A mai nap egy újabb nagyszerű játékos jelentettre be visszavonulását, és eme bejegyzés ennek apropóján született.  A 90-es évek végi és 2000-es évek eleji brazil válogatotthoz fogható csapat kevés volt. Ebben a csapatban minden poszton világklasszisok játszottak, kiemelkedni pedig nehezebb volt közülük, mint egy sor másik válogatottból. A mai nap alanya Rivaldo azonban mégis zászlóshajója volt annak a kiváló csapatnak.  Roppant sikeres pályafutása során a Libertadores kupa kivételével minden jelentősebb címet megnyert, ám ha valamiben hiányérzete lehet, akkor az a klubszinten elért sikerek.

A brazil géniusz 1997-ben Ronaldo pótlására érkezett meg az FC Barcelona csapatába. Rivaldo hamar vezére lett a katalánoknak, a szurkolók pedig nem tudtak betelni új kedvencükkel. Szeretett a csapatnál focizni, egyetlen nagy baja az volt, hogy edzőjével Louis Van Gaal-lal teljesen elmérgesedett a kapcsolata. Két bajnoki cím, és három csodás Rivaldo idény után a törvényszerű visszaesést egy edzőváltás követte. A brazil Ferrer mester keze alatt kivirágzott, és újra olyan formába lendült, amellyel 1999-ben jogosan nyerte el az Aranylabdát.  ám hiába játszott ihletett formában néhány mérkőzésen, társai hiába voltak kiváló futballisták, nem tudtak hozzá hasonló szintre emelkedni. A gyengébb teljesítménynek az is lett az ára, hogy a 37. fordulót követően már csak matematikai esélye volt a gránátvöröskékeknek, a BL selejtezőt jelentő 4. pozícióra.

A futballcsemegék kedvelői már előre dörzsölhették tenyerüket, hiszen pont közvetlen riválisukkal a Valenciával játszhatta ki-ki mérkőzést 2001. június 17-én. A képlet világos volt, a Barcának győzni kellett, máskülönben csak az UEFA kupában kezdhették volna a következő idényt.  Ennek szelelmében kezdték is a találkozót, hiszen Rivaldo (ki más) 3 perc után vezetéshez juttatta a hazaiakat. 25 percnyi játék után Baraja egalizálta az eredményt. A félidő vége előtt a brazil hős újra villant, ám örömük nem tartott sokáig, hiszen a második játékrész második percében isméát Baraja révén ismét 2.2 állt az eredményjelzőn.

Ahogy csordogáltak a percek, a Coump Nou népe úgy lett egyre dühösebb.  mindenki ellen fújjoltak, beleértve a játékosokat, az edzőt, és az elnököt. És ekkor jött el a 87. perc, és minden idők egyik leghíresebb ollózós lövése. De Boer labdája átszállt Djukic feje fölött, és a kapunak háttal álló Rivaldo felé szállt. A támadó-középpályás érezhette, hogy egyetlen esélye van. jobb híján vállal megszelídítette a labdát, majd az így felperdülő  játékszert kapásból, ollózó mozdulattal 15 méterről Canizares kapujába küldte. Közel 100 ezer ember tört ki extázisban, mondván elérték a céljukat, és csodát láttak. A mérkőzés után nem volt kérdés, hogy mindenki a mesterhármast szerző klasszisról, valamint csodás mozdulatáról fog beszélni.

Rivaldo még egy sikerekben szegény évet töltött a katalán városban, majd Van Gaal érkezése miatt továbbállt a Milanhoz. (2002 nyarán főszerepet vállalt hazája ötödik világbajnoki címéből.9 Lombardia ördögeivel ugyan Bl győztes lett, de másfél számára csalódást keltő év után megkezdte kontinenseken átívelő vándorútját, hogy aztán ma pontot tegyen csodás karrierjéére.