Sokak szerint a motorsportban már az első vagy második idénye után ki lehet szűrni, hogy ki az aki igazi bajnok alkat, ki az aki ugyan futamgyőzelmekre jó lesz, s ki az aki nem fogja vinni semmire egész pályafutása során. Andrea Iannone ennek a tökéletes cáfolata. Az olasz bukósisakos 1989 augusztus 8.-án született Vastoban, korán elkezdett versenyszerűen motorozni, de igazán kiugró eredményt sehol nem tudott elérni. pedig megjárta az olasz és a spanyol bajnokságot, valamint az Alpok Adria kupát is.

Mindezek ellenére 2005-ben bemutatkozhatott a világbajnokságban. Első versenyét Jerezben teljesítette, ahol sikerült is célba érnie, a 25 befutóból a 21. pozíciót csípte meg. Első pontjait a katalán hétvégén szerezte meg, ahol is a 11. helyet érte el.  Az idény során négyszer szerzett pontot, legjobb eredményét az idény legjobb futamán Törökországban érte el, mikor is 10.-ként végzett. Az idény végén 20 pontjával a 20. helyet szerezte meg. A 2006-os idényt önmagához képest  remekül kezdte: az első öt versenyen pontszerző helyen ért célba. Legjobb eredménye a Franciaországban megszerzett 9. helyezés volt. Ezután azonban szezonja olyan volt, mintha elvágták volna, a pontszerzésre esélye sem volt németországi tárgyalása miatt nem indult  Brnoban, majd amikor Malajziában megsérült számára véget ért a szezon. A 2007-es szezonban csapatott váltott. s a WTR Blauer Usa Apriliáját vezethette. Az idény első négy versenyét megint pontosan kezdte, és Törökországban megint a 9. helyen sikerült végeznie. Ezután idénye hasonlóan alakult, mint az előző, azzal a különbséggel, hogy néhány pontra jó volt [Japánban az esős  futamon például 10. lett.] ,s teljesíthette a szezont.

A 2008-as szezonban ismét váltott, s felült az élcsapatnak nem igazán nevezhető I:C. team Apriliajára. Az idénybeli első három futamon nyújtott teljesítményére senki sem kapta fel a fejét, ám ami 2008. május 4.-én történt azután minden motorsport rajongó tudta ki is az az Andrea Iannone. Nem volt elég, hogy élete legjobb rajtpozícióját érte el az edzésen [5. lett], a futam egyértelműen róla szólt. A rajtot  jól kapta el, hamar át is vette a vezetést, s mindenki egy pünkösdi királyságra számított tőle, mondván úgy is megelőzik a nagymenők. Nem így történt a szakadó esőben egyre nagyobb előnyt épített ki magának, a címvédő Talmácsi Gáborral, s az év végi összetettet megnyerő Mike Di Meglioval szemben, s aratta a motorsport történetének egyik legmeglepőbb. győzelmét. "Kiugrott eredmény"- harsogta a sajtó, de Andrea igyekezte mindezt megcáfolni. A Le Mansi sprintversenyen, ahol 13 pozíciót javított márt látszott, hogy nem egyszeri volt az a jó teljesítmény amit Sanghaiban nyújtott. Doningtonban ő volt az egyetlen aki tudta tartani a lépést a helyi kedvenc Scott Reddinggel, míg végül ki nem esett a versenyből. Az idényben stabil pontszerzővé vállt és egyre többször rajtolhatott az első két sor valamelyikéből, de rengeteget hibázott. Kiemelendő még misanoi és valenciai 6. helye, és a philip islandi hétvégén megszerzett 4. pozíciója. A maláj nagydíjon szerzett pole pozíciója pedig előrevetítette, hogyha fejben beérik akkor nagyszerű eredményeket érhet el..  A szezon végén 106 ponttal, és rengeteg tapasztalattal a 10. helyen végzett.

2009-ben mér mint a világbajnoki cím egyik titkos esélyeseként emlegették a nevét. A szezon húsvétkor egy kaotikus hétvégével kezdődött, a vihar miatt egyik futamot sem tudták megtartani az előre kiírt körszámban, de erre a 125-sök rajtjánál még senki sem számított. A 3. helyről rajtoló talján az élre vágott, s vezetett is a 7. körig amikor is az egyre erősödő esőzés miatt a futamot félbeszakították, majd a vihar közeledte miatt nem is indították újra, így hősünk megszerezte a 12 és fél pontot. [A pontokat természetesen felezték]. Ezután Jerezben ellentmondást nem tűrő győzelmet aratott, s már mindenki elkönyvelte, hogy ez az év Andrea Iannone és Julian Simon párbajáról fog szólni. Nem így történt a következő három futamon csak szenvedett, s esélyei nagyjából el is szálltak a vb címre. Barcelonaban azonban úgy tűnt fordulhat a kocka: az utolsó előtti körig a 2. helyen haladt, amikor megtörtént a MotoGP történetének egyik legröhejesebb pillanata. A biztos győztesnek tűnő Simon elkezdte ünnepeltetni magát, s mire észbe kapott a teljes élmezőny elhúzott mellette. Andrea természetesen élt a lehetőséggel, és 12 pontot faragott a hátrányából. Ezt követően végig hektikus teljesítményt nyújtott, Brnoban a pole pozícióból lett 3., máskor pedig zsinórban három versenyen esett el. Az idény végén csalódottan vehette tudomásul, hogy 123,5 pontjával "csak" a 7. helyet szerezte meg az összesítésben.

