Magyarországon kevés, olyan ember van aki ne tudna legalább egy dalt az István a királyból, vagy legalább ne ismerné a dalokat. Ez a magyar nép kulturális himnusza, egy zenemű mely rengeteg feldolgozást megélt, de minden generációnak van valami mondanivalója. Sokan az eredeti Királydomb előadást tekintik az István a királynak, s a többi feldolgozásról meg is feledkeznek, mondván azok csak silány utánzatok. Szerintem ez így nem igaz, minden feldolgozásnak akad valamifajta mondanivalója. A másik dolog amibe általában belekötnek az a szereposztás, mondván, hogy képzelik, hogy X szerepét Y játssza el, mikor az eredeti sokkal jobb volt. Értem én, hogy a múltba révedni szép és jó dolog, viszont azzal, hogy 5-10 évenként újra feldolgozzák a darabot egyre több ember ismeri meg ezt a csodás rockoperát]. [S az István a királyt "reamekelni" nem ugyan olyan, mint egy klasszikus filmet, hiszen a mű lelke a dalok nem változnak,  Ennek apropóján szentelek most egy többrészes bejegyzéssorozatot az István a királynak.

Sorozatom első részében egyszerre lehetetlen, s gyerekes dologra vállalkoztam, saját ízlésem alapján összeállítottam egy listát a rockopera főbb karaktereit alakító színészekről/énekesekről. A listához hozzá tartozik, hogy minden színész csak egyetlen egyszer szerepelhet, valamint, hogy az énekhang mellett a színészi teljesítményt is figyelembe vettem.

A lista értelmezésének megkönnyítéséhez zárójelbe teszem, hogy az adott karaktert melyik bemutatón játszotta el az adott színész. Az előadások amelyek alapján a lista készült: Városliget 1983, Népstadion 1990 Esztergom 2002 Csíksomlyó 2003 Sportaréna 2008 és Szeged 2013.[ A fontosabb előadások közül az 1992-es Sevillai előadásról nem találtam felvételt, így az kimarad, valamint a 2013-as Kolozsvári előadást sem láttam teljes egészében.]

István: 1. Feke Pál [2008]  2. Varga Miklós [2003]  3. Pelsőczy László [1983]

A címszereplő karaktert én Feke Pálra bíznám, mivel mind alkatilag,  mind színészileg ő maga István. Az ő alakításában István határozatlansága tetszett, mert senki ne mondja azt, hogy egy 23 éves fiatalember képes egy akkora terhet, mint egy ország átvezetése az ősi hitvilágból a kereszténységbe. [Alföldi Róbert rendezésében külön tetszett, hogy ennek bemutatására az éneklésben is "hangot adtak".  2. helyezett a listán Varga Miklós, aki ugyan hangilag egy hajszállal felülmúlja Fekét, de mind alkatilag, mind színészileg elmarad tőle. Fontos a színészileg szó, hiszen az ősbemutatón Varga Miklós nem szerepelt, hanem Pelsőczy László énekhangja volt. Pelsőczyre mindenki úgy emlékszik, mind István, de nem tudta megmutatni, hogy hogyan énekelte volna el a szerepet, így hatalmas hátrányból indul, de nagyszerű alakítása kompenzálja ezt, s így egy 3. hellyel tudok tisztelegni az "eredeti István" előtt.

Koppány: 1. Vikidál Gyula [1990]  2. Stohl András [2013]  3. Vadkerti Imre [2008]

