Vasárnap reggel, egy drámai futammal befejeződött a tizedik (Ha az 1987-es idény nem számoljuk.) idénye a Túraautó világbajnokságnak. Az idei év sajnos már akkor eldőlt, amikor az FIA egy évvel előre hozta a szabályváltoztatásokat, hozzásegítve a tavalyi évet végigtesztelő Citroent egy ledolgozhatatlan előnyhöz. Mégsem mondanám, hogy az idei szezon a legnyomasztóbb Chevrolet által dominált esztendőket idézte, hiszen a francia márka képviselőit a második félévben nemegyszer-nem kétszer sikerült legyőznie a Honda, a Chevrolet és a Lada pilótáinak.
Bejegyzésemben néhány sorban véleményt mondanék az idei évet domináló pilótákról, az értékelés teljesen szubjektív.

1. José Maria Lopez: A tavaly Argentínában berobbanó Pechitóról egy évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán a világbajnokság mezőnyében láthatjuk-e. Mikor januárban a Citoren bejelentette, hogy az argentin versenyző kapja az egyik C-Elysée-t, nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy harmadik számú pilótának szerződtetik Lopezt. Finoman szólva sem így történt, Marokkóban rögtön nyerte az időmérőt, majd lépéselőnybe került Miullerrel szemben, amelyet a szezon végiig szinte mindig növelni tudott. Ausztriától kezdve dominálta igazán a bajnokságot, hiszen innentől Peking kivételével minden hétvégén legalább egy győzelmet aratott, és már Japánban eldöntötte a bajnoki cím kérdését. Tökéletes évét semmi sem árnyékolta be, sohasem hibázott, (Moszkvában a technika babrált ki vele.), csapattársainál pedig általában 2-3 tizeddel is gyorsabb volt. 10 győzelme közül (abszolút rekord), kiemelkedik hazai duplázása, és a franciaországi sikere, amikor az utolsó helyről győzött. Nemcsak, hogy a legjobb autót vezette az idén, de ki merem jelenteni, hogy ő a legjobb pilóta is a jelenlegi mezőnyben. 10/10

2. Yvan Muller: Egy bajnoki második helyet nem kell magyarázni, ám a 126 pontos lemaradásra nincs mentsége. Tavalyi dominanciája eltűnt, és olyan hibákat vétett, amelyekhez nem szokhattunk hozzá egy négyszeres világbajnoktól. (Elsősorban a szlovákiai kiugrásáról beszélek.) Belgium óta folyamatosan alulmaradt Lopezzel szemben (győzelmek terén mindenképpen.), és az idény végére meglehetősen motiválatlanná vált. Véleményem szerint alig várta a szezonzárást, és csak a jövőre koncentrálhat. Egyetlen öröme az lehet, hogy az év elején apuka lett, sokan ezzel magyarázzák viszonylagos lassúságát. 10/7

3. Sebastian Loeb: Azzal a nem titkolt céllal érkezett a WTCC-be, hogy világbajnok legyen, ám ez az álom még nagyon messze van.  Marokkó után vezette  a bajnokságot, és sokan Muller kihívóját látták benne, ám ez elmaradt, tekintve, hogy Szlovákia óta egyszer sem sikerült győznie. Pufogtathatnám azt a tényt, hogy nehéz volt átszoknia a pályaversenyzésre, ám egy többszörös GT világbajnoki futamgyőztesről, és egy Le Man-si 2.-ról ezt nehéz elhinni. Számtalanszor beleszürkült a mezőnybe (Michelisz nemegyszer győzte le nagyon simán.), és általában görcsösen akarta a sikert.  A szezon mélypontja volt a Citroen számára, amikor Kiütötte Mullert.  10/6

4. Michelisz Norbert: A magyar nép bajnoka ismét bebizonyította sziporkázó tehetségét, a magyar autósport legnagyobb sikerét elérve. Norbi azáltal, hogy legyőzte a gyári Hondákat az év végén, példátlan tettet vitt évhez, hiszen a WTCC-ben privát pilóta még sohasem győzte le gyári támogatással ellátott márkatársait.  Az idény nem indult számára túl jól, hiszen Marokkóban kikellet hagynia egy futamot, Franciaországban esélytelen volt a Citroenekkel szemben, hazai pályán a technika babrált ki vele, Belgiumban Monteiro zökkentette ki a ritmusból, Moszkvában pedig elkopó abroncsai miatt mondhatott le a dobogóról. Az európai szezon véggesztével aztán ő lett a mezőny legjobb Honda pilótája, az edzéseken és az első futamokon is szinte kizárólag ő végzett a legelőrébb a márka képviselői közül. A kontinensen kívüli versenyeken ő volt az egyike azon keveseknek, akik a Citroenekkel is fel tudták venni a versenyt, és ebben az időszakban Lopez után ő szerezte a legtöbb pontot. Idén 4 ragyogó dobogós helyet szerezett, a tavalyi héttel szemben, ám mivel minden futamot pontszerzőként fejezett be, az előrelépés nem maradhatott el. A tél nagy kérdése, hogy marad-e a Zengő Motorsportnál, vagy esetleg átül valamelyik gyári Hondába. Biztos vagyok benne, hogy jövőre is a maximumot fogja kihozni az autóból, és a Hungaroringen ismét lelátókat tölt meg teljesítményével. ?) 10/8,5

