter, valamint Anthony Hopkins nagyszerű játéka miatt nem igazán tudott érvényesülni. Ezen szerepköréből való legnagyobb kitörése 1999-re datálódik, mikor is megkapta Tyler Durdun szerepét a Harcosok klubjában. A figura azóta kultikus lett, idézetei szinte szállóigék lettek, és ebben nem kis része volt Pitt nagyszerű alakításának is. Mivel nagy rajongója volt A ravasz az agy és a két füstölgő puskacső című filmnek, így maga kérte Guy Ritchit, hogy találjon neki egy szerepet a blöffben. Az eredmény minden idők egyik legjobban eltalált karaktere lett: Mickey O' Neil a pusztaöklű cigány bokszbajnok.  Mickey igazi kult mozihős lett, hála annak az ízléstelen műbőr kalapjának, valamint szinte érthetetlen beszédjének. Az ezredforduló első éveiben inkább mainstream filmekben vállalt szerepet, mint például az Ocean's trilógia, a MR és MS Smith, vagy mint A mexikói. 2004-ben elvállalta Achileus szerepét a Trója című filmben, ám alakításával nem váltott ki osztatlan sikert. 2006-ban szerep kapott a Bábel című filmben, és ekkortól karrierje művészileg is magasabbra emelkedik. Ettől kezdve sorra kapja a nagyobbnál nagyobb szerepeit: a Jesse James meggyilkolása a tettes a gyáva Robert Ford című filmben ő személyesíthette meg az amerikaiak kultikus hősét, az Égető bizonyítékban végre együtt dolgozhatott a Cohen fivérekkel. Ám ez időtájt legnagyobb kritikusi visszhangot kiváltó alakítása a címszerep volt David Fincher Benjamin Button különös élete című  filmjében. Olyan jól hozta a fiatalodó főhőst, hogy az Oscar díj egyik legnagyobb esélyeseként tekintettek rá, ám végül nem tudta besöpörni az aranyszobrot. 2009-ben főszerepet játszhatott Tarantino aktuális filmjében a Becstelen Brigantikban. A rendező szerint nem kellett Pitt meggyőzéséhez más, mint egy üveg bor, valamint egy kis cannabis. :)  Az utóbbi időben is rendszeresen forgat, a Pénzcsináló című filmben nyújtott alakításáért újra Oscarra jelölték,  széles körökben kapott elismerést az Élet fájában nyújtott játéka miatt. 2011-ben Magyarországon is forgatott, itt készült ugyanis a Z világháború című filmje.
Magánéletéről nem írok semmit, hiszen aki életében egyszer is nézett már kereskedelmi tévét, vagy beleolvasott egy bulvármagazinba, az pontosan tudjam, hogy Pitt kivel is él együtt. .)

Az Aranyszem kirobbanó sikere után nem is volt kérdés, hogy folytatódik a Bond filmek története, valamint, hogy újra Pierce Brosnan formálja meg a 007-est. A folytatás 2 évet váratott magára. A rendezői székbe az a Roger Spottiswoode ült, aki korábban olyan filmeket rendezett, mint az Egyik kopó másik eb, vagy mint az Air America.
A történet szerint háború fenyeget Nagy Britannia és Kína között, melynek oka az, hogy egy brit hajót feltehetőleg az Ázsiaiak süllyesztettek el. A helyzet azonban furmányosabb, mivel a  háttérben egy Elliot Caever nevű médiamágnás áll, aki saját birodalmát akarja feljuttatni a csúcsra egy esetleges háborúról való tudósítással. A történet időszerűségét egyébként jól jelzi, hogy Hongkong diplomáciailag ekkortájt került vissza Kínához. Carver azonnal gyanúba keveredik, és Bondot Hamburgba küldik, hogy szerezze meg a bizonyítékokat, valamint, hogy akadályozza meg a háborút. megkörnyékezi Carver feleségét, aki korábban a szeretője van, ám a médiamogul megöleti a nőt. Bond összeköttetésbe lép egy kínai ügynöknővel, ám ekkor úgy tűnik, hogy már késő. Ezután természetesen a szokásos formula szerint zajlanak az események.
Brosnan ismét remekül hozza a főszerepet, ám karaktere változásokon esett át. A legfontosabb változás talán az, hogy nála először hozták be az ügynök érzelmi oldalát, ez leginkább abban a jelenetben csúcsosodik ki, mikor hidegvérrel agyonlő egy fegyvertelen cinkost. Az antagonista oldal rendkívül erős: Jonathan Pryce kifogástalanul hozza a pszichopatát, bár elsőre nem tűnik veszélyesnek, és nem tartanánk többnek egy hírnévre vágyó médiagecinél, mégis számomra az egyik legjobb gonosza a szériának. Az azóta újra befutott Teri Hatcher gyönyörű és jól hozza a tragikus sorsú szerepét,  Michelle Yeoh-t pedig nem véletlenül tartották az egyik legjobb női akciósztárnak. Az akciók olyanok, mint amiket egy Bond mozitól elvárhatunk egyszerűen a fotelhez szegezik a nézőt. A film legnagyobb hibájának azonban azt tartom, hogy kütyük terén már kezdtek átesni a ló túloldalára, bár a holnap véleményezésre kerülő Halj meg máskor! szintjét nem érik el, itt is kapunk néhány már-már infantilizmus határát súroló jelenetet. "Kedvencem" ezek közül a távirányítású BMW mellyel Bond a hátsó ülésen száguldozik Németországban.
Összességében: számomra az egyik legszórakoztatóbb 007-es mozi amit valaha láttam, aki szereti a Brosnan féle zúzós ügynökmozikat, az imádni fogja ezt az epizódot is.

