Ma töltötte be a félévszázados kort, minden idők egyik legeredményesebb atlétája, az ukrán Szerhij Nazarovics Bubka. Hősünk 1963. december 4-én született Luhanszkban. 14 évesen kezdett a rúdugrással foglalkozni, egy évvel később Donetscbe költözött a felkészülési lehetőségek miatt. Első komoly versenye az 1981-es junior Európa bajnokság volt, melyen 7. lett. Két évvel később először rendeztek atlétikai világbajnokságot, melyen nem kis meglepetésre megnyert. [570 cm]  Az 1984-es akár Bubka éve is lehetett volna, hiszen februárban fedett pályán világcsúcsot jelentő 581 centiméteres magassággal üzent riválisainak, majd egy hónapon belül még kétszer döntött rekordot. . Ám a politika közbe szólt: a kommunista országok sportolói bojkottálták a los angelesi olimpiát, így a biztosnak tűnő aranyérem elmaradt. Sergei nem kesergett sokat: egymást követő 4 alkalommal döntötte meg a szabadtéri világrekordot. [első két csúcsdöntése között 6 nap telt el]. Az idény végére egyértelműen ő lett a versenyszám királya, senki sem jutott a közelébe 594 centiméteres eredményének. A következő évben megnyerte a párizsi fedett pályás vb-t, majd 4 hónappal később ugyanitt történelmi tettet vitt véghez. 1985. július 13.-a óta ugyanis átugrotta a 6 métert, és ténylegesen bebeugrott a történelembe". Egyike lett az első szovjet sportolóknak, akik pénzért versenyezhettek, valamint eljuthattak Nyugatra. Amerikai túráján egy héten belül kétszer adta át a múltnak korábbi rekordjait. Szabadtéren sem volt rest, előbb Moszkvában megjavította saját kozmikus rekordját,és lett Jóakarat Játékok győztes majd Stuttgartban Európa bajnoki címet nyert. a 87-es söprés [ fedett pályás vb cím. Indianapolisban, szabadtéri vb cím Rómában mindenki biztosra vette, hogy Szöul olimpiai bajnokát Sergei Bubkának hívják. A bizalom beigazolódott, hiszen ellentmondást nem tűrve győzött. Élete sikerei után törvényszerű volt némi hanyatlás karrierjében, melyet alátámasztott, hogy az 1990-es Eb-n még a dobogó is elérhetetlen volt számára. 1991-ben hiába nyerte vissza formáját a Japánban rendezett vb-t a vártnál nehezebben , húzta be. De még milyen drámai körülmények között: 2 rontással állt, az utolsó ugrás előtt amikor Bagyula István leverte harmadszor is a lécet. A kérdés egyszerű volt ha átugorja az 595 cm-t, akkor megvan a mesterhármas, ha nem, akkor megvan a magyar atlétika első világbajnoki címe. Átugrotta. A Szovjetunió felbomlása után 1992-ben a Független Államok Közössége színeiben versenyzett, és jutott át elsőként a 610 centis álomhatáron. Üzleti érzékére jellemző, hogy bár elmondása szerint már ekkor tudott volna 615 centit ugrani, a pénzdíjas versenyeken centiméterenként haladt előre.  A barcelonai olimpia fő esélyeseként azonban az olimpia legnagyobb szenzációját keltette: három hibával már az első körben kiesett a döntőben, mivel a szintjéhez képest röhejesen alacsony 570-et sem tudta átvinni. Bánatát az sem csillapíthatta, hogy Tokióban világcsúccsal nyerte a Világdöntőt.  1993-ban már a független Ukrajna színeiben ugrott máig megdönthetetlen 614 cm-es rekordot fedett pályán, és szerezte meg szülőhazája első szabadtéri világbajnoki aranyérmét.  1994-ben az Eb-t kihagyta, mondván neki az nem jelent motivációt, ám Sestierben megugrotta pályafutása utolsó, szám szerint 33. világcsúcsát, mely 6 méter 15 cm magasságon való átugrást jelent. Eme rekordjának azóta sem járt senki a közelében. 95 még az ő éve volt, hiszen ismét fedett, majd szabadtéri világbajnokká koronázták. Kevesen számítottak arra, hogy a barcelonai blama Atlantában is megismétlődik, pedig ismét ideje korán kiesett, mentségére szóljon, hogy sérülés zavarta. Az athéni vb győzelem már egy nagyszerű sportember búcsúdiadalaként is felfogható, ám nem így történt. A budapesti kontinensbajnokságot csak nézőként tekintette meg, ám Sevillaban ismét győzni akart a vb-n. Sérülése miatt nem jött össze neki az indulás, mindenki tudta, hogy nincs jó formában ám Sydneyben mindenki Bubka nevéhez méltó hattyúdalt várt. Ez nem jött össze, formán kívül versenyezve már a selejtezőben kiesett. A 2001-es donetski ugrógála után pedig bejelentette, befejezi páratlan karrierjét.  Életét sportdiplomataként folytatta, 2013-ban pályázott a NOB elnöki címére ám végül alulmaradt Thomas Bachhal szemben. Fia Sergej profi teniszező lett.