Fehér Miki volt az egyik kedvenc magyar labdarúgóm. Mindig külön figyelemmel kísértem, hogy hogyan szerepel csapata aktuális mérkőzésén, valamint imponált nekem, hogy egy olyan klubban focizott, mint a Benfica. ha már itt tartunk, talán ő volt az utolsó olyan magyar labdarúgó, aki egy ennyire patinás klub mezét öltötte magára. 2004. január 26.-át írtuk. Készülődtem a suliba, de előtte szokás szerint megnéztem a reggeli Telesportot. emlékszem Egri Viktor mondta be azon a reggelen a híreket, és így kezdődött az adás: "Meghalt Fehér Miklós". Nem akartam elhinni, amit hallottam. Akkor nem egészen 10 éves fejjel sem tudtam felfogni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy 24 éves életerős srác egyszerűen csak összeesik a pályán és meghal. Illetve egyfajta kisebb sokkhatást váltott ki belőlem, ahogy a magyar támadó esését, majd haláltusáját bemutatta a televízió. Mikit január 28-án temették el Győrben. Az eseményen a klub játékosain kívül részt vett Eusébio, valamint a portugál klub elnöke is. A Benfica a Miklós iránti tisztelet jeléül visszavonta a 29-es számú mezt.
Hogy ne csak arra a tragikus napra emlékezzek, hanem erre a magyar szinten kiemelkedő játékosra is, így néhány mondatban összefoglalnám az életét.

Fehér Miklós 1979. július 25-én született Tatabányán. A magyar élvonalban 1995-ben mutatkozott be a Győr csapatában.  3 idényen át játszott a Rába parti csapatban és innen került be az U18-as. majd az U21-es válogatott keretébe. Legeredményesebb szezonja az 1997/1998-as volt, amelyben 13 góllal segítette a végül ezüstéremig jutó csapatát. Ezután nem kisebb klubhoz került, mint a portugál futball legnagyobbja az FC.Porto.  Ám nem tudott állandó helyet kiharcolni magának a világsztárokat sem nélkülöző klubban. Látszott, hogy túl nagy ugrás egy 20 éves srácnak az NB1-hez képest a portugál bajnokság. Mivel első idényében 5 mérkőzésen pályára léphetett, így portugál bajnoknak mondhatta magát, valamint pályára lépett a klub megnyert szuperkupa döntőin is.   Időközben bemutatkozott a válogatottban is, 1998 szeptemberében Azerbajdzsán elleni debütálását góllal tette még emlékezetessé. A "sárkányok" vezetői előbb a S.C. Salgueiros majd a Sporting Braga csapatának adták kölcsön. Az utóbbi csapatnál eltöltött szezonja kiemelkedő volt. Európa egyik legerősebb bajnokságában nem kevesebb, mint 14 gólt szerzett, amellyel csapata házi gólkirálya lett, valamint az utolsó fordulókig versenyben tartotta a Bragát a nemzetközi kupaindulásért. Hasonlóan jól teljesített a nemzeti csapatban is: előbb eldöntötte a Macedónia elleni mérkőzést, majd mesterhármast rúgott Kaunasban Litvánia legjobbjai ellen, és lett a 6:1-es siker fő letéteményese. Következő éve viszont csalódásokkal telire sikeredett. Hiába szeretett Bragaban játszani, vissza kellett térnie Portoba, ahol nemhogy nem számoltak vele, egészen a B csapatig száműzték. A kitűnő válogatottban mutatott formáját sem tudta megőrizni, és sérülése miatt nem is tudta segíteni a selejtezőtorna végén természetszerűleg elhasaló együttest. Épp ezért keltett hatalmas meglepetést, amikor a Benfica szerződtette a riválisnál parlagon hagyott támadót, aki a válogatottban is visszaszerezte kerettagságát. Lisszabonban  nem számított alapembernek, s inkább a szélen játszatták, mint igazi posztján, ám mégis újra élvezte a játékot. A csapattársak és a szurkolók is hamar befogadták, és úgy tűnt újra sínre kerül pályafutása. Egy meccsen játszott a 2003/2004-es idényben kupagyőztes csapatban. Második idényét töltötte a sasoknál, és Camacho mester is egyre többször vette számításba a nevét, amikor a Guimaraes elleni mérkőzés következett. Miki csereként lépett pályára a meccsen, és a 90, percben gólpasszt adott a meccset eldöntő Aguiarnak. A ráadás perceiben jártak a csapatok, amikor nem engedte elvégezni a bedobást az ellenfél játékosának. A bíró sárga lapot adott  neki, amit mosolyogva vett tudomásul. Az ezt követő néhány másodpercben lehajolt, majd összeesett. Csapattárasi, valamint az ellenfél játékosai is látták, hogy nagy a baj. A pályára érkező mentők a kórházba szállították, ahol hiába próbálták megmenteni az életét, nem tudtak rajta segíteni.
25 évet élt.