A svájciak legendás pilótája 1939. szeptember 5-én született.  Tehetsége hamar kiviláglott, így már 17 évesen a Forma3-ban bizonyíthatta tehetségét. 1970-re feljebb lépett, és a Formula2-es bajnokság egyik meghatározó figurájává vált. Eredményei olyannyira magukért beszéltek, hogy Enzo Ferrari még a szezon közben szerződtette csapatába. Ettől kezdve Regga felváltva vezetett a királykategóriában és a "másodosztályban". Az F2-esek küzdelmét megnyerte, ám az F1-ben elért eredményeire nem sokan számítottak. Rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, szinte mindig a dobogóért harcolt, és a tragikus monzai hétvégén sikerült győznie is. Olaszországban elért győzelme, bátor stílusa, valamint bravúros év végi 3. helye azonnal a szurkolók kedvencévé tette. A következő szezonnak nagy reményekkel vágott neki, melyet Dél Afrikában szerzett dobogójával is nyomatékosított. Ám hiába végzett többször is a dobogón, rengetegszer esett ki a versenyből, így csalódottan zárhatta az évet. Brands Hatchban azért megnyerte a Bajnokok versenyének nevezett, világbajnokságon kívüli futamon.  Hasonlóan végződött következő éve is, melyben ismét csalódást okozott, így távoznia kellett Maranellóból. 1973-ra a BRM-nél talált magának helyet. Csapattársa Niki Lauda lett, akivel életre szóló barátságot kötött. autójuk sok mindenre volt alkalmas, csak éppen jó eredmények elérésére nem, mindketten a lehető legtöbbet hozták ki versenygépükből. mindketten 2 pontot szereztek, ám állandóan a pontszerző helyek közelében végeztek, jó eredményeiknek köszönhetően a következő évet már a Ferrarinál várhatták.  Bár mindenki az osztrák dominanciájára számított, Laudát rengeteg technikai hiba sújtotta, így a svájci lett a csapat vezére. Kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően a vb cím legfőbb esélyesévé lépett elő, az NSZK nagydíjon aratott győzelmének köszönhetően már a tabellát is vezette. A két Ferraris valamint Schecter és a 72-es bajnok Fittipaldi kiemelkedett a mezőnyből, de a végére már csak Regazzoninak és Fittipaldinak volt reális esélye a végső győzelemre. A két rivális egyenlő pontszámmal várhatta a végső futamot, melyet Watkins Glenben rendeztek. Egymás mögül rajtoltak, ám a svájci autója teljesen vezethetetlen volt és fokozatosan esett vissza a mezőnyben. Fittipaldi bejött a 4. helyen és ezzel Regga világbajnoki álmai szertefoszlottak.  1975-re megtörtént az, amit 74-re jósoltak: Lauda sorra aratta a győzelmeket, míg a svájci szenvedett. Rosszul sikerült szezonjára némi gyógyírt monzai sikere jelenthetett. utolsó Ferraris éve eléggé hullámzóra sikerült: némely futamokon dobogóra állt, Long Beachben győzött is, ám máskor a középmezőnyben szenvedett a mezőny legjobb technikájával.  A legendás csapattól egy összetettbeli 5. hellyel köszönt el. 1977-re a harmatgyenge Ensignél talált ülést magának, ám itt is sikerült megvillantania tehetségét, hiszen többször is a pontszerzők között végzett. Azonban gyenge autójának köszönhetően Monacoban és Silverstonéban is megesett vele az a szégyen, hogy nem tudta magát kvalifikálni a vasárnapi megmérettetésre.Ebben az évben részt vett a legendás indianapolisi 500 mérföldes versenyen, ám nem ért el igazán emlékezetes eredményt.  Egy év múlva a hasonló szinten álló Shawdowhoz igazolt, ahol hasonló formát mutatott, itt is több 5. helyet szerzett, ám a futamra újabb öt alkalommal nem tudta magát minősíteni. a futamra. Ezért is volt meglepő, hogy Frank Williams őt szerződtette az 1979-es évre. Az első hat futam teljes csőd volt, sem neki, sem Alan Jonesnak nem volt esélye a pontszerzésre, amikor Monacoban bebizonyította képességeit, mikor is 2.-ként intették le. Két fordulóval később Angliában a 4. helyre kvalifikálta magát. A futamon Jones és Jaboullie versengett, a svájci megbújt a 3. helyen. Miután két riválisa kiesett, a svájcinak nem volt más dolga, mint berobognia a célból, hogy az F1 egyik legendás csapatának első győzelmét arassa. A szezon második felére nyilvánvaló volt, hogy a Williams a mezőny legjobb autója, ám a babérokat Jones aratta le, Regazzoni inkább csak a dobogókért tudott harcolni. Hiába nyújtott azonban kiváló teljesítményt, Carlos Reutemann szerződtetése miatt mennie kellett. [Ez volt a második alkalom, hogy az argentint szerződtették a helyére.] ahelyett, hogy visszavonult volna, még egy évet vállalt az Ensignnél. Az év negyedik futamának helyszíne Long Beach volt. Regga az utolsó előtti helyről startolt, ám sok kiesésnek köszönhetően egyre jött föl. Az 51. körben azonban tragédia történt, fékpedálja beragadt, és egy pálya szélén álló roncsba, majd a betonfalba rohant. Közel fél órába telt, mire sikerült kiszabadítani a roncsokból, azonban tudni lehetett, hogy nagy a baj, eltört a lába, valamint több csigolyája is, ami miatt deréktól lefelé megbénult. Egy régi sztori szerint barátai még évekkel korábban egy nagy balesete után tolókocsival "lepték meg" , végül ez morbid tréfának bizonyult.
F1-es karrierje vége, és balesete után sem tudott elszakadni az autósportól: hazájában televíziós kommentátorként dolgozott, valamint egy speciálisan kialakított autóval részt vett a sebringi 12 órás versenyen, valamint a Dakar ralin is.
2006. december 15-én közlekedési balesetet szenvedett, mikor frontálisan ütközött egy kamionnal, a baleset következtében szívrohamot kapott, és nem tudták megmenteni az életét.

