Ha Andreas Nikolaus Lauda 1976 augusztus 1.-én 10 másodperccel tölt abban az égő Ferrariban, valószínűleg a fenti kijelentés soha sem lenne sehol leírva. Így viszont, hogy túlélte azt, amely után 100-ból 99 pilóta nem, így az F1 legnagyobb hősének újabb születésnapja jött ma el.
Niki 1949-ben született Bécsben, egy jómódú családba. Apja ügyvédnek szánta, és nem nézte jó szemmel fia versenyzés iránti rajongását.
1970-ben kezdett versenyezni Forma 3-ban, majd egy évvel később a Forma 2-be igazolt. Mivel apja semmilyen anyagi támogatást nem nyújtott számára, így kénytelen volt hitelt felvenni szenvedélye gyakorlása miatt. Ugyanebben az évben hazája nagydíján egy March volánja mögött debütált, ám a több éves technikával nem tudott jó eredményt elérni, és nem tudta befejezni a versenyt. 1972-ben egész évre való szerződést kötött a BRM csapattal. ugyan az autó nem volt túl ütőképes, de Lauda és tapasztaltabb társa Regazzoni nem egyszer okozott meglepetést gyorsaságukkal. 1973-ban a monacói versenyen több körön át tartotta Ickx Ferrariját, és Enzo Ferrari számára világos lett, hogy szerződtetni akarja az osztrákot. Lauda svájci csapattársával már Maranellóban  kezdhette  az 1974-es évet. Az ifjú Laudánál nem volt gyorsabb versenyző az évben, senki sem indulhatott nála többször a pole pozícióból. Hiába remekelt azonban az edzéseken, és hiába számított potenciális világbajnokjelöltnek, a 312B3 megbízhatatlansága sok fejtörést okozott számára. Nemegyszer technikai hiba fosztotta meg a győzelmektől. az év végén negyedik helyen zárt, valamint két győzelmet könyvelhetett el Spanyolországban illetve Hollandiában.
Az 1975-ös év nem indult túl jól számára, hiába volt a mezőny egyik legjobb pilótája, autója egyszerűen túl lassúnak számított. Monacóban aztán változott  a helyzet győzelmének köszönhetően. Ezután megnyerte a belga valamint  a svéd versenyt is, és immár ő állt a ponttáblázat élén. Riválisai botlásainak, valamint Hollandiában szerzett 2. helyének és franciaországi győzelmeinek hála ismét növelni tudta előnyét. Ezután következett néhány gyengébben sikerült verseny, ám Monzában szerzett 3. helyének hála az utolsó előtti futamon bajnokká koronázták. Az éve stílszerűen egy Watkins Glenben aratott győzelemmel zárta.
1976-ot bombaformában kezdte. Az első 7 futamon 4 győzelmet aratott [Brazília, Dél Afrika, Belgium és Monaco], valamint kétszer végzett a 2. és egyszer a 3. helyen. Hiába aratott bivalyerős  kettőst Hunt  a Mclarennel, úgy tűnt ez az év minden addigi dominanciát felül fog múlni. Franciaországi motorhibája nem törte meg  a lendületét, és a brit nagydíjon ismét másodikként haladt át a célvonalon. [Később Hunt kizárása miatt ő lett  a győztes. Érdekes, hogy Huntot Spanyolországban is kizárták, ám a brit később visszakapta ottani pontjait ]  Az NSZK nagydíján aztán megtörtént a dráma. a Nordschleifét már akkor is életveszélyesnek tartották, hiszen a pilótáknak itt volt a legnagyobb esélyük a halálra. A 2. körben a 9. helyen haladt, amikor falnak ütközött, és autója kigyulladt. Sisakja az ütközés következtében lerepült, és 49 másodpercig az égő Ferrariban ült.  Három versenyzőtársa azonban segített rajta, és megelőzvén a nagyobb tragédiát kiszabadították a lángoló Ferrariból. Arca teljesen összeégett, füle szinte csontig megsemmisült,  a tüdejébe kerülő füst pedig csak tovább rontott  a helyzeten. Nem látott, nem hallott, és nem tudott kommunikálni, még az utolsó kenetet is feladták rá. de végül életben maradt. más ember örülne, ha túl él egy ilyen balesetet, ő már a visszatérését fontolgatta. 37 nap múlva ez meg is történt, hiszen ugyan siralmas állapotban, de rajthoz állt Monzában. Hősies versenyzéssel a 4. helyen végzett. Hunt, aki az előző versenyeken kétszer győzött, egyszer 4. volt, ezúttal kiesett. Kettejük ez évi csatája mára legendássá nemesült. Lauda sérülései miatt nem tudott százszázalékosan versenyezni, de mindent megtett, és Amerikában még a dobogóra is felhatott. 3 pontos előnnyel kezdhette meg az utolsó futamot a Japán nagydíjat. Hunt mögé kvalifikálta magát, ám az eső szinte felhőszakadásszerűen ömlött a pályára. Lauda a 2. körben  a bokszba hajtott, és feladta a versenyt. Úgy gondolta élete fontosabb, mint holmi világbajnoki cím. Hiába tanácsolták neki, hogy hivatkozzon műszaki hibára, ő bevallotta miért is állt ki. a világbajnok végül James Hunt lett 1 pontos előnnyel.