10/7,5

Másfél évtizede landolt a hazai mozik vásznán a Farelly fivérek talán leghíresebb mozija. Tudni kell rólam, hogy általában nem rajongok az olyan filmekért, melyek az altesti humort részesítik előnyben, de ezen kitűnően szórakoztam valahányszor megnéztem. Pedig akad itt altestiségből nem is egy jelenet,  hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem. nadrágba becsípett here, ondóval felzselézett haj, felgyulladó, majd minden csontját összetörő kiskutya, s a lógó mellű grannyről még nem is beszéltem. Ár mégis a Keresd a nőt egy szórakoztató vígjáték. hogy miért is, számomra azért, mert a rendezők többi filmjéhez hasonlóan nem tisztel senkit és semmit, nem félnek olyan dolgokat poénként felhasználni, melyektől más direktorok viszolyognak.
A történet szerint az iskola legnagyobb lúzere Ted segít a suli áhított nőjének Marynek a bátyján, és a lány hálából elmegy vele randizni. A randira a szalagavatón kerülne sor, ám a bamba srác egyszerűen becsípi a tökeit a cipzárjába, és így természetesen a randi elmarad. '5 év múlva Ted rájön, hogy csak egyetlen nőt szeretett egész életében Maryt és úgy dönt megkeresi. felbérel egy magánnyomozót, akinek azonban szintén megtetszik a nő, s így hazudik Tednek. Ted megtudván, hogy átverték elindul, és ettől kezdve beindul a sztori, minimum 5 potenciálisan esélyes fickó is van, aki csak egy dolgot akar: Maryt. Az ő vetélkedésük zajlik az egész film során, melyet a film szóhasználatával élve a következőképpen írnék le: "Addig nem kúrják át egymást a palánkon, még a faszfejet ki nem kúrták a képből."
A színészekről nem sok szót érdemes beszélni: Ben Stiller szokásos színvonalon teljesít, bár most kevesebbet ripacskodik, Cameron Diaz egyszerűen hót közepes, nem tudom, hogy jelölhették semmilyen teljesítményéért Golden Globera. [Bár megjegyzem cseppet sem idegesítő, mint ahogy mostani filmjeiben. Az egyetlen színész aki valamit produkált az Matt Dillon volt, akin tényleg látszott, hogy egész jó színészről is van szó.
Összefoglalva egy átlagos romantikus komédia lenne, ha nem lenne ilyen fergetegesen vicces, valamint az alkotók nem lépnék át a píszi humor határait ahányszor csak tudnák. Gyengébb gyomrú nézőknek nem ajánlom, viszont aki ki akar kapcsolódni, annak bőven  Bár én az Én és én meg az Irént tartom a tesók legjobb művének, ezt a filmjüket is nagyon kedvelem.

