Hányszor hallja az ember egy nála idősebb hozzátartozójától, hogy bezzeg régen mennyivel jobb volt minden. "Jobbak voltak az életkörülmények, a tv műsorok, és a reklámok is." Az elsőről nem tudok nyilatkozni, a netes archívum alapján a kettes pont stimmel, na de a hármasnál bizony kilóg a lóláb. Tény, ma is szar a reklámok nagy része , de, hogy a Youtube-on fellelhető videók alapján ez 30-40 évvel ezelőtt is így volt.  Az, hogy valaki ezeket a hirdetéseket jónak nevezi maximum a rózsaszín szemüvegen keresztül látott nosztalgiának tudható be, nem egyébnek. (És különben is ki az aki leszarozná a gyermekkorát, vagy fiatalságainak esztendeit.)
Gondolkodtam arról, hogy a "Cipőt a cipőboltból", vagy a "Kedvencem a vajas kenyér" elnevezésű torzszülöttekről is szót ejtek, ám a hurkareklám mindent visz.   Itt ugyanis nemcsak az gagyi, hogy egy általános fogyasztási cikket reklámoznak, hanem a nézőt bizony három napon túlgyógyuló audiovizuális ingerek is érik.
Az, hogy elénekelnek egy gagyi reklámszignált még oké, a korszak reklámfilmjeinek mindegyikében ez megtörtént.Az már nagyobb probléma, hogy mindezt olyan orgánummal is megteszik, amelyhez képes a rajzfilmegerek hangja Pavarottiéhoz fogható.
A képi világ viszont valami förtelem, egy szó van rá: Állatias. Az ahogyan itt a 40 másodpercben viselkednek a szereplők, és ahogy vadállat módjára zabálják a hurkát. (Hozzáteszem valaki) puszta kézzel), túl megy egy bizonyos határon. 40 másodperc alatt a hurka misztifikálását látjuk, amelynek "méltó lezárása" a felkiáltás, valamint a véres májas szó ismételgetése. Nem éltem az előző rendszerben (Hála az égnek.), de a látottak alapján ez a reklám a prosztóságot, és szocialista embertípust   mutatta be, úgy ahogy arról a vezetés csak álmodhatott. Azért mindent elmond az ország helyzetéről, hogy sokan ezt a korszakot sírják vissza.