A nemzet Szamócája immár ma 60. életévébe lépett. Nem túlzok ha azt mondom, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb magyar színészéről beszélünk, amikor személyét említjük, egy olyan művészről, aki a magyar film, illetve színház történelmében is egyedülálló.
1954. február 17-én látta meg a napvilágot Hegykőn. szülei papnak szánták, és ez a mély vallásosság nyomot hagyott személyiségfejlődésében is.viszonylag későn kezdett színjátszással foglalkozni, 1980-ban végzett Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályafutását, ahonnét a Nemzeti Színházba, majd a Katona József Színházba szerződött. 1982-ben kapta első filmszerepét a Nyom nélkül című filmben. Egy évvel később Szomjas György Arany Medvére jelölt filmjében a Könnyű testi sértésben már főszerepet alakított. 1984-ben a Gárdos Péter által jegyzett Uramisten című filmben nyújtott alakításának hála országos elismertségre tett szert. 1985-ben kezdődött munkakapcsolata Bereményi Gézával, és együttműködésüknek a korszak legjobb magyar filmjeit köszönhetjük. Eme együttműködés első gyöngyszeme a Tanítványok című dráma volt.  Ugyanebben az évben Cserhalmi Györggyel alkotott felejthetetlen párost A nagy generációban. 1986-ban Jászai Mari díjjal tüntették ki. 1987-ben a Radnóti Színházba szerződött, majd 1988-tól szabadfoglalkozású. 1988 volt az ő nagy éve, nemcsak azért mert epizódszerepet játszott Szabó István Oscar díjra jelölt filmjében, a Hanussenben, hanem azért is, mert eljátszhatta Monori Sándort az eldorádóban. Nem túlzás ha alakítását világszínvonalúnak nevezzük, ez volt pályája legjobb előadása, neve pedig végleg összenőtt Bereményivel. alakítását, amelyben egy nálánál majd 20 évvel idősebb férfit játszott szinte teljesen átlényegülve, európai filmdíjra jelölték.  1989-ben előbb a Meteo főszerepét hozta magas színvonalon, majd Garas Dezső egyetlen rendezésében a Legényanyában alakította Józsit. A szocialista nép egészét szatirikusan kifigurázó filmben végre megvillantotta komikusi oldalát is. 1990.-ben Tímár Péter szatírájában a Csapd le csacsiban alakította Bélát a munkásőrt.  Ugyan egy rövid epizódszerepet játszik, ám a film poénjainak jelentős többsége az ő karakteréhez köthető.
1991-ben Tengerészt játszotta Makk Károly előző rendszert bíráló drámájában a Magyar rekviemben 1993-ban Bereményi Gézával ismét együtt dolgozhatott, ezúttal A turné című filmben.
A 90-es éveket két felejthetőben filmben való felejthetetlen alakítással zárta, hiszen a 6:3, avagy Játszd újra Tutti, majd a Hyppolyt remakjében is remekelt. 1999-ben megkapta a Kossuth díjat.
2002-ben mellékszerepet játszott a Sobri Jóska életét bemutató nem túl jól sikerült tv sorozatban. ugyanebben az évben megkapta gróf Széchenyi István szerepét a politikai megrendelésre készülő, és Bereményi által rendezett Hídemberben.  hiába nyújtott azonban kiváló alakítást, a film összességében totális bukásnak minősült.  ebben valószínűleg közrejátszott az is ,hogy Eperjes politikai meggyőződése miatt nem volt hajlandó eljátszani a gróf öngyilkosságát.  Az utóbbi 10-12 évben kevesebb filmszerepet vállal, ám meg kell említeni vele kapcsolatban a Rokonok feldolgozást, amelyben alig lehet ráismerni, a Mansfeld című filmet, amelyben egy rendőrtisztet játszik, valamint, az Eszter hagyatéka című Márai adaptációt.
Rengeteg emlékezetes filmszerepén kívül több mint 88 színházi darabban játszott főszerepet.