Ma ünnepli születésnapját a világ leghíresebb aerofóbiása.  Gyermekkorom egyik kedvenc csatárának helye megkérdőjelezhetetlen az egyetemes labdarúgás történetében. Az a tény, hogy 20 esztendőn keresztül futballozott a legmagasabb szinten és 37 évesen is úgy tudott harapni a pályán, mintha az ifjonti hév nem hallt volna ki belőle, szinte példa nélküli.

A Nem Repülő hollandi valamint az Isten becenevekkel is felruházott támadó 1969. május 10-én született Amszterdamban. 12 évesen került az Ajax akadémiájára, ahonnét 1986-ban került a felnőttcsapatba. Első idényében van Basten helyetteseként már több mint 20 mérkőzést játszott az idény kEK valamint kupagyőzelemmel záró csapatban. Ahogy egyre inkább rutinosabb lett, úgy lett egyre inkább meghatározó játékosa az Ajaxnak.  1990-es éve vízválasztónak számított karrierjében, ekkor szerezte meg pályafutása első bajnoki címét, valamint megválasztották az idény legjobb fiatal játékosának is. fantasztikus őszi teljesítménye miatt bekerült a holland válogatottba is. Leggólerősebb időszaka 1990 és 1993 közé datálható, mikor zsinórban háromszor ő lett az Eredevise gólkirálya valamint kétszer az idény legjobb játékosának is megválasztatott.  Bár egyénileg a csúcson volt, csapatával ebben az időszakban egy kupát sikerült begyűjtenie, utolsó amszterdami mérkőzésén.  Alapembere volt az 1992-es EB elődöntőig menetelő, majd ott világszenzációt keltve Dániával szemben alulmaradó Oranjénak. A svédországi kontinensviadal meghozta számára a világhírt, hiszen 3 találatával Riedle és Brolin társaságában megszerezte a gólkirályi címet.  Bár már 92-ben nagycsapatok sora kereste meg, csak 1993 februárjában vált biztossá, hogy elhagyta Hollandiát.  Az  Internazinale csapatában nem igazán találta önmagát, nem érezte jól magát Milánóban, és nem is igazán feküdt stílusának az olasz bajnokság miliője. Első kék-feketében töltött idényében UEFA kupát nyert, valamint minden frontot beleértve 25 góllal segítette új együttesét. A 92-es és 93-as évben előbb második, majd harmadik helyen végzett az év végi Aranylabda szavazáson.  Második idénye viszont katasztrofálisra sikeredett. Amikor 1995 nyarán 7 millió fontért leigazolta az Arsenal, mindhárom fél jól járt: A londoniak igazoltak egy klasszis csatárt, az Inter megszabadult a hollandtól, Bergkamp pedig elhagy hagyta Milánót.   A két idény között természetesen ott volt az amerikai világbajnokságon, ahol 3 találattal segítette a Brazília ellen elvérző csapatát.  Amikor leigazolták, Londonban sokan kétkedtek, hogy mire lesz is jó a holland támadó, de a kételyek hamar elillantak. A szurkolók szinte azonnal imádni kezdték, ő pedig gólokkal, passzokkal hálálta meg a szeretetet.  Első idényében rögtön beleszokott a közegbe és 16 góllal tette le névjegyét.   Természetesen vezére volt az Euro96-ra kijutó Oranjénak, ám az angliai tornára nem tudta átmenteni góllövő formáját, így egy találattal, valamint a negyeddöntőbeli kiesés okozta csalódottsággal zárt.  Az Ágyúsoknál legjobb idénye az 1997/1998-as volt, ekkor szerezte a legtöbb gólt többször is ő lett a hónap játékosa, valamint bajnoki címet és FA kupa győzelmet ünnepelhetett. A franciaországi világbajnokságon is briliánsan játszott, góllal segítette csapatát Korea és Belgium ellen is, majd Jugoszlávia és Argentína ellen az utolsó percben szerzett létfontosságú gólt a továbbjutás szempontjából.  Utóbbi találata, amely során hülyét csinált az argentin védőkből és a kapusból a Mundiál egyik legszebb találata volt.  A hollandok végül negyedikek lettek, miután ismét Brazília ellen véreztek el.  Az Arsenal edzője Arsene Wenger egyre inkább a szélre irányította a hollandot, aki így inkább az összjátékban, mint sem a befejezésben jeleskedett.  Egyre inkább sérülések gyötörték, és Henry érkeztével úgy tűnt kissé megkopik a fénye, de messze nem volt így. Mikor egészséges volt fantasztikus kettőst alkotott a franciával.  A 2000-es évére leginkább az elveszített bántetőpárbajok nyomták rá a bélyegüket.  Csapata a Galatasaray ellen veszítette el az UEFA kupa döntőjét, míg Hollandia a hazai rendezésű EB-n maradt alul Olaszországgal szemben a büntetők során.  Ez volt Dennis hattyúdala a válogatottól, utolsó nagy tornáján nem lőtt gólt. 2002-re ismét formába lendült,  újra kihagyhatatlan lett az Arsenálból és az év végén bajnoki címet, valamint kupagyőzelmet ünnepelhetett. 2003-ban tagja volt a kupában ismétlő. ám a bajnokságot végül elbukó Ágyúsoknak.  2004-ben az Arsenal szinte példátlan tettet vitt véghez, mikor veretlenül nyerte a bajnokságot, Bergkamp 4 góllal segítette csapatát, ebben az évben egyszer megválasztották a hónap játékosának. Wenger ekkor tette azt a kijelentését, miszerint, ha csatára fél a repüléstől, akkor hajózzon a Temzén.   Mivel a 2005-ös év végén lejárt a szerződése úgy készült, hogy ez lesz pályafutás utolsó idénye.  Áprilisban azonban 2 gólt lőtt, valamint 2 gólpasszt adott az Everton ellen, és a szurkolók követelésének eleget téve, még egy évvel meghosszabbították a kontraktusát.  2005 májusában 67 percet játszott a Manchester United elleni FA kupa döntőn, amelyet csapata büntetőkkel nyert  meg. 1 évvel később az Arsenal két legendájától is búcsút vett, hiszen 93 év után elhagyták a Highbury stadiont, valamint Bergkamp is visszavonult.  Utolsó szezonjában az Arsenal bejutott a Bajnokok ligája fináléjába, ám a holland csupán a padról nézhette, ahogy a Barcelona legyőzi csapatát.  Visszavonulása után sem szakadt el teljesen a profi futballtól 2011 óta barátja, és egykori harcostársa Frank De Boer segédedzője, az Ajaxnál.

Pályája során számtalan gyönyörű gólt szerzett ezek közül osztanék meg hármat:

1. Argentína ellen (1998)

2. A Newcastle ellen (2002)

3. Az Everton ellen (2005)