10/7

Ma betöltötte 60. életévét a 80-as évek talán legnépszerűbb magyar énekese. Szikora Róbert 1953. december 16-án született Rákospalotán. Zenei pályafutását amatőr együttesekben kezdte, ekkortájt kezdett el dobolni.  1974 elején csatlakozott a Hungáriához, mellyel szinte azonnal befutott. 1975-ben megházasodott. Fontos szerepet játszott az együttes jampi korszakában. Amellett, hogy dobolt, több dalt is írt, illetve ő adott elő, többek között a Cia Marena című slágert, mely talán az együttes egyik legismertebb dala. Miután álnéven zenét szerzett és szöveget írt, ez ellentéteket gerjesztett az együttesen belül, és felesége tanácsára 1982-ben kilépett a Hungáriából. Régi zenésztársával  Könyei Attilával ,még ebben az évben megalapította at R-Go együttest. Az együttes neve utalás a Hungáriából való kilépésére. A zenekar talán az évtized legsikeresebb együttese lett, újszerű csikidámnak nevezett stílusuk miatt. A csikidám tulajdonképpen a latin amerikai zene illetve a rock and roll keveréke mindez megspékelve egy olyan világgal melyet leginkább Rejtő Jenő regényeire jellemző. A zenekar sorra ontotta magárból a nagyobbnál nagyobb sikereket, hogy csak a legnagyobb dalokat említsen: Ballag a katona, Szeretlek is meg nem is,  Létezem, Megy a lány az utcán, és még sorolhatnám. Újszerű hangzásviláguk ritka nagy sikerrel járt, mind a négy albumuk platinalemez és listavezető lett, Robit pedig többször is az év énekesének választották. 1987-ban a klasszikus formáció kicserélődött, és korábbi sikereiket új zenészekkel, már nem tudta megismételni.  A zenekar 1994-ben feloszlott, ám 1998-ban megtartották a zenekar 15 éves jubileumi koncertjét.  Szikora ez idő alatt egy rakás dologgal foglalkozott. menedzserként tevékenykedett, zenét írt albumokhoz, kiadott egy szólóalbumot, valamint szinkronizálta a kultikus Wayne világa című film egyik főhősét. 2000-ben újraindította az R-Go-t. A zenekar azóta is aktív, viszont a táncoslányokat, vagy úgy nevezett gidákat adott időszakonként cserélik. 2013-ban az X Faktor 4. szériájában mentorként szerepelt, és egészen a döntőig jutott a By the way nevű csapatával. Mélyen keresztény, naponta jár templomba, valamint nemzeti érzelműnek vallja magát. 2004-ben kisebb botrányt okozott mikor misét szervezett Marylin manson budapesti koncertje ellen.

14 éve történt meg az az esemény amit már 5 évesen sem értettem, hogy hogyan volt lehetséges, és így másfél évtized után is kétkedve állok a dolgok előtt. Mi okozhatta a Budapest Sportcsarnok vesztét. Mint kiderült, a szokásos karácsonyi vásár során égve felejtettek néhány gyertyát, és az okozta a tüzet. Tipikus magyar mentalitás, néhány ember idiótasága, sőt balfaszsága kellett ahhoz, hogy a régi talán legmodernebb sportcentruma leégjen. Hihetetlen történet.

Arról, hogy sportcsarnoka legyen a fővárosnak az 1970-es évek közepén döntöttek. A beruházásra 1977-ben bólintottak rá a vezetők, és az építkezés a következő év márciusában kezdődött. A sportcsarnokot végül 1982. februárjában adták át. A sportesemények mellett a BS koncertek rendezésére is kitűnő hely volt, már az első évben olyan előadók jártak itt, mint Tina Turner vagy a Talking Heads. 82-ben itt tartották többek között az Európa válogatott-USA kosárlabda mérkőzést, az asztalitenisz Európa bajnokságot, valamint a női kézilabda világbajnokságot. Az épület adott helyet a magyar jégkorongsport addigi legnagyobb sikerének mely a B csoportba való feljutás volt 1983-ban.  1984-ben kitör egy kisebb tűzeset, amelyet azonban sikerül megfékeznie a tűzoltóknak.  Erre az iőre datálódik az az időszak, mikor a Nyugat sztárjait beengedték Magyarországra koncertezni, így itt járt többek között Chuck Berry, Elton John, Carlos Santana vagy éppen a Dire Straits. Az Iron maden például a parkolóban adott egy felejthetetlen koncertet.  A következő évtizedben a Népstadion mellett ez volt a város és az ország sport, és zenei életének fellegvára. Szinte felsorolni is nehéz, hogy hány nagy sztár lépett itt fel , hogy csak néhány példát említsek, tiszteletét tette itt többek között: a Depeche Mode a Duran-Duran, a Black Sabbat vagy a Kraftwerk, és a sort még órákig lehetne folytatni. . Sportesemények terén sem lehetett panasza az érdeklődő közönségnek, többek között: a régióban először itt volt látható a Harlem Globcrotters kosárcsapatának mérkőzése, de rendeztek itt többek között teremcross gálát, jégkorong világbajnokságot, fedett pályás atlétikai EB-t, és itt is lehetne sorolni letelhetetlenül az eseményeket.
És, hát ugye sajnos rendeztek karácsonyi vásárokat is, melynek eredménye lett eme gyönyörű épület tragédiája. A tűz során olyan súlyosan megsérült az épület szerkezete,  hogy az újraépülésre semmi esély sem maradt.
A BS utódát 2003-ban adták át, mely a későbbiekben a Papp László Sportaréna nevet kapta.