A mű másik főhőse esetében már jóval egyszerűbb a helyzet. Vikidál karizmatikus hangját senki sem tudja felülmúlni. Véleményem szerint az eredeti előadás esetében még nem beszélhetünk nagy alakításáról, ám a hangja, s az az őserőt sugalló kisugárzása kárpótol bennünket ezért. [Szerintem, ahogy múlt az idő úgy lett egyre jobb színész, viszont sajnos közben a hangja is megkopott] Stohl András esetében éppen fordítva "fekszik a leányzó"  "Bucinak" nincs rossz énekhangja, de Koppányhoz méltó sem. A magas hangoknál látszik, hogy nem elég erős erre a szerepre, kibicként annyit mondok, hogy túl magasan énekelte a szerepet, ha egy picivel lejjebb viszi akkor talán nem kritizálják ennyien.  Alakításáról viszont csakis dicsérő szavakkal tudok szólni. Egyszerűen minden mozdulatában, s gesztusában látszik, hogy milyen tehetséges színész is Az ő alakításában nyert számomra új értelmet Koppány figurája, s ezért ő a 2.  A bronzérmes pozícióban Vadkerti Imre akiben szintén megvan az a fajta őserő, ami Vikidálban, viszont az ő hangjával is voltak problémák. Szó se róla nagyszerű hangja van operaénekesi kvalitásokkal rendelkezik, ám a hangja nem elég "Koppányos". Személy szerint én inkább Torda vagy talán Asztrik szerepében képzetem volna el.

Sarolt: 1. Császár Angéla [1990]  2. Éder Enikő [2008]  3. Udvaros Dorottya [2013]

Bár a mű István és Koppány hatalmi harcát mutatja be, véleményem szerint mint két főhős mellett áll egy karakter, aki ha úgy tetszik irányítja a szálakat. A keresztény oldalon ez mindenképpen Sarolt. Császár Angéla 90-es előadásában Sarolt egy erőskezű asszony aki mindemellett István fia érdekeit is nézi. Hangilag szerintem ő a legjobb a karakterhez. Éder Enikő alakításával más a helyzet, hangilag ugyan nem a legtökéletesebb, emellett fiatal is a szerepre, viszont Sarolt vaskezűségére ő érzett rá a legjobban, kegyetlenségben néhol már Berek Kati előadását is felülmúlja, ami nem kis tett. Udvaros Dorottya karakterábrázolása valahol a fent említett színésznő kombinációja: egyszerre kegyetlen hatalomra éhes asszony, s István féltő édesanya.   

Gizella: 1. Radnay Csilla [2013]  2. Kováts Kriszta [1990]  3. Sára Bernadett [1983]

  Gizella karaktere véleményem szerint a leginkább háttérbe szorított női karakter. Az eredeti felfogás szerint ő az a tökéletes feleség típus, aki szereti Istvánt és támogatja, de ugyanakkor kicsit már elege van abból, hogy férjét a politika, s az Istennel való "társalgás" foglalja le. Alföldi darabjában ez a viszályára fordul. Radnay Csilla remek alakításában ennek pontosan az ellentéte, s a rendező finom utalásokat is tesz rá, hogy közte, és Veccelin között több is van, mint Plátói kapcsolat. Kováts Kriszta és Sára Bernadett alakítása közel egy szinten van, jól hozzák a fent említett karaktert. Kováts esetében gondolkodtam, hogy őt a Sarolt listán említettem meg [2003 Csíksomlyó], de az a gond, hogy Sarolt karakteréhez nem eléggé karakán. Sára Bernadett pedig eleve hátrányból indult, hiszen a filmváltozatból pont az ő nagyjelenete maradt ki.

Asztrik 1. Victor Máté [1983]  2. Jegencsik Csaba [2002]  3. Tarján Pál [2003]

Az apát szerepét nem is kaphatta más, mint Victor Máté. A keresztények dalait amúgy is átjárja a gregorián világ, s erre az ő különleges hangja még rá is tesz egy lapáttal. A másik két fent említett színész nagyon jól hozza a szerepét, de  karizmában, s énekhangban is elmaradnak elődjüktől.