Miután az 1989-es A magányos ügynök nem hozta a várt sikert, és a következő projekt is becsődült, úgy tűnt vége a James Bond szériának. A producerek azonban nem így gondolták,  de mivel Timothy Daltonnal összevesztek új 007-est kellett találniuk. A szerepre szóba került többek között Mel Gibson, valamint Hugh Grant neve is. Végül Pierce Brosnan lett a befutó, akivel még 1982-ben tárgyaltak ám akkor még visszadobta a szerepet. Érdekes, hogy bár a film 95-ös, a történet még a Szovjetunió utolsó éveiben játszódik.  A történet szerint Bond elveszíti egy akcióban társát Alec Trevelyant, akivel éppen egy szokásos akciójukat teljesítették. Ezután néhány évvel ellopják egy orosz úrfegyver az Aranyszem indítókulcsait és a nyomok Oroszországba vezetnek.  A kulcsokat egy katonai állomáson őrizték, ahol mindenkit megöltek, kivéve az ott dolgozó programozónőt aki Bond szövetségese lesz.  Bond szerint egy orosz bűnszervezet a Janusz áll a háttérbe, és kapcsolatai révén sikerül is megtalálnia a szervezet fejét. Amikor azonban megtudja, hogy ki az még ő maga is elképed, hiszen az nem más, mint Alec Trevelyan. Ezután a franchisera jellemző képsorok következnek, majd jön a végső leszámolás, melynek eredménye egy néző előtt sem lehet kérdés.
Brosnan jó választás volt a főszerepre, sikerült egy teljesen egyedi 007-es a vászonra teremtenie. Sean Bean viszont remekel Alec Trevelyan szerepében, igazán átütő főgonoszt sikerült megteremtenie. Érdekesség, hogy a renegát ügynök szerepét eredetileg Alan Rickman játszotta volna, de ő nem akart újra gonoszt játszani, így meggondolta magát. A feminista törekvéseknek hála M-e először alakíthatta egy nő, és Judi Dench szokásához híven nagyszerű volt ezúttal talán kicsit rövid szerepében. Még egy valakit szeretnék kiemelni bár őt nem az alakítása miatt: Famke Janssennél dögösebb és halálosabb nőt még nemigazán láttam a Bond szériában. :)  A film főcímdalát Tina Turner énekelte, és ez lett az egyik legsikeresebb a Bond főcímzenék közül.
A végére még egy érdekesség: a magyar változatban Friderikusz Sándor is szerette volna kölcsönözni a hangját a brit szuper ügynöknek, ám a szinkronrendezők észnél voltak, és Kautzky Armandot választották, akinek neve össze-fórt az ügynök filmek szinkronizálásával.
Martin Campbell filmje egy igazi szórakoztató, egy percre sem lassító, minden ízében remek kaland-akciófilm, mely  Brosnan lendületes bemutatkozása miatt az egyik legjobban sikerült Bond film az utóbbi időkből.