2010-ben a legendás negyedliteres kategóriát felváltotta a  Moto2. Jobbnál jobb pilóták özönlöttek a sorozatba:mást ne mondjak közel tét tucat korábbi futamgyőztes indult el legalább egy futamon. Hősünknek aki a Speed up csapatnák kapott szerződést [ahol csapattársa Talmácsi Gábor lett] nem sok esélyt adtak. Első pontjait Le Mansban szerezte meg, ahol is 4. lett, megelőzve világbajnok társát. A mugelloi hétvége viszont már teljes egészében róla szólt: előbb mindenkit legyőzött az edzésen, majd másnap tükörsima győzelmet aratott. a szezon olyan volt, mintha egy másik Iannonét láttunk volna jóval kevesebbet hibázott, és egyre kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott. Mikor célba ért, szinte mindig pontot tudott szerezni.  Hollandiában hasonlóan nagyszerű diadalt aratott, mint hazai pályán majd Németoszágban és Csehországban is felállhatott a dobogóra. Hiába javult azonban teljesítménye látszott, hogy a jóval rutinosabb Toni Eliassal nem fogja tudni felvenni a versenyt. Misanoban mindenkit állva hagyott a rajtnál, s  nagy fölénnyel is vezetett, mikor kiderűlt, hogy kiugrott, az áthajtásos büntetés után is a leggyorsabb volt a mezőnyben, de technikai hiba miatt feladni kényszerült a versenyt. Az élet azonban kárpótolta, és az első ízben megtartott aragóniai futamon ismét diadalmaskodni tudott. Csapata örömét növelte, hogy Talma is felállhatott a dobogóra. Philip Islanden és Motegiben ismét bronzérmes lett, az összetettben pedig már a 2. helyen állt. Úgy tűnt ezt sikerül is megszereznie, ám a balul sikerült estorili hétvége után Valenciában hiába előzte meg Simont meg kellett elégednie az év végi 3. hellyel. 

A 2011-es szezonra a Speed Master csapathoz szerződött. A katari időmérő nem sikerült túl jól számára, hiszen csak a 16. helyről indulhatott, ám a futamon remek versenyzést bemutatva végül a 2. helyen végzett. Jerezben megint nem szerepelt túl fényesen a kvalifikáción, s nem is számítottak tőle túl nagy eredményre. csattanós választ adott a kétkedőknek: a futamot végigdominálva közel 8 másodperces előnnyel tönkreverte a mezőnyt. Két futam után vezette a bajnokságot, ám a következő futamokon mutatott gyatra teljesítményével [ez alól kivétel mugelloi 5. helye] eljátszotta annak az esélyét, hogy egyáltalán harcba szállhasson a vb címért. A következő csehországi futamon viszont nem várt nagyszerű győzelmet aratott a két világbajnoki aspiráns előtt. Misanoban nagy csatában bukta el az ezüstérmet Bradllel szemben, majd Spanyolországban  ismét nehéz helyzetből lett második. Motegiben ismét diadalmaskodott, és remek formájának köszönhetően feljött az összetett 3. helyére. Az utolsó versenyeken nem jött ki neki a lépés, ám  a szezonzárón sikerült megelőzni De Angelist és lett ismét bronzérmes az év végén.

A 2012-es szezonra visszatért a Speed uphoz. Az első versenyen fantasztikus csatát vívott Marc Marquezzel, ám végül alulmaradt. Ezután sorra szerezte a pontokat, és barcelonai győzelme után [Lüthitivel a befutóig öldöklő küzdelmet vívott] Marc Marquez egyik lehetséges kihívójának tűnt.  Assenben ismét meg tudta szorítani a kis spanyolt, de megint ő gratulálhatott az ifjú tehetségnek.A spanyol jó formája és németországi nullázása után ismét sikerült mindenkit meglepnie. Hazai pályán, kihasználva riválisa hibáját és ismét sikerült diadalmaskodnia. [A befutónál Pol Espargaroval volt nagy csatában.]  Ezt követően már csak egyszer állt pódiumra, a san marinoi nagydíjon lett 3.  Ekkor már mindenki tudta, hogy a 2013-as évet már a királykategóriában  kezdheti. Ezután általában  az élmezőnyben végzett, és lett élete harmadik Moto2-es szezonjában harmadszor is 3. [Ezúttal Lüthi volt az ellenfél a világbajnoki dobogóért]   8 győzelmével, és 19 dobogós helyezésével a Moto2 egyik legeredményesebb pilótájaként válthatott kategóriát.

Az idei évre a Pramac Ducati csapatát választotta. Rögtön élete első királykategóriás futamán pontot szerzett [9.lett]. Ezután sorra jöttek a TOp10-es eredmények, és a pontszerzések, s úgy tűnt ő lehet az idény legjobb újonca. Ám ekkor megtörtént a dráma: a sachsenringi 4. szabadedzésen hatalmasat esett, melynek következtében kihagyni kényszerült a német, és az amerikai versenyhétvégét is. Műtétje után egy indianapolisi 11. helyezéssel tért vissza. Legjobb teljesítményét Ausztráliában nyújtotta, mikor is a 8. helyen végzett, megelőzve többek között a gyári Ducatit terelgető Andrea Doviziozot. Az idény végén a 12. helyen végzett. A 2014-es szezonra biztosan marad jelenlegi csapatánál.

Ő tehát Andrea Iannone, aki világbajnok talán soha sem lesz, de az a 12 futamgyőzelme bizonyíték arra , hogy elkiabálták, mikor megkérdőjelezték, hogy mit keres ő a világbajnokság mezőnyében.