1953. november 25.-én a magyar labdarúgó válogatott az évszázad mérkőzését játszotta Londonban a Wembley stadionban. Az Aranycsapat ekkor már 3 éve veretlen volt, ám minden eddiginél nehezebb feladat tornyosult előtte: le kell győzni a játék tanítómestereit, akik már 90 éve nem kaptak ki otthon. A mérkőzés magyar idő szerint délután fél négykor vette kezdetét egy egész világ szeme láttára. Már az első pillanatokban kiderült, hogy nincs egy súlycsoportban a két csapat, hiszen Hidegkúti Nándor góljával máris vezettek a magyarok.  Bár a hazaiaknak sikerült egyenlíteniük, örömük nem tarthatott sokáig, hiszen Puskás Ferenc két góljával [az egyiket Szepesi György az évszázad góljának nevezte] újra a mieink vezettek. Hidegkúti második gólja pedig tulajdonképpen már el is döntötte a mérkőzést, hiába szépítette a háromoroszlánosok. A csapatok 4:2-es állásnál váltottak térfelet. 5 perccel fordulás után Bozsik növelte 3-ra a különbséget, majd Hidegkúti megrúgta saját maga harmadik gólját is. A magyar csapat ezután végig uralta a játékot, nem szegte kedvüket sem az, hogy az angolok egy tizenegyesből szépítettek, sem az, hogy Grosics Gyula megsérült. Leo Horn hármas sípszavát követően pedig megszületett a magyar labdarúgás legnagyobb sikere. 1993. óta ez a nap a Magyar Labdarúgás napja.