10/8

24 éve érkezett a magyar mozikba minden idők talán legsikeresebb akciófilmje, a Die Hard. Ennek a filmnek köszönhettük, hogy a világ megismerhette Bruce Willist, aki a filmvásznon megteremtette az állandóan dohányzó, káromkodó, másnapos zsaru archetípusát. A film Roderick Thorp: Nothing Lasts Forever című regénye alapján készült. A főhős azonban teljesen más volt, ott egy nyugdíjas biztonsági őr volt a főhős, míg itt a 80-as évek tökös zsaruja. Érdekes, hogy előbbire utalnak is a film egyik vicces jelenetében. A történet szerint John McClane a new yorki rendőr Los Angelesbe utazik, hogy megjavítsa rossz házasságát, valamint családja körében töltse a karácsonyt. Elviselhetetlen természete miatt felesége elhidegült tőle, és elköltözött, hogy a saját útját járja.Holly egy japán cég a Nakatomi vállalat alkalmazásában áll, ahol sikeres üzletasszony vált belőle.  Mikor hősünk megérkezik, úgy tűnik nem lesz gond a kibéküléssel, és rendben lesz, mikor is váratlan dolog történik. Egy terrortámadás.  Kőrubelül egy tucat terrorista elfoglalja az épületet, teljes pánikot keltve ott. Az antagonisták vezetője Hans Gruber, egy keletnémet mikroszervezet tagja. A főgonosz karakterének háttértörténete komoly bonyodalomhoz vezethetett volna: Mivel ekkortájt Németország területén elterjedt volt a terrorizmus, így egy kitalált szervezetet neveztek meg. [Az NSZK-ban például átnevezték a gonoszokat, és történetük szerint ír bűnözők voltak.]  McClanenek szerencsével sikerül kicsúsznia a rosszfiúk karmai közül, és úgy dönt akcióba lép.  Szépen sorban nyírja az ellent, ám szinte csak magára számíthat. Egyetlen segítsége egy tipikusan sztereotipikus rendőr, akivel adóvevőn keresztül tartja a kapcsolatot, mivel az akcióban résztvevő rendőrök, valamint a kommandósok és főleg az FBI-osok teljesen imbecillisek erre a feladatra így nincs túl sok esély győzelmére.  Gruber embereinek eközben sikerül elérniük céljukat, és hozzájuthatnak ahhoz a nagymértékű pénzösszeghez amit akartak, ehhez mindössze az FBI "segítsége" kellet.  A foglyokban egyedűl Holly tartja a lelket, valódi személyazonosságát természetesen letagadva. Az ügyre lecsap a média is, és hála törtető munkatársuknak Hans előtt [aki szintén adóvevőn tartja a kapcsolatot Johnnal] feltárul, hogy valójában ki is az asszony. A befejezést nem nagyon kell lelőni, hiszen egyértelmű, hogy mi lesz, viszont kérek mindenkit, hogy figyeljen az aranyórára.
Mint már leírtam Willisnek sikerült egy ikónikus karaktert megformálnia, és második filmszerepével az akciósztárok táborába bekerülnie. Érdekesség, hogy olyan színészek kerültek szóba mint Arnold Schwarzenegger, Richard Gere, vagy mint Burt Reynolds, velük valószínű, hogy nem ez lenne minden idők egyik legsikeresebb franchiseza.   Legalább ekkora hatással volt viszont a popkultúrára Hans Gruber karaktere. A szereplőválogatás bravúrosságára jellemző, hogy ezt a szerepet rámerték bízni, egy olyan színészre, aki Londonban Shakespeare színészként dolgozott, valamint szinte teljesen tapasztalatlan volt a filmek terén. Bár jómagam szinkronpárti vagyok, de azt mondhatom, aki csak tudja egyszer nézze meg eredetiben, mert Rickman british angolja némi német akcentussal egyszerűen briliáns. Rajtuk kívül igazából nem nagyon emelkedik ki senki, de ők ketten el is lopták a showt a többiek előtt.
Fergeteges akciók, 25 év után is idézhető beszólások, újszerű főhős ez a Die Hard, amely személy szerint a kedvenc karácsonyi filmem.

