Miután a 60-as években a spagettiwesterneknek hála világhírre tett szert, az amerikaiak nemzeti hőse úgy gondolta, kipróbálja magát a kamera másik oldalán is. De jól tette. Színészi pályája során olyan nagyszerű rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Son Siegel, vagy Sergio Leone, és bizony ellesett egy-két fortélyt ezektől a kiváló direktoroktól. Az első éveiben rengeteg középszerű, vagy rossz filmet rendezett, elég csak a Tűzróka című propagandát, vagy a Vesszőfutás című antirealisztikus akciófilmet említeni. A 80-as évek végére, vagy inkább a 90-es évek elejére azonban egy rendkívül autonóm, és egyedi rendezővé nőtte ki magát, akinek filmjeire érdemes volt figyelni. Első aranykorszaka 1992 és 1997 közé datálható, majd néhány felejthető alkotás után a XXI. század első évei ismét az ő dicsőségétől voltak hangosak.  Az utóbbi időben ismét becsúszott néhány kevésbé sikeres film, de Eastwood még a 80-on túl is bármikor képes megújulni.  Mondanom sem kell, hogy a lista teljesen szubjektív.

1. Gran Torino (2008)

Eredetileg ezzel a filmmel zárta volna le színészi pályáját, így egyfajta hattyúdalként is értelmezhető a Gran Torino. 2008-ban pontot tett, a "tökös amerikait" ábrázoló filmjeire is. Bevallom amikor hallottam a film alapszinopszisát, arra gondoltam, ismét egy "Eastwood majd szétcsap a rosszfiúk között" típusú alkotás lett, ehhez képest egy teljesen eltérő,  és megdöbbentő befejezést kaptunk. míg a 2000-es évek elején is játszott kemény szerepekben, de ezzel a filmmel bizonyítottam hogy karaktere fölött immár eljárt az idő. Eastwood jó ízlését tovább bizonyítja, hogy az alapsztorit nem lett volna nehéz nyálasan, a politikai korrektség zászlaja alatt tálalni, de ő nem tette meg ezt a szívességet. Ehelyett legyártott egy közel tökéletes filmet egy öreg republikánus jellemfejlődéséről.

2. A szív hídjai (1995)

Kevés romantikus film érintett meg igazán mélyen, de ez azok közé tartozik.  Ha egy szóval kellene jellemeznem a filmet, annyit mondanék: Gyönyörű. Eastwood film révén a giccs parányi szikrája sem található meg, hanem egy nagyon is emberi történetet kapunk, két korosodó ember szerelméről. A rendező itt is főszerepet játszik, és remekül hozza ezt, az addigi szerepeitől teljesen eltérő karaktert, partnernője Meryl Streep pedig csodás volt, mint mindig. A film Robert James Waller: Madison megye hídjai című könyvéből készült, amit szintén csak ajánlani tudok.

3. Nincs bocsánat (1992)

Nemhiába tarják az Unforgivent az utolsó westernnek.  A film eme titulusát amiatt érte el, hogy szakított az amerikai filmekre oly jellemző képpel, amely automatizálta a vadnyugatot, és annak hőseit. Kőkemény képet látunk arról, hogy mi kell ahhoz, hogy az ember elvegye a másiknak az életét, és nem látunk benne semmi fennköltet, semmi magasztosat.  A film bővelkedik az emlékezetesebbnél emlékezetesebb jelenetekkel, amelyekből kiemelendő az esőben játszódó finálé. Eastwood itt nyújtotta pályája egyik legemlékezetesebb produkcióját, de rajta kívül is olyan nagyszerű színészek villognak, mint Morgan Freeman, vagy Gene Hackman. A film 4 Oscar díjat nyert: legjobb vágás, férfi mellékszereplő, film és rendező kategóriában.

4. Titokzatos folyó (2003)

Második Oscar díját 2004-ben a Millió dolláros bébiért zsebelhette be, ám véleményem szerint az aranyszobor már egy évvel korábban is kijárt volna neki.  2003-as filmje rendkívül jól bemutatja az amerikai átlagmunkásember hozzáállását az őt körülvevő világról, valamint nyíltan beszél az önbíráskodás fogalmáról. Rendkívül nyomasztó film, amely rátelepedik a nézőre és nem hagyja  szabadulni, a befejezés pedig szabályosan sokkoló és mellbevágó. A rendező ezúttal nem szerepelt a filmben, de olyan kiváló színészeket vezényelt, mint a karizmatikus Sean Penn, valamint a pályája legjobbját nyújtó Tim Robbins. Mindkét színészt teljesen jogosan díjazták a 2004-es Oscar díjátadón.

