Ha van olyan műfaj, amelyből minden tévével rendelkező ember látott már legalább egy epizódot, akkor az a telenovella. Bár egy határozottan női műfajról beszélünk, ezen sorozatok megtekintésével sajnos a férfiaknak is szembesülnie kellett. Véleményem szerint a szappanoperákat 12 év alatti lányoknak, és 45 év feletti asszonyoknak találták ki, és a férfi nem tehet mást, mint a lánya/felesége/édesanyja/nagymamája iránti tiszteletből nem kapcsolja ki a tévét, hanem végigszenved egy adott epizódot.

Jól jellemzi a magyar állapotokat, hogy a 80-as évek végén amit a tengerentúlon a szituációs komédiák jelentettek, az nálunk a szappanoperák képében testesült meg. Egyik sem a televíziózás nemes műfajai közé tartozik, ám mégis mérhetetlen a különbség a két műsortípus között. Ezek a szériák valósággal megfertőzték a magyar népet, akik valósággal zabálták az új addig még sohasem látott, és nyugatinak hitt műsorformátumot. Hogy a műfaj antikulturális hatásait átérezzük, elég csak a legendát felidézni, mikor is a magyarok pénz gyűjtöttek Isaura, a Rabszolgasors című sorozat hősnőjének felszabadítására. Mikor először meghallottam ezt a történetet, majdnem lefordultam a székről a röhögés miatt. Akkor még nem gondoltam bele ,hogy mennyire is jellemző képet festett ez a sztori ezen műsorok hatásáról, és a magyar néplélekről.  Azóta eltelt majd 30 év, szüleink rendszert váltottak, a televízióadók spektrumaévről-évre növekszik, ám ez a műfaj valósággal kirobbanthatatlan a délutáni műsorsávból. 2014-ben egy városi család, ahol több televízió van azt néz amit akar, és ha kellően szofisztikált ízléssel rendelkezik nagy ívben elkerüli az ilyen műsorokat. Nagy probléma azonban, hogy a falvakban élő idősasszonyoknál jó ha 6 csatorna van, és "Juci néni" inkább választja a Csók és szerelem 146. részét, mint a politikai hírműsort, vagy a sportközvetítést. Mint tudjuk, hogy arra van igény, amit adnak, és emiatt is olyan sikeresek a telenovellák a mai napig.
Sokan szidják a romantikus filmeket, mondván, hogy gyerekesek, klisések, és lekicsinylik a nézőiket. Ez részben igaz, ám nem szabad arról megfeledkezni, hogy néha igazán remek filmek készülnek a témában, amelyek el is ütnek a klisétől. Ezzel a műfajjal viszont nem ez a helyzet, ezek ténylegesen X+1-szer ismételhetőek, és a célközönség (kisnyugdíjasok, gyereklányok ) többsége nem fog a második sorozat megtekintése után rájönni a formulára, hanem ugyanúgy izgul a hősökért, újra és újra, és újra. A lényeg, hogy a befogadó azonosuljon a hősökkel, és késztetést érezzen a következő epizód megtekintésére.

Az alapkoncepció még egy olyan 20 éves fickónak is levágható, aki alig nézett ilyen sorozatokat, és azt is csak azért, mert nem volt külön tévéje, és szeretett volna a nagymamával vagy az anyjával tévézni gyerekként. :) Szóval körvonalakban összegyűjtöttem, mi kell egy "jó" és sikeres szappanoperához"

- A helyszín általában Argentína, Kolumbia, Mexikó vagy Venezuela.
-A főcímdalban hangozzon el a sorozat címe.
- Bár ez csak a magyar fordításra vonatkozik: A címben szerepeljen: a szerelem/angyal/szolga/árva/könny/szerető szó.
-A történet egy 20-30 év közötti nő szerelmi életéről szóljon.
-A férfi/női főszereplő veszítse el régi szerelmét az első epizódban.
-Az új szerelem az első epizód végén megtalálja a hősöket, a szerelem első látásra történjen.
-A szerelmespár eltérő társadalmi osztályból származzon.
-A bimbózó szerelmet ne nézze jó szemmel a férfi családja.
-A szerelmesek útjába a 10. rész körül legyőzhetetlennek tűnő akadály gördüljön.
-A női főszereplőnek valamilyen ok miatt hozzá kell mennie valakihez, akarata ellenére.
- A férfi főszereplőt egyéjszakás kalandjuk után a női antagonista zsarolja meg, hogy van egy közös gyerekük. (Akár az övé a gyerek, akár nem.)
- Bár a sorozat tele van intrikával, de maximum 4 főgonosz van (általában 2 nő, 2 férfi).
- Ezen főgonoszok mindig az utolsó 10 epizódban hallnak vagy bolondulnak meg.
-A sorozat mértani közepénél úgy tűnik, hogy a két főszereplő rájön, hogy szeretik egymást, ám nem lehetnek együtt különböző okok miatt.
-Az egyik főszereplőről kiderül, hogy nem  az az anyja/apja, akit annak hitt.
-Az egyik antagonista karakterről kiderül, hogy a főhős anyja/apja/testvére
-A szerelmesek elől az utolsó 10 epizódban úgy tűnik, hogy minden akadály elhárult, egy gonosz karakter mindig az utolsó 3 rész valamelyikében leli halálát, általában az eljegyzésen vagy az esküvőn.
-Kell pszichopata karakter, aki szerelmes valamelyik hősbe.
-A két főszereplő esküvője mindig a sorozat utolsó 20 percében zajlik le.

Idáig csak szidtam ezeket a műsorokat, ám egy valamiről nem lehet megfeledkezni, ez pedig a trash effektus.  Ezek a műsorok ugyanis újradefiniálták az annyira szar, hogy az már jó fogalmát. Egy fárasztó nap után ugyanis, némi alkoholos segédanyaggal vagy anélkül, és jó nagyadag cinizmussal ezen a műsorok egyetlen epizódján ugyanis annyit lehet röhögni, mint más viccesnek szánt sorozatok egész évadán. És itt nem áll fent az Éjjel nappal Budapestnél tapasztalt jelenség, vagyis, hogy a műsor eleve hulladéknak készült, ezeket nagyon is komolyan gondolták.
Videólinket nem osztok meg, a Youtube amúgy is tele van ilyen 2-3 perces szösszenetekkel.