Ez a film volt Robert De Niro első, és legsikeresebb rendezése. A színészóriás 50 éves korára látta elérkezettnek az időt, hogy belekóstoljon a direktori szakmába, és milyen jól tette. Martin Scorsesevel való legendás munkakapcsolatának gyümölcseként is tekinthetünk erre az alkotásra. értem ezt úgy, hogy a rendezők királyával összesen 8 közös filmet forgatott, és ezalatt biztos, hogy eltanúl egy-két fortélyt Scorsese mestertől a szakmából, filmjén is érezni lehet, hogy néhol nagyon hajaz a Scorsese gengszterrendezéseire.
A történet egy Calogero nevű fiatal srác szemszögéből mutatja be az 50-es, 60-as évek Bronxát. A film főhőse 9 évesen szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, melyet a helyi maffiavezér Sonny követ el. Apja tanácsára azt vallja a rendőrségnek, hogy nem látott semmit, és vallomásának hála Sonny istápolni kezdi a fiút. Apja egy tisztes munkásember aki félti gyermekét attól, hogy rossz útra kerül, ezért tiltja attól, hogy a maffiózókkal töltse az idejét.
A  történet igazából Calogero két nehéz választásáról szól. Az első, hogy apja útját követve egy tisztességes becsületes ember lesz, vagy Sonny útját követve a bűn útjára lép. Jövőjéért dúl a harca ennek a két négyhatású apafigurának, és hősünk egyiküknek sem akar csalódást okozni. [Ezt szimbolizálja a film plakátja is.]  8 évvel később nagy harc dúl a kerületben az ott élő olaszok illetve, a feketék között. C barátai rasszista fajgyűlölő emberek, akikkel valószínű, hogy csak a környék, illetve a származásuk miatt lóg, ám őrá nem hatnak ezek az esznék. Ez olyannyira bebizonyosodik, hogy bele is szeret egy néger lányba. Az ő szerelmük bimbózása után már tudhatjuk, hogy a film tragikus véget fog érni, hogy mit azt viszont nem fogom elárulni.
A film abból a szempontból is kuriózum, hogy talán ez az egyetlen gengszterfilmje De Nironak, melyben nem gengsztert alakít. Itt egy tisztes munkásember, egy buszsofőr játszik a megszokott nívón, bevallom, ritkán látni ennyire emberi, és szerethető karaktert megformálni. Aki azonban a film igazi erőssége, az Chazz Palmineri. Ez az itáliai származású karakterszínész élete legnagyszerűbb alakítását tette le az asztalra, melyet utána megközelíteni sem tudott, bár nem is volt rá túl nagy lehetősége.  Megemlíteném még a főhőst játszó két gyerekszínészt Francis Caprát, [aki ezután olyan szemetekben vállalt szerepet, mint a Kazam a szellem], nagyon hitelesen hozza a kisfiút, valamint Lilio Brancatot aki méltó nagy hírű társaihoz, és egy nagyon erős alakítást mutat be. És Scorsese gengszterfilmjeinek állandó szereplője Joe Pesci is tiszteletét teszi egy rövid mellékszerepben.
Robert De Niro egy nagyszerű filmmel debütált a rendezői szakmában, mely nem a legtökéletesebb gengszterfilm ,de az évek folyamán klasszikussá nemesedett. A filmet külön tudom ajánlani Martin Scorsese rajongóinak.