10/10

Ma ünnepli 60. születésnapját minden idők egyik legsikeresebb, és legkiemelkedőbb tornásza. Magyar 1965-ben kezdett versenyszerűen tornászni, az FTC színeiben.  Egész pályafutása során hű maradt nevelőegyesületéhez valamint edzőjéhez Vígh Lászlóhoz.  Kettejük munkakapcsolata során számos új technikai elemet dolgoztak ki, és értek el olyan sikereket, melyek szinte példa nélküliek a hazai tornasportban. Bár főszáma a lólengés volt, első felnőtt versenyén a müncheni olimpián több más számban is indult. Élete első ötkarikás játékairól egy 8. hely volt a legjobb eredménye, melyet a csapattal szerzett. 1973-ban edzőjével beemelte gyakorlatával az úgynevezett Magyar vándor elemet, mely formabitónak számított a számított a szer történetében. Még ebben az évben aranyérmet szerzett az Európa bajnokságon. 1974-ben már ő volt a világ legjobbja, majd egy évvel később ismét a kontinens legjobbjává lépett elő.  A montreali olimpián előbb 4. lett a csapattal, majd gyakorlatát tökéletesen bemutatva a lólengés olimpiai bajnoka lett. 23 évesen felért a csúcsra, ám a versenyzést nem hagyta abba. Olyannyira nem, hogy a következő évben újabb Európa bajnoki címet, valamint Universiade győzelmet tudhatott a magáénak. 1978-ban és 79-ben megnyerte mindkét világbajnokságot, utóbbit legnagyobb riválisa az amerikai Thomas hazájában. Mivel legnagyobb riválisa nem utazhatott ki a moszkvai olimpiára, így a kérdés az volt, elbírja-e a terhet, és pályafutására feltéve a koronát 2-szeres olimpiai bajnokként vonul-e vissza. Elbírta. Olimpiai szereplését a csapattal szerzett bronzérme tette teljessé.
Visszavonulása előtt szakedzői, majd később állatorvosi diplomát szerzett. Számos kitüntetéssel díjazták kiváló eredményeit. dr. Magyar Zoltán jelenleg a Magyar Torna Szövetség elnökeként  tevékenykedik.

