MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...

Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.

Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...

Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.

Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ok izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.

Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe’,
Majd kihúzunk mi belőle!

Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jöjjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.

Azt a jó tanácsot adom,
Jöjjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.

Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se’ kell,
Még a pipánk sem alszik el!

Undorító közhely, de a legigazabb, hogy senki sem volt olyan hatással a XIX. századi magyar költészetre, mint a ma 165 éve eltűnő Petőfi Sándor. Szerelmi lírája mellett leginkább forradalmi költészete miatt marad fönn az utókor szép emlékezetében. A Nemzeti dal, vagy az Egy gondolat bánt engemet című verseket mind tanítják az iskolában ezáltal generációról-generációra terjed Petőfi szellemisége.  A költő gyenge alkata miatt nem lehetett katona és nem is harcolt,  így jobb híján hadi tudósítóként vett részt a szagvadságharc eseményeiben.  Fontos szerepe azért így is akadt, ő volt az aki költeményeivel lelkesítette és tűzben tartotta a katonákat, illetve a magyar közvéleményt. Ha Petőfi harcról szóló képzeteit akarjuk megismerni, akkor nincs is eklatánsabb példa a fent idézett versnél.  

Az első versszak egyértelmű expozícióként szolgál, amelyben leírja, hogy mit is akar szerinte az Osztrák császárság. A második versszakban már ellenkezik, akárcsak mondjuk a nemzeti dalban, hogy aztán mi nem nem fogjuk tovább nyögni a rabigát, amelyet a "német"ránk akasztott.  A harmadik versszakban már az osztrákok lehetséges csapását boncolgatja, majd konkrétan lefitymáló kifejezést tesz az ellenségre, miszerint maximum az anyjukat foglalják el, de nem a hazánkat. Petőfi patriotizmusa leginkább ebben a sorban tükröződik, mikor lánglelkűen nem túl irodalmi stílusban beszél arról, hogy a Haza nem eladó.  Majd tovább fojtatja az osztrákok gyalázását, mondván ők gyávák, majd mi megmutatjuk nekik, hogy hol lakik az Isten.
Ezután konkrétan halálosan fenyegeti az eddig itt élő osztrákokat, hogy vigyázzanak, vagy a magyar nép könnyen a másvilágra fogja küldeni őket.  Az utolsó két versszak összekapcsolódik, ekkor már ténylegesen arról beszél (jó magyar szokás szerint), hogy  
az osztrák nem ellenfél egy olyan népnek, mint a magyar.

A vers többféleképpen értelmezőzhető. Ha a költészeti szempontból nézzük, akkor tökéletesen kanonizálható a forradalmi versek közé, és le sem tagadhatná Petőfi, hogy ez az ő tollából származik.  Ha radikális szempontból nézzük akkor értelmezhető hazafias versként is ,amely szerintük azt az örök érvényű tézist állítja fel, miszerint senki sem tudja majd elfoglalni a hazánkat. (Nem hiába szavalják Jobbikos rendezvényeken, és nem hiába dolgozták fel nemzeti radikális rockegyüttesek, kissé aktualizálva.) Ha viszont a puszta tényeket nézzük, akkor ez uszítás és kimeríti a gyűlöletbeszéd fogalmát. Természetesen tisztelem Petőfit és szerintem sem eladó a haza, de ez már túl megy egy bizonyos határon.