W.H. Auden: Temető blues

Állj meg óra, hallgass telefon!
Kutya, ne örvendj ízes csontokon!
Csendet most zongora, s puffogó dobok!
Hozzák a koporsót- jöjjetek gyászolók.

Szálljon az égre a gép, és sírja el ott,
Vésse az égre a hírt: Ő halott.
Fehér galambnyakat gyászszalag övezzen,
A rendőr is fekete kesztyűt viseljen.

Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos munkahét, pihenő vasárnap,
Éjjelem, nappalom, szavam és énekem.
Hittem, örök a szerelem. Tévedtem.

Nem kell már a csillag, kinek ragyog?
Oltsátok ki a holdat, takarjátok el a napot!
Kiszáradhat az óceán, elpusztulhat az erdő.
Úgysem hoz már semmi jót a jövendő.

Nemrég újranéztem a Négy esküvő és egy temetés című filmet, (amelyet a 90-es évek legjobb romantikus komédiájának tartok. ), és rá keltet jönnöm, hogy bármennyire is a vígjáték műfajba sorolható alkotásról van szó, ehhez az alkotáshoz köthető a „romkomok” történelmének egyik legjobb drámai jelenete is.

Aki látta a filmet, nyilvánvalóan tudja, hogy a temetés jelenetről beszélek, és soha nem is felejti, ahogyan az egyik mellékszereplő Matthew ezzel a verssel búcsúzik a partnerétől.
14 évesen láttam a filmet először, de ez a verset egy életre megjegyeztem.
Véleményem szerint Auden művénél nincs is eklatánsabb vers, amellyel el lehet köszönni egy számunkra fontos embertől, hiszen ez az egyik legszebb sirató, amit valaha papírra vetettek.

Az első két versszakban még csak a keserűséget érezzük, amit az elbeszélő az egész világra ki akar vetíteni, mondván mindenki osztozzon a gyászban. A harmadik versszak a mű legromantikusabb része, ekkor tudjuk meg, hogy mit is jelentett a szavaló számár az elveszített személy, és milyen (szerinte) csodálatos életük is volt közösen, ám végül a halál közbeszólt.
Az utolsó versszakot már a keserűséggel vegyült világfájdalom jellemzi, mikor is az elbeszélő már nem is hisz semmiben, úgy érzi szerelme nélkül élete értelmét vesztette, az utolsó sorokban tapasztalható már-már apokaliptikus képek a költő lelki világát jellemzik, a depresszív lezárás csak tovább fokozza azt a szívet tépő hangulatot, amelyet Auden versének olvasása közben érezhetünk.


(Kerestem magyar nyelvű videót a versről, de az említett filmjelenetet törölték, így jobb híján feltöltöttem a Soundcloudra a saját szavalatomat, amiért elnézést kérek. Amit találok magyar nyelvű videót, a feltöltést eltüntetem.)