Ha az elmúlt évtizedek legjelentősebb francia fogatókönyvíróját, és rendezőit vesszük sorba, akkor nem kerülhetjük meg Francis Veber személyét. a francia direktor, olyan ma már klasszikusnak számító filmeket rendezett, mint a Balekok, a Balfácán, A játékszer vagy a Négybalkezes. Ha forgatókönyv írói pályáját vesszük sorra,akkor ki kell emelni Örült nők ketrece első és második részének, valamint a Montreali bankrablás szkriptjét. 2003-ban azonban rendezőként megugrotta saját magát, amikor elkészítette ezt a filmet.
a pofa be! nálam egyértelműen a legjobb filmje, valamint az egyik kedvenc vígjátékon úgy általában.
Jellegzetesen európai humorral megáldott filmről beszélünk. Itt gúnyt űznek a törpékből, a bolondokból, de még az idiótákból is, a lehető legnevetségesebb módon. Mivel ez a kontinens filmtermésének egyik ékes darabja, így a karakterekre nagyon nagy hangsúlyt helyeztek. Már maga a két főszereplő személyisége is olyannyira különböző, hogy valószínű az életben sohasem találkoztak volna, ám itt összehozta őket a balsors. És pont ez a kettejük közötti mérhetetlen ellentét adja meg a fő humorforrást, valamint a poénok ízét. A két főszereplő jelleme olyan szinten eltér egymástól, hogy az már szinte képtelenség. [Ahogyan az Veber másik komédiáiban is szokás.]  Egyikük a teljesen imbecillis, ám mégis szerethető figura, a másikuk a vérprofi bűnöző.

A történet szerint Ruby a kőkemény gengszter börtönbe kerül, ám még előtte elrejti a rabolt dohányt, amelyet főnökétől rabolt. Itt találkozik Quantinnel a teljesen elmeroggyant bankrablóval. Ugyan Ruby egy szót sem hajlandó váltani senkivel, még cellatársával sem, az mégis a legjobb barátjának hiszi. Mindkettejüket a diliházba szállítják, ahol Ruby megtervezi a szökését, ám azzal a ténynél nem számol, hogy Quantin mindkettejüket megszökteti, egy "zseniális" akcióval. A gengsztert két dolog fűti, lelépni a dohánnyal. valamint bosszút állni Vogellen, aki megölte azt a nőt, akit szeretett. S, így indul a gyilkos, és az idióta barátsága.

Aki megtekinti ezt a filmet, arra 81 feledhetetlen és kacagásokkal teli perc vár, amelyben ugyan van néhány elrontott szentimentális jelenet, ám a poénokat néhol úgy adagolják, mint egy jobb fajta sorozatlövő. [Vagy két tucat szászor idézhető beszólás hangzik el, röpke 1 óra és 20 perc alatt.] Gondolhatnánk, hogy az akció jelenetek rovására lettek ilyen jók a poénok, ám ez messze nincs így, néhány jelenet egy nagyobb költségvetésű amerikai filmben is megállná a helyét.  A színészek tökéletesen lettek kiválasztva szerepükre: a francia film két állócsillaga remekel a főszerepekben: Jean Reno és Gérard Depardieu. Reno remekül hozza a Leonból ismert karakterének paródiáját, ám kollégája ellopja a show-t.  Depardieu élete egyik legjobb szerepét nyújtja a Montargisból való idióta szerepében. Rajtuk kívül igazából senkinek sem nyílik lehetősége kibontakozni, ám Jean-Pierre Malo még így is remekel a főgeci szerepében.
Megemlíteném a zseniális magyar szinkront, amelyben Kovács István, és a néhány napja elhunyt Helyey László szólaltatja meg a két főhőst.

Egyik kedvenc vígjátékom, amely ugyan messze nem tökéletes, de mindig jó kedvem támad, ha előveszem a DVD gyűjteményemből.

 10/8