Ha létezik olyan lista, mely a legkevésbé ismert Oscar díjas filmeket tartalmazza, akkor ez a film valahol a lista élmezőnyében helyezkedik el. Pedig ez egy nagyon is jó film, amely megérdemelné azt a hypot, amit jóval gyengébb sorstársai megkaptak az évek folyamán. A történet egy idős zsidó asszony, valamint néger sofőrjének kapcsolatáról szól. Arról, hogy ez a kapcsolat hogyan válik a főnök beosztott viszonyból egy igazán mély barátsággá. Giccsesnek hangzik, véleményem szerint közel sem az. Nélkülöz minden olyan elemet, mely a 90-es évek igazán politikailag korrekt alkotásaira jellemző. Egyszerű történettel van dolgunk, mely nem nélkülözi a humoros elemeket, valamint a végére az igazán komoly drámát sem. A filmet az alig ismert  Bruce Beresford rendezte ám nem  az ő nagyszerű direktori munkája emeli ki az átlagfilmek tömege közül, hanem a színészek nagyszerű alakításai. Jessica Tandy egyszerűen remekel ennek a  házsártosnak és kapzsinak, ám a lelke mélyén nagyon kedves és szerető asszonynak a szerepében. Alakítását kellőképpen jutalmazták is, hiszen több díjat is besöpört, többek között az aranyszobrocskát is. Morgan Freeman szintén kiváló Hoke szerepében, ő is pályája egyik legjobbját nyújtotta, bár ő "csak" Golden Globeig jutott. Megemlíteném még Dan Akroydot aki addigi szerepétől eltérően egy teljesen más karaktert formált meg egészen jól.
Az azonban hogy a filmet is díjazták,  komoly meglepetés volt, hiszen olyan kiváló alkotásokkal szállt harcba, mint a Született július 4-én, vagy mint a Bal lábam, a meglepetést tovább fokozta, hogy a rendező jelölése még csak fel sem merült az akadémia tagjaiban.
Mindenkinek tudom ajánlani ezt a filmet, aki nagyszerű színészi alakításokat, valamint egy életszagú történetet szeretne látni. Ezen emberek figyelmébe ajánlom, hogy a karácsonyt megelőző, valamint utáni időszakban többször műsorára tűzi két televízió is.

10/7,5

Mivel az 1988-ban készült Die Hard minden várakozást felülmúló anyagi siker lett, nem volt kérdés, hogy a producerek megérezve a  pénz illatát elkészítik a folytatását. Erre 1990-ben került sor, a film itthon a Még drágább az életed! címet kapta. A legnagyobb változás a projektben az volt, hogy John McTierman helyét Rene Harlin vette át a rendezői székben. Harlinnak ez volt az első világszerte ismert rendezése, hiszen korábban csak tucatfilmeket rendezett, olyanokat, mint például a Rémálom az Elm utcában egyik epizódja. Sokan hiányolták elődje ötletességét, és a film hibáinak többségét a rendező tapasztalatlanságának tudták be.
A történet szerint McLane a washingtoni repülőtéren várja a feleségét, hogy ott tölthessék a karácsonyt. Ám kiszivárog, hogy egy dél amerikai ország volt diktátorát szállító gép is a légtérben van. John felismeri a diktátor egyik emberét, és rögtön akcióba is lép. A reptéri  rendőrség alkalmatlansága miatt ismét csak magára számíthat. A terroristák ellepik a repteret és környékét, a rádiófrekvenciákat, és mivel nem működnek velük együtt. belepasszíroznak egy gépet a földbe. Elmondják, hogy ha tovább kekeckednek velük, akkor jön a többi gép, történetesen az amin Holly utazik. A gépen jelen van az előző részből ismert médiageci Dick Thonberg is, aki tudomást szerez az akcióról, és saját szakmai előrehaladása érdekében elmondja az igazságot a nézőinek, ezzel természetesen csak a totális pánikkeltés amit elér.  Mclane nem bír a vérével, és az időközben megérkező különleges kommandó segítségével harcba száll a Stuart ezredes vezette bandával. A film "csavarját" nem akarom leírni, de röviddel azután, hogy az kiderült, jön a fizika törtvényeit meghazudtoló befejezés, valamint az elmaradhatatlan yippie kay yeah motherfucker.
Természetesen a főhőst ismét Bruce Willis kelti életre, mivel szerepe nem követeli a nagy alakítást így színész eszköztárának kőrubelul 15 százalékát használva. De még így is ő alakít a legjobban. A rosszfiúk oldalán Franco Nero illetve William Sadler állnak.  A későbbi Árpád vezér teljesen semmilyen a szerepében,  míg Sadler inkább röhejes a keménykedéseivel, mintsem olyan veszélyes mellék antagonista, mint mondj Karl az első részben.  Ami igazán hiányzik a filmből az egy ütős főgonosz. Persze senki sem várta, hogy egy olyan vérprofi bűnözőt kapjunk újra mint Hans Gruber, de itt a főgenyának semmilyen tartalmi szerepe nincs. Az akciók, valamint a feszültség viszont méltók a nagy hírű elődhöz. A film tele van jobbnál jobb tűzpárbajokkal,  feszültséget sem nélkülöző jelenetetekkel, valamint az évtizedre jellemző fasza egysoros idézetekkel. A rajongók a franchisban valahova a középmezőnybe sorolják ezt az epizódot, melyet egy kiváló, egy infantilis ám mégis szórakoztató, valamint egy Die Hard névre méltatlan folytatás követett.