5.Levelek Ivo Dzsimáról (2006)

2005/2006-ban nem kisebb dologra vállalkozott, minthogy a II. világháború egyik legismertebb ütközetét mutassa be  két filmen keresztül, mindkét résztvevő fél szemszögéből. Bár a Dicsőség zászlaja című film sem sikerült rosszul, de a szememben meg sem közelítette ezt. Egy átlagos hazafiasságról szóló háborús filmben a felállás az, hogy az amerikaiak a jók, a japánok a kegyetlen gyilkosok. Eastwood szakított evvel a tézissel és rendkívül jól mutatta be a japán emberek hazaszeretetét,és önfeláldozását. Republikánusként ez egy merész húzás volt a részéről, de megérte reszkíroznia, hiszen mind nézői, mind kritikusi körökben egy rendkívül sikeres filmet készített.

6. Tökéletes világ (1993)

Azért írok mindegyik filmről ilyen röviden, mert igyekszem majd külön bejegyzést szánni nekik. A valaha készült legjobb Stockholm szindrómáról szóló filmről már írtam néhány gondolatot, mivel csak ugyanazt tudnám leírni, amit két héttel korábban, így inkább az írás linkjét osztom meg:

http://tiborvilaga.blog.hu/2014/03/24/marcius_24_20_eve_tortent_magyarorszagon_bemutattak_a_tokeletes_vilag_cimu_filmet

7. Millió dolláros bébi (2004)

Amellett, hogy 2004-es filmje egy kiváló sportfilm, kemény szociodráma, valamint foglalkozik az amerikai társadalom számára olya fontos témakörrel az eutanáziával is. Egy igazi sportkarrierfilmet látunk, ám már az első pillanatokban tudatosul a néző számára, hogy itt bizony nem lesz happy end. Ez olyannyira igaz, hogy bár egy kiváló filmről beszélünk, közel 4 évbe telt, mire rávettem magam, hogy újranézzem, olyannyira megrázó alkotásról beszélünk. Eastwood mellett láthatjuk a pályája egyik legjobbját hozó Hilary Swanket, valamint  ismét együtt dolgozott Morgan Freemannel.  2005-ben Eatwood ezzel a filmmel nyerte pályája második Oscarját, valamint a film elnyerte többek között a legjobb film, és legjobb férfi mellékszereplő és női főszereplő díját is.

8.Elcserélt életek (2008)

Másik 2008-as rendezői munkája a 30-as évek rendőri korruptságát igyekezett bemutatni. Bár a film igaz történet alapján készült, sokan vitatják a sztori valódiságát. A film tulajdonképpen a korrupción, és a "szerv" módszereinek bemutatásán túl a remény témakörét járja körül, üzenete nagyjából annyi, hogy sohasem szabad feladni azt, ha szeretteinkről van szó. Angelina Jolie nem tartozik az általam legtöbbre tartott színésznők közé, de Clint mester keze alatt egy igazán karizmatikus alakítással tudott kirukkolni, bár ez igaz szinte az összes filmben résztvevő színészre. Igazi kőkemény dráma, amelynek talán csak a pátoszos befejezése róható fel.

9. Az igazság útja (1983)

A színész/rendező neve összenőtt Piszkos Harry karakterével. Pályája során öt alkalommal bújt a törvény őrének bőrébe, és a zsaru negyedik akcióját ő maga is rendezte. 7 évvel az ezt megelőző film után némi vérfrissítést adott a sztorinak, azzal, hogy hősünket ú környezetbe helyezte. Talán ez a legbrutálisabb kalandja Harrynek, de mindenképpen a legviccesebb is.  A történetben fontos szerepet kapnak az Eastweood által már többször megpendített témák, vagyis az önbíráskodás és a rendőrségi korrupció. Igazi tökös akciófilm 1983-ból.

10. A törvényenkívüli Josey Wales (1976)

A lista utolsó helyére a rendező  kedvencét, és egyik első nagy dobosát tenném. A főhős karaktere egyike lett az amerikai westerntörténelem legnépszerűbb hőseinek, ebben nagy szerepe van Eastwood kiváló játékának is. A polgárháború idején játszódó történet igazán megmutatja, hogy a háború, valamint a bosszúvágy milyen hatással van az egyszerű békés kisemberre, és, hogy hogyan őrlik fel ezek a dolgok annak lelkét. Ha eltekintünk a mondanivalótól, a filmre akkor sem lehet panaszunk, hiszen egy végig izgalmas, és szórakoztató westernt láthatunk. 

Ha ez egy 15-ös lista lenne, akkor a következő filmek szerepelnének még.

-Lebújzenész

-Fennsíkok csavargója

-Invictus- A legyőzhetetlen

-Játszd le nekem a Mistyt!

- Államérdek