5. Tiago Monteiro:  Úgy tűnt véget vetett a rá jellemző pechszériának  és az idei évben átveheti a vezérszerepet a gyártón belül. Több dobogóval, és jelentős pontszerzéssel nyitotta az évet, a Hungaroringen konkrétan mindenkénél több pontot gyűjtött, két pódiumának köszönhetően. Az idény végére aztán sokszor a saját hibájába esett, hiszen számtalanszor játszott a fordított rajtrácson való pole megszerzésére. (Általában sikertelenül.) Makaóban az idény startját mutatta  be, ám mivel a második futamon autója meghibásodott, be kellett érnie az ötödik hellyel.  
10/7

6. Gabriele Tarquini: 2009 világbajnoka stabil szezont tudhat maga mögött, a Honda pilótái közül ő mondhatja magának a legtöbb dobogós helyezést. Idénye katasztrofálisan kezdődött, hiszen Marokkóban mindkét versenyt kihagyni kényszerült, és ez a "dupla nullázása" jelentős lépéshátrányba sodorta közvetlen riválisaival szemben. A szezon második felében, hasonlóan csapattársához, ő is a fordított rajtrácsban bizakodott, és ennek eredményeként Suzukában győzelemre is vitte autóját a Honda vezérkar megelégedésére. Makaóban az idény egyik hőstettét vitte véghez, hiszen betegen, kettős látással küzdve ért fel a dobogóra. Idősebb kora miatt a jövője kérdéses, ám nem úgy tűnik, mint aki vissza akarna vonulni, 10/7,5

7. Tom Coronel: Az ő szezonkezdésére is nyugodtan használhatjuk a borzalmas jelzőt, hiszen Marokkóban kétszer önhibáján kívül fejezte be idő előtt a futamot, Franciaországban pedig el sem tudott indulni Ezt követően a rá jellemző stabilitást láthattuk, ha akciót akart látni az ember, általában az ő Chevijét kellett keresni. Az év során többször is felállhatott a dobogóra, ám győzelmi esélyét Pekingben nem tudta győzelemre váltani. Ő az a pilóta aki rájött, hogy nem elég gyors ahhoz, hogy önerőből legyen ott a legjobbak között, így az elmúlt évekhez hasonlóan szinte mindig a 8.-9.-10. starthelyekre apellált az időmérők során. Vele találkozhatunk a leghamarabb 2015-ben, hisze ikertestvérével indul a Dakar ralin.  10/6,5

8. Tom Chilton: Amit tavaly gondoltam róla, mondván, hogy egy átlagos képességű úri fiú, aki a papa bankszámlájának köszönhetően van ott a mezőnyben, visszavontam. Az idősebb Chilton fivér az idén bebizonyította, hogy helye van a világ legjobbjai között, és egy nem túl ütőképes technikával is képes a jó eredmények elérésére. Folyamatosan gyűjtötte a pontokat, idénye megkoronázása a Pekingben elért pole pozíció, és futamgyőzelem, valamint a suzukai második hely volt.  10/7

9. Gianni Morbidelli: 2006 után tért vissza a WTCC mezőnyébe, és ami akkor nem jött össze az Alfával, most egy Chevrolettel valóra váltotta. Az idény során kiegyensúlyozottan teljesített, olyan kiugró eredményeket is felmutatva, mint a salzburgi rajtelsőség, vagy a magyarországi második futam megnyerése. (Ahogy tartotta Monteirot, örök emlék marad.) Nem ő volt az aki a legizgalmasabb manővereket mutatta be, ám a pontszerzők között szint valamennyiszer megtaláltuk a nevét. Véleményem szerint a sorozat érdeke is, hogy jövőre is a mezőny tagja legyen ez a tehetséges, és szimpatikus örökifjú.  10/7