10/8

Idáig olyan filmekről írtam véleményt néhány sorban. melyek a kedvenceim közé tartoznak vagy rendkívül elismertek. Koltay Gábor filmjéről egyik sem mondható el. A film keletkezésének egyértelműen bejövetelünk 1100. évfordulója [sajátos magyar kifejezéssel millecentenárium], volt az oka. Tudtommal az állam sem támogatta eléggé anyagilag a filmet, valamint elkészülte is határidőre történt, s így lett született meg ez a katasztrofális alkotás. Nagy kár, mivel egy ilyen történelemmel rendelkező nép, mint a magyar megérdemelné azt, hogy legnagyobb tetteiről igazán igényes, valamint hiteles filmek készüljenek. A film hibája, hogy fürdik a saját pátoszában, olyan szinten, mely az átlagnézőt nem igazán köti le, emeltet pedig unalmas is. [Úgy értem a játékidő felében nem látunk mást, mint montázsokat, illetve még olyan jeleneteket is sikerült elrontani, illetve történelmietlenné tenni, mint maga a vérszerződés. A költségvetés hiánya leginkább a csata jelenetekben látszik meg, amikor kőrubelül 30-40 fős seregek ütköznek meg. Hiába játszanak olyan nagyszerű színészek a filmben, mint Sinkovits Imre, Anger Zsolt, vagy mint Bitskey Tibor egyszerűen elvesznek a szerepüket körüllengő ürességben. És a legnagyobb hiba, melyet mindenhol megemlítettek: Miért Franco Nero volt Árpád vezér?! Úgy értem rengeteg szenzációs magyar színész van, [például a Nero magyar hangját adó Tordy Gézát is eltudtam volna képzelni a szerepben.], mi a francért kellett honalapítónkat egy olasz westernszínésszel eljátszatni. [Nemrég hallottam, hogy a rendező Álmost Anthony Quinnel akarta eljátszatni, na az lett volna csak a hab a tortán.]  Hogy némi pozitívumot is említsek, Demjén Ferenc csodálatos "főcímdala" azóta is az egyik legnagyszerűbb magyar dal. Összefoglalva a Honfoglalás egy az eseményhez méltatlanul gyenge film, melyet ilyetén módon el sem kellett volna készíteni.