Torda 1.Deák Bill Gyula [1983]  2. Novák Péter [2003]   3. Tóth Attila [2008]

A második egyértelmű döntés. Bill kapitány nem egy színészóriás, ám hangjától még a föld is megremeg. Egyszerűen fantasztikus, nála szóba sem kerül, hogy hogyan alakítja a karakterét, mivel ő maga Torda a sámán, akiről az ember el is hiszi, hogy olyan fokaira képes elérni a révületnek, hogy megmondja a jövőt, vagy az istenekkel kommunikáljon. Mindemellett pedig ő a másik intrikus karakter, ő 2Koppány rosszabbik énje", mert mikor a vezéren látszik, hogy rá lehetne beszélni a megegyezésre, ő tovább fűti annak harci kedvét. Az ezüstérmes Novák Péter csíksomlyói előadása volt, ami nem sokkal marad el Deákétól. Rengetegen megszólják őt a legutóbbi feldolgozásban nyújtott "füves rocksztár sámán" előadása miatt, na ezeknek az embereknek tudom ajánlani ezt az előadást. A legautentikusabb karakterábrázolást azt mindenképpen ő mutatja be, például mikor a révület kellős közepén táncol a sámándobbal, de Billt még így sem múlja felül. A bronzérmes jó nagy lemaradással Tóth Attila, aki ugyan jól hozza a szerepet, de semmi extrát nem nyújt, s a mű legikónikusabb dalát sem ő énekelte el. Külön meg kell említeni a Táltosasszony szerepét, mely csak egyetlen feldolgozásban [Budapest Sportaréna 2008] szerepelt. Az alkotók szerint szerepére azért volt szükség, mert az ősmagyarok hitvilágában a nők is fontos szerepet játszottak. A szerepet Fejes Szandra játszotta, akinek alakítására, s hangjára sem lehet panasz, a darab egyik legerősebb jelenete köthető ő hozzá.

Laborc 1. Kaszás Attila [2002]  2. Nagy Feró [1983]  3. Szemenyei János [2013]  

Laborc a történet igazi "antagonistája", aki Koppánynál és Tordánál is elvakultabban hisz a pogány eszmékben, s hisz Koppányban is. Ő testesíti meg leginkább a lázadó szerepét, s 83-ban ki lett volna alkalmasabb erre a szerepre, mint Nagy Feró? Senki. Hogy akkor miért nem ő az első? Talán azért, mert bármennyire is ps [volt] a Nemzet Csótánya azért valljuk meg nem éppen a legjobb színész, s a hangja sem éppen a legjobb a szerephez. Így az én választásom Kaszás Attilára esik, aki a legautentikusabb ebben a szerepben, [Például mikor eléget egy keresztet.] Alföldi rendezésében Laborc egy igazi punk, s erre Szemenyei János tökéletes választás is volt. Hármuk közül neki van a legjobb énekhangja, ám karizmában messze elmarad a  többiektől.

Réka 1. Tompos Kátya [2013]  2. Sebestyén Márta [ 1990]  3. Auksz Éva [2002]

Réka kiválasztása volt a legnehezebb feladat, hiszen az ő szerepére mindig tökéletesen választottak színésznőt/énekesnőt. 2013-ig azt hittem, hogy Sebestyén Márta előadását nem múlja felül, de ekkor jött Tompos Kátya, s megváltozott a véleményem. Egyértelműen ő volt a szegedi előadás fénypontja, aki mikor a színpadon énekelt, szinte "vakfoltot" alakított ki maga körül Gyönyörű hang, nagyszerű játék, egyszerűen tökéletes előadás. Sebestyén Márta az ország legjobb népdalénekesnője "csak" közel állt a tökéleteshez, de valahogy dönteni kellett. Auksz Éva szintén nagyszerű volt az esztergomi előadás során, róla is elmondható, hogy ő volt annak az előadásnak a legjobbja.

Ez volt tehát a főszereplők sorrendje, a következő szereplők túl keveset szerepeltek ahhoz, hogy túl sok véleményt mondjak róluk, így őket csak felsorolom.

Sebestyén pap: Juhász Jácint [1983]

Veccelin: Makranczi Zalán [2013]

Hont és Pázmány: Csengeri Attila és Jakab Csaba [1990]

Koppány feleségei: Bánfalvi Eszter, Simon Boglárka, és Csépai Eszter [2013]

Magyar utak: Sörös Sándor, Szakácsi Sándor, és Balázsa Péter [1983]

Krónikás: Bródy János [2003]

Regösök: ifjabb Csóri Sándor  és Koltai Gergely [1983]

Fiatal regös: Szörényi Levente [1983]

Géza: Blaskó Péter [2013]         
.