10. Robert Huff: Huffy tavaly csodát tett a SEAT-tal, idén pedig csak fokozta 2013-es teljesítményét a Lada volánja mögött. Az orosz gyártó bő 2 másodperces  hátránynál kezdte a szezont, ehhez képes már az a teljesítménye is lenyűgöző volt, hogy Franciaországban (szakadó esőben), egészen az ötödik helyig előrelépett. Argentínában szerzett második helyénél úgy hittük nincs tovább, ám Pekingben sikerült  megnyernie a  második futamot, Coronellel szemben. Makaóben pedig az elmúlt évekhez hasonlóan ellenállhatatlan volt, és a szezonzárón tankönyvbe illő módon védekezve, győzött.  Ha a gyártó új típusa a Vesta beérik, nem lesz kérdéses, hogy számolni kell vele.
10/9

11. Mehdi Bennani: Sokan hőbörögtek, hogy ő kapta a negyedik Hondát, és nem is ok nélkül. Nem tartom tehetségtelen pilótának, ám képességei alapján messze nem a második legerősebb gyártónál lenne a helye. Hazai pályáján egymaga tette tönkre Coronel futamát, amiért utólag kizárták, a szezon során pedig nem egy hétvégén tűnt el teljesen a mezőny közepében, hátsó traktusában.  Sanghajaiban aztán megdöbbentette a világot amikor sikerült győznie, ám ez a siker a szakértők szerint mindössze kifutott eredmény tőle.  Ő rendelkezik a legstabilabb anyagi kerettel, mivel atyai jó barátja Marókkó királyának. 10/6

12. Hugo Valente: Vele kapcsoltban is kénytelen voltam felülvizsgálni álláspontomat, hiszen nem nyújtott annyira rossz teljesítményt, mint azt vártam. Összesen háromszor léphetett fel a dobogó alsó fokára, ám ezeken az eredményein kívül nem igazán lehet büszke az idei évére. Többször hibázott, mint bárki más, általában csak a második futamokon villogott, és a rajtjai szinte mindig kriminálisan rosszak voltak. Ahhoz, hogy valóra váltsa álmát, vagyis, hogy egy gyári üléshez jusson, legalább a márkatársait illene állandó jelleggel legyőznie.
10/5,5

13. Ma Qing Hua: Nyilvánvaló, hogy a Caterham egykori tesztpilótája nem a két szép szeméért kapta meg a világbajnok márka negyedik ülését. Összesen öt beugrása meglehetősen hektikus végeredménnyel zárult, hiszen hazai pályán még a Q2-be való bejutás is nehéz volt a számára, Moszkvában viszont simán nyerte a második futamot. Legjobb teljesítményét mégis Sanghajban nyújtotta, amikor az első versenyen szerzett egy második helyet. Stabil háttere miatt az egyik privát Citroen várományosa:
10/5,5

14. Dusan Borkovic: A szerb pilóta hamarosan Michelisz Norbihoz hasonló személyi kultuszt mondhat magáénak szülőhazájában.  A kosarastermetű pilóta remekül debütált, hiszen a marokkói időmérőn rögtön a legjobb 5 közé kvalifikálta magát, ám a hasonló eredmények ezután elmaradoztak. A futamok jelentős részét be sem fejezte, vagy ha igen, nem sikerült pontot szereznie Az utolsó hétvégéken aztán magára talált, Japánban még a dobogóra is felállhatott, ám az idényt savanyú szájízzel kellett zárnia, hiszen kézsérülése miatt nem lehetett ott Makaóban
10/5,5

17. Franz Engstler: Úgy gondoltam a TC2-es kategória első (és egyben utolsó) bajnoka is megérdemel néhány szót. A nagypapakorú német versenyző uralta a WTCC másodosztályát, a futamok 95 százaléka az ő kategóriagyőzelmével zárult. Bár bő három évtizede van az autósportban, őt immáron csapatvezetőként könyvelhetjük el, akinek hobbija a sport, és aki a lehető legtöbbet hozta ki magából WTCC-s pályafutása során. (futamgyőzelem, Yokohoma kupa 3. hely, és ez a kisvilágbajnoki cím.) Idén, ha a körülmények úgy engedték, értsd elég TC1-es versenygép esett ki előle, többször is pontot szerzett, sőt Makaóban legyőzte Renéé Münichet is.  (honfitársát egyfajta parafrázisaként tartom számon.) Jövőre már biztosan nem látjuk a mezőnyben, hiszen tegnap óta fix, hogy a TC3-as világsorozatba szerződik, ahol egy Volkswagennel próbálja majd móresre tanítani a fiatalokat. (Az autósport egyik leghosszabb munkakapcsolata szakad meg az ő illetve a BMW különválásával.)
10/6

A tavalyi év pilótáinak értékelése: http://tiborvilaga.blog.hu/2013/12/08/wtcc_2013_a_meghatarozo_pilotak_ertekelese