 Kérdés volt, hogy valaha visszanyeri-e régi formáját, és 1977 megadta a választ: Igen. A kezdeti nehézségek után Dél Afrikában újra győzelmet aratott. Ebben az évben már egy jóval megfontoltabb versenyzőt lehetett látni, aki nem ment bele felesleges csatákba. Legnagyobb riválisa ebben az évben azonban már nem Hunt volt, hanem Jody Schecter, aki az újonc Wolf csapatnál versenyzett. Mivel ellenfelei alatt ekkor sem volt megbízható technika, így a pontokat computer módjára gyűjtögető Laudának elég volt dobogós helyeken beérni. az év folyamán még két további győzelmet aratott: az NSZK-ban, illetve Hollandiában. Az USA-ban szerezett 4. helyének köszönhetően már kétszeres világbajnoknak mondhatta magát. Enzo Ferrarival viszont megromlott a viszonya, a Comandatore haragudott rá 76 miatt, valamint nem tudtak megegyezni az 1978-ról való fizetésben sem. Lauda a radikális megoldást választotta, a vb megnyerése után kihagyta az utolsó két futamot.
1978-ra a Brabham istállónál talált helyet. a Bernie Eclestone által vezérelt csapat autója viszont nem tartozott  a közvetlen élmezőnyhöz, valamint nem volt  a megbízhatóság mintaképe, egyedül az osztrák zsenialitásában bízhattak. Lauda nem is volt rest, amikor célba ért, mindig dobogós helyre kormányozta a BT46-ost. az idény során két győzelmet aratott, az elsőt Svédországban  a legendás ventilátoros autóban, a másikat pedig a monzai büntetések miatt ajándékba kapta.
1979-re azonban már ő is veszített a motivációjából, egyszerűen szenvedett a középszerű autóban, amellyel  2 futamot sikerült teljesítenie a 15-ből. A kanadai nagydíj edzésén aztán elege lett, és bejelentette visszavonulását.
3 évig tudott meglenni az F1 nélkül, bár sokak szerint csak azért tért vissza, hogy megmentse a csődtől légitársaságát. 1982-re a Mclarenhez szerződött. Nem tudták mire számítsanak tőle tőle, de az első futamon szerzett 4. helye elhallgattatta a kétkedőket.  Visszatérése utáni első sikerét Long Beachben aratta.  Azonban míg csapattársa Watson a vb cím egyik várományosa lett, addig Niki sorra esett ki a versenyeken. Az év folyamán még egy győzelmet aratott, Brands Hatchben.
az évet 5. helyen zárta.
1983 teljes csőd volt számára. Hiába kezdte két pódiummal az évet, ismét rengeteg kiesést kellett elszenvednie.  Legjobb versenyét a Nyugat amerikai nagydíjon futotta, amikor a 22. helyről jött fel 2.-nak. Az év folyamán megesett vele az a szégyen, hogy nem tudta kvalifikálni magát a monacói futamra.
1984-re új csapattársat kapott maga mellé Alain Prost személyében. Kettősük, illetve az évet domináló versenyautójuk a Mclaren McLaren MP4/2 a bivalyerős TAG Porsche motorral az F1 aranylapjaira kívánkozik. Prost volt az ifjú bajnokaspiráns, míg Lauda a megfontolt bajnok. Az évet az ő párharcuk jellemezte. A sapkás osztrák a 5 győzelmet aratott [Dél Afrika, Franciaország Nagy Britannia, Ausztria, Olaszország, ] kettővel kevesebbet mint csapattársa, ám kiegyensúlyozott teljesítményének, valamint annak a ténynek köszönhetően, hogy a monacói nagydíjon felezték a pontokat, előnnyel készülhetett a szezonzáróra. A portugál hétvége kvalifikációját teljesen elszúrta, mindössze a 16. helyről vághatott neki a sorsdöntő viadalnak. Sorra előzte riválisait, és amikor Mansell is kiesett már biztos volt, hogy újra ő a világbajnok, minimális fél pontos különbséggel. Ekkor kellett volna visszavonulnia, ám még egy szezont maradt, de  1985 a csalódások éve volt számára. Többször esett ki, mint ahány versenyt befejezett. A legfájóbb valószínűleg ezek közül a hazai osztrák, és a szezonzáró ausztrál verseny volt, mindkétszer vezetőhelyről állt ki motorhiba miatt.  Néhány versenyt betegség miatt ki is kellett hagynia. Hogy utolsó éve ne vesszen teljesen kárba,  régi önmagát idézve nagy csatában megnyerte a holland nagydíjat.
Visszavonulása után sem szakadt el a sportágtól. Szakkomentátorként dolgozott a német RTl-nél. tanácsadó volt a Ferrarinál, csapatfőnök a Jaguárnál, jelenleg a Mercedes résztulajdonosa. Szókimondó stílusa miatt ma is rendkívül népszerű a rajongók körében.