Tudtam, hogy egy életre szóló élménnyel leszek szegényebb, ha pénteken nem látogatok ki Letenyére, és nem nézem meg Deák Bill Gyula koncertjét

. Közel 5 éve vagyok tisztelője a magyar blues koronázott királyának, és végre alkalmam volt személyesen is látni őt. Gondolom nem kell mondanom, hogy megvolt a bizonyos élmény.
Ő az, aki mindenfajta titulusra, minden fajta dicséretre, amit valaha kapott rászolgált, és megmaradt annak, ami volt, egy egyszerű kőbányai fickónak.  Mikor Chuck Berryvel lépett fel, az öreg Chuck egyszerűen csak a "legfeketébb hangú fehér embernek nevezte", és igen ha az ember nem hallott még egyetlenegy Deák Bill dalt sem, és mondjuk hallja a Kőbánya blues-t a rádióban (Már, ha van olyan rádió, amelyik szíveskedik leadni) nyugodtan hiheti azt, hogy ez a hang nem egy fehér emberből jön. :)
A rendezvény szervezője úgy konferálta be a művészt, hogy ő az aki nem eladó, és ez pontosan így van.  Ő volt az az énekes, akit felkértek az X faktor és a Voice zsűrijébe is, és ő nem vállalta el a felkérést, mivel szerinte azzal csak lerombolná azt amit eddig elért. Ez az a magatartás, amit én önazonosság alatt értek.  Az István a király óta gyakran illetik a Rocksámán jelzővel is, és itt sincs vita. Az eredeti mű "Áldozatunk fogadjátok" című dalában konkrétan van egy pillanat, amikor a hangjával eléri azt a katartikus pillanatot, hogy az ember elhiszi, hogy  ő bizony képes az istenekkel kommunikálni. Ez a  sámáni szerep bizonyosan a mai napig rajt maradt, és nem is mond ellent neki a mai napig.

És, hogy milyen volt a koncert? Röviden szólva: Felért három adrenalinbombával. Az eleinte kissé csapnivaló hangosítás, és néhány illuminált állapotú néző ellenére is pazar szórakozás volt. Bill kapitány immár 66 éves, de komolyan mondom olyan formában tolta végig, a majd másfél órás műsort, mintha épphogy betöltötte volna a 40-et. Tudtam, hogy a nemzet Gyulájának hatalmas szíve van, de arra amit tapasztaltam, nem is számítottam. Minden dala után legalább tízszer megköszönte a közönségnek a tapsot, és méltatta a zenekarát a Deák Bill Gyula Blues Bandet. Az FTC iránti rajongásáról közismert művész, nem egyszer éltette kedvenc csapatát is. (Mindenkinek van egy ici-pici hibája :) )  A koncerten felcsendültek dalok az újabb albumairól, de nem maradtak el, olyan klasszikusok sem, mint a Felszarvazottak balladája, a Kastély a hóban, vagy a Rossz vér. Az előadás végére aztán olyan általa jegyzett Hobo Blues Band   dalok is előkerültek, mint a Kőbánya Blues, a Kopaszkutya, vagy az általam legjobb HBB dalnak tartott Hosszúlábú asszony. Mint már említettem a Rocksámán szerepköre immár végleg rajtamaradt, és ennek eleget téve előadta az Áldozatunk fogadjátok valamint a Véres kardot hoztam című dalokat az István a királyból, számomra ezek jelentették a koncert csúcspontját.

Zárszóként annyit tudok mondani, hogy Deák Bill Gyula az igazi nagybetűs Előadóművész, aki olyan mint a jó bor, ahogy múlnak az évek, egyre nemesebb, és jobb lesz. Remélem hamarosan láthatom élőben egyik aktuális koncertjét.