Az 50-es évek Kimije 1929. április 10-én látta meg a napvilágot Yorkshirbeli Mexboroughban. A finn jégemberrel való megállapítás igaz rá, mivel lazaságával, bohém életvitelével kiemelkedett társai közül. a pályán nem ismert irgalmat, civil életében dohányzott, bulizott, és nem vetette meg az alkoholt sem. Emlékezetes momentum volt, amikor egy versenyzői parádéról egy rekesz sörrel tért vissza a bokszutcába.
Pályafutását 1951-ben kezdte, és rögtön második versenyzői évében már az F1-ben bizonyíthatott egy Coopert vezetve. Első versenyén a belga nagydíjon rögtön a 4. helyezést érte el, majd a brit futamon már a dobogó legalsó fokára is felállhatott. Az évad végén 5. helyen végzett, és sokan már a jövő nagy bajnokát látták személyében. Ezek közé az emberek közé tartozott Enzo Ferrari is, aki azonnal szerződést biztosított a brit versenyző számára 1953-ra. Hawthorn az évadban meglehetősen stabilan versenyzett, minden futamot bejezett, és egy kivétellel mindig a legjobb 5 között végzett. (Akkoriban a 6. hely nem ért pontot.) Németországban és Svájcban is a 3. helyen végzett, és Reimsben megszerezte élete első győzelmét. Hiába azonban a sok pontszerzés az évadban nem tudta megközelíteni csapattársát, a rekordokat döntögető Ascarit.  1954-re tovább javult a teljesítménye, hiszen immár a bajnok icím egyik fő esélyesének számított. Tervét azonban két kiesése keresztülhúzta. Az évad végére igazán formába lendült, három második helye mellé, begyűjtötte a spanyol nagydíj győzelmét is, amellyel megszerezte az év végi 3. helyet. (1 ponttal maradt el Gonzaleztől.) 1955-ös és 1956-os idénye meglehetősen kuszára sikerült. Hol Vanwollal, hol Ferrarival, hol Maseratival próbálkozott, ám egy argentínai dobogót leszámítva semmi nem jött össze számára. folyamatosan részt vett a le Mansi 24 órás viadalokon is, és 1955-ben társával Ivor Buebbal legyőzhetetlenek voltak. Mégsem győzelme miatt marad emlékezetes a verseny, hanem amiatt, hogy sokan az ő agresszív manőverének tulajdonítják a Levegh és a 82 néző halálával végződő balesetet.
Bár több vb-n kívüli futamot is megnyert, igazi nagy eredményeket csak 1957-ben ért el a Lancia volánja mögött.  Az évad folyamán háromszor szerzet pontot, és kétszer is dobogón zárta a hétvégét.
1958-ban újra a Ferrari volánnyál ülhetett, és Stirling Mossal való csatája máig emlékezetes a rajongók számára. Az évadban két csapattársa Peter Collins és Luigi Musso volt.  A brit pilóta az első hétvégén rögtön a 3. helyen zárt. Belgiumi 2. helyével megkezdte a felzárkózását, majd Franciaországban győzelmet aratott győzelmet aratott.  Az 58-as év a tragédiák éveként marad ismeretes, hiszen Collins a Nordschleifén, míg Musso Reimsben szenvedett halálos kimenetelű balesetet. Ezek a tények megviselték az angolt, aki bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Az évad öt hátralévő öt futamából négyszer is a második helyen végzett. Portugáliában kicsúszott, és a nézők tolták meg az autóját, emiatt kizárták, ám riválisa Moss közbenjárt a versenyfelügyelőknél, így megtarthatta 6 pontját, és tulajdonképpen ennek köszönhette világbajnoki címét. Ígéretét megtartotta, de a keserédes sikerét nem sokáig élvezhette, hiszen 1959. január 22-én Guildford mellett halálos kimenetelű közúti balesetet szenvedett.  Emlékére még abban az évben megalapították a Mike Hawthorn trófeát, amelyet a legjobb brit nemzetközösségbeli pilóta kap.