10/2,5

Kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsetek Vuknak a kis rókának! Ezek a szavak hangzottak el ezen a napon, azon mozikban, melyekben műsorra tűzték a Vuk című mesterművet. A történet Fekete István tollából született 1965-ben, és lett generációk örök kedvence. A filmet Dargay Attila rendezte, aki már 1972-ben képregényformában életre keltette a róka figuráját. A rajzfilm a könyv és a képregény elegyéből született, a befejezés például teljesen eltér a regénytől. A történet szerint a legbátrabb kis róka elszökik otthonról, hogy segítsen az apjának vadászni, ám eltéved, és közben a fővadász és kutyái kiirtják a családját. Az embereket a történetben simabőrüeknek nevezik, félelmetes hatásukat azzal sikerül fokozni, hogy egyszer sem láthatjuk az arcukat, Főhősünket nagybátyja Karak veszi magához, és viseli gondját egészen addig, míg nem leli a halálát. Vuk ekkor bosszút fogad, melyet be is teljesít. A könyv újszerűnek mutatkozott megjelenése idejében, hiszen bár egy gyermekkönyvről van szó, karakterábrázolásán látszott, hogy felnőtteknek is készül, valamint, hogy igen kemény mondanivalója van. A szereplőket három csoportra lehet osztani: van a hatalom, ők az emberek, a lázadók/szabadok akik az állatok, és vannak a kollaboránsok, akik saját életük védelmében szolgálják ki a hatalmat, ők a kutyák.
A kiváló rajzfilmet azóta számtalanszor vetítette a televízió, hol 4 epizódos sorozatként, hol egészben. Ki kell emelni a szinkront, mely frenetikusra sikeredett: Pogány Judit hangja szinte összenőtt a gyerek VUk karakterével, de ugyanez elmondható a ritkán szinkronizáló Koltai Róbertről is aki a Símabőrűt szólaltatta meg, rajtuk kívül többek között olyan nagyszerű színészek kölcsönzik hangjukat a filmhez, mint csákányi László, Bodrogi Gyula vagy Szabó Gyula. Meg kell említeni még még a Maros Gábor által énekelt főcímdalt, mely azóta az egyik legnépszerűbb gyerekdal lett. A Vuk sikerére jellemző, hogy Németországban, és az Egyesült Államokban is bemutatták.
Bár a a történet kerek és egész, és nem kívánt folytatást, néhányan úgy gondolták 2008-ban, hogy ideje lenne egy legendát meggyalázni, és elkészítették a Kis Vuk című förmedvényt, amely arra is méltatlan, hogy a három kultikus betűt magába foglalja, nemhogy eme remekmű folytatása legyen.

10/9,5

Ma betöltötte a 6. x-et korunk egyik legnagyobb színészzsenije. A horvát, skót,  és német felmenőkkel is büszkélkedő Malkovich 1953. december 9-én született az Illinois állambéli Cristopher városában. Fiatalkorától kezdve érdekelte a színészet, de korai éveiben úgy tűnt a színház felé orientálódik, a Brodwayn 1984-ben debütált.  Első komolyabb filmszerepét is ebben az évben kapta, at Egy hely a szívemben című filmben nyújtott alakításáért Oscar díjra jelölték. Egy évvel később eljátszhatta Biffet Az Ügynök halála című dráma Volker Schlöndorff által rendezett változatában. Alakításáért Emmy díjra jelölték. a film sikere után befutott színész lett, dolgozhatott többek között Paul Newmannel, és Steven Spielberggel is. ám élete legnagyobb szerepét 1988-ban kapta meg, mikor megkapta Vicome de Valmont szerepét a Veszedelmes viszonyok című filmdrámában. E filmben nyújtott alakításáról csak szuperlatívuszokban lehet  beszélni, ördögi párost alkottak Glenn Close-zal a vásznon. A következő évtizedet olyan filmekkel kezdte, mint az Oltalmazó ég, és a Régi idők. 1992-ben ismét kiemelkedőt nyújtott, mikor megkapta Lenny szerepét az Egerek és emberek című drámában. 1 évvel később olyan hatásosan alakította a merénylőt a Célkeresztben című krimiben, hogy díjjak tucatjára jelölték, ám az Oscart ezúttal sem ő vihette haza.  1996-ban Kurtz ezredest formálta meg A sötétség mélyén adaptációjában. 1999-ban megkapta első nagy jutalomjátékát, mikor is önmaga szerepét játszottal el  a John Malkovich menet című szürreális moziban. Az évezred végére viszont, olyan nevéhez méltatlan filmeket is bevállalt, mint a Vasálarcos, vagy mint a Fegyencjárat.
A XXI. századot A vámpír árnyéka című filmmel kezdte, melyben a legendás Nosferatoo rendezőjét keltette életre. Ezután szerepelt a Napóleon című tv filmben is, melyért ismét Emmy díjra jelölték. 2003-ban a Johny English című James Bond paródiában tűnik fel ,itt megmutathatja egy másik oldalát is, és igazi jutalomjátékot mutat be. Az utóbbi években olyan kiváló alkotásokban szerepelt, mint az Elcserélt életek, vagy a Kubrick menet, viszont olyan felejthető alkotásokban is szerepet vállalt, mint a Red, a Transformers 3, vagy mint a Johna Hex.