Február 17.: 14 éve történt: Magyarországon bemutatták az Amerikai szépség című filmet
Nálam nem kérdés, hogy Sam Mendes az utóbbi évek legjobb brit rendezője. Nem vállal el minden felkérést, ám amikor dolgozik a legjobbat hozza ki az adott alapanyagból ahogy azt Kárhozat újra, vagy a Skyfall esetében is tapasztalhattuk. Ám hiába rendezett jobbnál jobb filmeket, első mozija mindenképpen kiemelendő az életművéből. Teljesen ismeretlen angol direktorként, két tv film rendezőjeként kérték fel arra, hogy készítse el az Amerikai szépséget.
Itt az amerikai álom maró kritikájával találkozunk, ironikus, hogy ezt pont egy angol fiatalember tudta ilyen magas színvonalon megvalósítani. És ami még jobban mutatja Mendes rendezői nagyságát az az, hogy úgy tudta interpretálni a sztorit, hogy az ne csak Amerikában, hanem itt Európában is örök érvényű tanulságokat fogalmazzon meg.
Már maga a cím is két értelmű, egyszerre utal arra a fiatal lányra, akibe a főhős beleszeret, illetve az amerikai álomra. Nem is biztos, hogy Lester szereti ezt a lányt, egyszerűen csak újra fiatalnak akarja érezni magát, aki nem akar rájönni, hogy eltelt az életéből 42 év, és élete tulajdonképpen egy fabatkát sem ér. a film valamennyi főszereplője keresi azt a bizonyos szépséget, ki valós, ki átvitt értelemben. Lester ugye a lányban találja meg, felesége az amerikai álmot hiszi szépnek, a fiatalok az élet apró dolgaiban találják meg amit keresnek. A film igazából Lester és felesége Carolyn világnézetének párharcáról is szól. Egyik oldalon a szabadelvű, és a társadalmi konvenciókat félrelökő férfi, míg a másikon a megfelelési kényszerben szenvedő asszony áll. Így válik a történet egy igazi egzisztencialista drámává.
Lester Burnhamet tartom az amerikai, modern és kicsit vagyonosabb Ivan Iljicsnek. párhuzamként említendő, hogy mindketten egyszerű, és szürke életet élnek, amely iszonytató. Ám míg az orosz realizmus hőse nem tud kilépni ebből a taposómalomból, addig a film hőse egyszerűen annyit mond: Elég volt. Ez a két óra tulajdonképpen az ő megvilágosodásának története, ám már az első perctől kezdve tudhatjuk, ennek nem lesz jó vége. Ám míg Iljics úgy hal meg, hogy nem tudott változtatni az életén, addig Lester szinte megistenül.
A XX. század végi anyagias világ kritikája az a jelenet, amelyben kirúgatja magát, hogy egy számára kevesebb felelősséggel járó munkát végezhessen. Értem én, hogy már felépítette saját egzisztenciáját, valamint bebiztosította magát, de akkor is ez az a lépés, amely minden Carolynhoz hasonlóan gondolkodó ember számára példa lehet. Ő nemet mondott a fogyasztói, lebutított társadalomra, és egyszerűen kilépett belőle.
A történetet maga Lester narrálja, és életének utolsó 1 évét foglalja össze. Reklámszakemberként dolgozik, ám a pokoli hangulattól, felesége természetétől, valamint az őt körülvevő "műanyag2 élettől egyszerűen megcsömörlött. Egyik este megpillantja lánya tinédzser barátnőjét, aki nagy hatással lesz rá. Ettől kezdve, megváltozik az élete. Ott hagyja munkáját, elkezd gyűrni, füvezni, megvalósítva gyermekkori álmát megveszi a vágyait megtestesítő autóját, és elkezd úgy élni, ahogy mindig is szeretett volna.
Az utóbbi években az Oscar díj elveszítette nimbuszát a szememben, viszont azért meg kell jegyeznem, hogy eme mesterművet nem kevesebb , mint 5 aranyszoborral díjazták. [forgatókönyv, operatőr, film, rendező, férfi főszereplő.] Egyikkel sem tudok vitába szállni, mindegyik a lehető legjobb helyre került, hiszen itt minden a helyén van. a zene, a vágás a történet, a sztori, az operatőri munka, és a rendezés is. De ami igazán kiemelendő az a színészi játék. Kevin Spacey játszotta Lester főszerepét, és valami fergetegeset alakít. minden pillanat az ő igazi jutalomjátéka, és szinte lubickol a tragikomikus hős szerepkörében. Feleségét pedig a nagyszerű Annette Bening személyesítette meg, egyszerűen briliáns, ahogy ezt az urizáló, nagyzási mániában tobzódó, égetni való házisárkányt előadta. de a legkisebb szerprekben is kiváló alakítást láthatunk, a mellékszereplők közül talán Chris Cooper alakítása emelkedik ki leginkább.
Egyszerre vígjáték, dráma, társadalomkritikával átszőtt szatíra, és valamilyen szinten művész film. számomra pedig az egyik legjobb film, amit valaha láttam.
10/10